Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-58

4799 Az Országgyűlés 58 ülése, 1989. szeptember 28-án, csütörtökön 4800 ELNÖK: Tisztelt Parlament! Folytatjuk munkánlat. Kedves Képviselőtársaim, tájékoztatni szeretném Önöket, hogy ezekben a napokban hazánkban tartózkodik Matti Puhákká úr, a finn munkaügyi miniszter vezette küldöttség. Matti Puhákká úr, aki 1975 óta parlamenti képviselő (Taps.) részt vesz az Országgyűlés mai ülésén. Tisztelettel üdvözlöm miniszter urat és kívánom, magyarországi tartózkodása eredményes legyen. Képviselőtársaim! Interpellációkkal folytatjuk munkánkat. Tornai Endre képviselőtársunk interpellálni kíván a pénzügyminiszterhez a borforgalmi adó megszüntetése tárgyában. Tornai Endre képviselőtársamat illeti a szó. TORNAI ENDRE: Tisztelt Ház, tisztelt Miniszter Úr! Választóim, illetve az ország bortermelőinek nevében interpellálok a miniszter úrhoz a lakossági borforgalmi adó megszüntetése tárgyában. A lakossági borforgalmi adót alapjaiban egy 1970-es kormányrendelet és egy 1977-es pénzügyminiszteri rendelet szabályozza. A szabályozás lényege, hogy 1978-tól az 1972—1976, az ötéves átlag bejelentése alapján a termésátlag után kell adózni. Maximum 250 literig a literenként fizetendő adó 1,50 forint. Ezen felül 8 forint az adótétel. A 8 forinttal kivetett adót azonban felvásárló szervezet részére történő eladás esetén nem kell megfizetni, az utólag törlésre kerül. Az adózás alapját képező termésátlag, fő szabályként, a szőlőterület növekedése, vagy csökkenése esetén változik. A tényleges termés figyelembe vételére nincs lehetőség. Nyilvánvaló, hogy az eltelt több mint tíz év alatt ezt a szabályozási módot túlhaladta az idő, elavulttá vált. Az adóztatás során szerzett gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a rendszer a bortermelésre nincs ösztönző hatással és egy összességében viszonylag alacsony adóbevétel rengeteg adminisztrációs teherrel jár. Néhány konkrét adat állításom illusztrálására: Veszprém megyében az adózók száma és az adóztatott szőlőterület is évről-évre csökken. 1989-ben 24 és félezer adózónk van, akik mintegy 3281 hektár terület után fizetnek adót. Megyénkben az éves szinten kivetett 45 millió forint körüli összegből — a bor leadásokat követően — mintegy 16 millió forint, azaz mindössze 36 százalék realizálódik. Ez az adózóra vetítve személyenként 651 forint terhelést jelent. A szóródás azonban néhány száz forinttól több ezer forintig terjed. Ugyancsak jellemző adat, hogy az adóköteles italmennyiség — közel tízmillió liter — fele, évek óta 1,50 forintos adótétellel adózik, tehát ebben a valóban kistermelői körben a maximális adó csak 375 forint. A borforgalmi adóból származó bevétel tehát nem jelentős, információim szerint éves szinten az országosan befolyó borforgalmi adó sem több 210—220 millió forintnál. Ugyanakkor ez a korszerűtlen szabályozás méltánytalan az idős, szőlőjüket megművelni alig képes adózókra, akik csak méltányossági alapon kérhetik a nemlétező átlagtermés adóvonzatának az elengedését. Aktív termelők esetében a nagybani értékesítésre szánt, pincében maradt bor adója okoz gondot. Hatalmas, felesleges munkát kell elvégezni a helyi tanácsi adóhatóságoknak is, akik a kivetett adó mintegy 64 százalékát törlik el a felvásárló szervektől érkező vételi jegyekalapján. Mindezen változások számítógépes feldolgozása nem csekély költségbe kerül. 1978 óta számtalan esetben volt olyan áremelkedés, amely a szőlő- és bortermelést egyre drágábbá tette. Számottevően nőtt a termeléshez nélkülözhetetlen vegyianyagok és a mezőgazdasági munkagépek, eszközök ára is. A felvásárlási és fogyasztási árak ugyanakkor csak minimáüsan emelkedtek, s aggasztó értékesítési gondok is jelentkeztek a borpiacon. Úgy gondolom, ezek után, felesleges a bortermelőket a borforgalmi adóval terhelni akkor, amikor az ebből az adónemből származó bevétel nem jelentős. Tudomásom szerint a pénzügyi kormányzattól sem idegen a lakossági borforgalmi adó hatályon kívül helyezésének gondolata. Indítványozom, hogy ezzel a döntéssel ne várjunk az egységes földadó megszületéséig, segítsük a hazai szőlő- és bortermelőket azáltal, hogy 1990-től már ne kelljen borforgalmi adót fizetnünk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kérem dr. Békési László pénzügyminisztert, válaszoljon az interpellációra. Dr. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Tornai Endre képviselő úr! Nincs közöttünk véleménykülönbség abban, hogy a borforgalmi adó a magyar adórendszer idejét múlt instrumentuma, megérett arra, hogy ebből az adóztatási rendszerből kiiktassuk. Ez a szándékunk. Talán a tisztelt Képviselőház emlékszik még az adókorszerűsítési koncepció júniusi tárgyalására, és az önök által elfogadott programra, aminek az a lényege, hogy a magyar adórendszer korszerűsítésének keretében három esztendő alatt a szükséges lépéseket megtettük, ebben a borforgalmi adó megszüntetése az egységes magyar földadó megalkotásával együtt 1991-ben szerepel, ezt akkor önök megerősítették, jóváhagyták, tudomásul vették. Ez lehetne egy formális érv, ezért folytatnám az érdemi érvekkel. Tényleg nem tölti be funkcióját a borforgalmi adó, hiszen valójában nem az értékesítést, hanem a termelést, a termelőket terheli, ilymódon lényegében jövedelemadóként funkcionál. Az évi 210 millió forintos bevétel nem meghatározó, nem óriási jelentőségű. Különösen akkor nem, hogyha figyelembe vesszük, hogy a tanácsok saját bevételeinek körülbelül a fél, 0,5 százalékát teszi ki ez a borforgalmi adó. Ám az eloszlása nem ilyen. Azoknál a tanácsoknál, ahol jelentős szőlőtermelési kultúra érvényesül, a saját bevételeknek több mint 30 százalékát ma még ez az egyébként túlhaladott borforgalmi adó képezi, elsősorban Borsod-AbaújZemplén megyében, Bács-Kiskun megyében, Baranya megyében, hogy néhány települést is említsek: Tokaj, Tállya, Abasár, Soltvadkert, Kecel vagy Villány esetében a tanácsok bevételeinek több mint 30 százaléka a borforgalmi adóból származik. Ha nem akarjuk azt, hogy ezek a kieső bevételek a nagy koncentráltság mi-