Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-57

4787 Az Országgyűlés 57. ülése, 1989. szeptember 27-én, szerdán 4788 1990-ben. A Kormánynak az a szándéka, hogy az 1989-ben meghirdetett mértéknél nagyobb mértékű béremelésre kerüljön sor az egészségügyben, orvoskörben és a kisegítő személyzet körében egyaránt, ez ide fog jönni önök elé, az 1990-es költségvetés tervezésekor. Tervezzük — ahogy erre már utaltam és ez novemberben kerül a Parlament elé — a személyi jövedelemadótörvény módosítását, aminek a sarkalatos eleme éppen az, hogy a progresszió mértéke és a szélső kulcsok mértéke is egyaránt csökken. Itt azonban mindenkiről, az összes jövedelemről van szó. Tehát egyfelől az egészségügyben egy béremelés, másfelől pedig a személyi jövedelemadó-terhelés csökkentése. Meggyőződésem, hogy ha ez nem is feltétlenül minden egyes részesetben vezet olyan kedvező eredményre, amelyre Mezei Károly utalt, ez a kettős megoldás lényegesen csökkenteni képes a ma meglevő feszültségeket. Ami pedig a konkrét ügyet illeti, szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy azoknál az egészségügyi intézményeknél, ahol élve a Szociális és Egészségügyi Minisztérium bérrendszert módosító lehetőségeivel nem fix összegben, hanem az alapbérrel arányosan százalékosan állapították meg az ügyeleti díjakat és a túlórákat, s végre is hajtották a bérbruttósítást, amire egyébként a költségvetés biztosította az összesen több mint 3 milliárd forintos többletbértömeg fedezetét, ott ezek a feszültségek lényegesen kisebbek. Ott is vannak, de lényegesen kisebbek. Azokon a területeken, ahol nem változtattak, változatlanul minden túlórára egy fix összegű bértételt alkalmaznak, ahol az első túlóra ugyanannyiba kerül, mint a második, a harmadik és a negyedik, ahol az ügyeleti díj ugyanannyiba kerül, mint az alapórabér, ott bizony kemény feszültségek vannak. így tehát azt gondolom, hogy miközben a kormányzat e kettős lépés megtételére tesz önöknek javaslatot 1990. január 1-től, a közvetlen gazdálkodó szervezeteknél, intézményeknél is van tennivaló bőven. És ez nem egy borzasztóan bonyolult bérbruttósításnak a kérdése, egész egyszerűen a bérgazdálkodás keretében — ennek a jogával rendelkeznek az intézmények, úgy kell gazdálkodni, hogy a többletmunkát, benne az ügyeleti díjat is jobban meg kell fizetni, mint az alapbért. Nincs más lehetőség, és hosszú távon sem látok más lehetőséget. Tudom, hogy ez a válasz sem Mezei Károlyt, valószínűleg a vele szimpatizálókat sem fogja kielégíteni, mégsem tehetek mást. Nem tudok egy ilyen konkrét ügy kapcsán arra az álláspontra helyezkedni, hogy egy megvalósult, elveiben szilárd rendszert megbontsunk, és megelőzzünk e megbontással olyan lépéseket, amelyek a feszültség enyhítésére alkalmasak. Ez a magyarázata, hogy azt ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a kilencvenes változtatásokkal teremtse meg a feszültség enyhítésének lehetőségét és ne azt a javaslatot támogassa, amelyet Mezei Károly előterjesztett. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. Megkérdezem dr. Mezei Károly képviselőt, egyetért-e a válasszal, elfogadja-e? DR. MEZEI KAROLY: A miniszter úr nagyon jól érezte, hogy nem fogom elfogadni a választ, ugyanis véleményem szerint nem állja meg a helyét, hogy az alapbér leértékelődéséhez vezetne az, hogy ha a kötelezően elrendelt túlmunkát lineáris adó alá vetnénk. Mi nem akarunk több pénzt, hanem mi törvényes garanciát akarunk arra, hogy az első és a 15. ügyeletünk ugyanannyit érjen, és semmi nem indokolja azt, hogy a kötelezően elrendelt munka bére utáni adó tulajdonképpen a főmunkaidőben végzett munkánkat is érintse. Úgyhogy ezzel az indokkal nem fogadom el a választ. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Kérem szavazzanak. (Megtörténik.) Tisztelt Országgyűlés! Kimondom a határozatot, hogy az Országgyűlés a miniszter válaszát nem fogadta el, mint ahogy képviselőtársunk sem fogadta el. Ezek után az interpellációt visszaadom, kérem a miniszter urat, hogy foglalkozzék továbbra is vele és az illetékes bizottság is. Tisztelt Országgyűlés! Most Csongrádi Csaba képviselőtársunk kíván interpellálni a pénzügyminiszterhez a közszolgáltatások tárgyában. Csongrádi Csaba képviselőtársaimat illeti a szó, Heves megye 7. választókerület. CSONGRÁDI CSABA: Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A közszolgáltatások jelentős tényezői az urbanizációnak, mert meghatározó jelentőségűek a települések sokoldalú fejlődésének és közvetlen feltételeit jelentik a településeken élő lakosság életkörülményeinek. A közszolgáltatás egyik alapvető eleme a településeken keletkező háztartási hulladék intézményes gyűjtése, elszállítása, ártalmatlanítása. A közszolgáltatások tekintetében korábban az a felfogás érvényesült, hogy az állam az állampolgárokat ingyen, vagy minimális díjak fizetése ellenében részesíti közüzemi és kommunális ellátásban. Jelenleg a gazdaság reálfolyamatai e felfogás és gyakorlat ellen hatnak, ennek végső soron az az eredménye, hogy a lakosság kénytelen ezen szolgáltatásokat is egyre inkább értékként megfizetni. A tanácstörvény szerint az alapellátásokról, annak fejlesztéséről a tanácsnak kell, vagy kellene gondoskodni, hiszen tény, hogy a növekvő fejlesztési szükségletek és a csökkenő források közötti olló miatt már több évtizede a maradékelv gyakorlata érvényesült és érvényesül ma is. E területen óriási feszültségek halmozódtak fel, melynek az lesz az eredménye, hogy amennyiben nem tudjuk megállítani környezetünk további elszennyeződését, az egész ország gyorsuló ütemben sodródik egy ökológiai katasztrófa felé. 1989-től ezek a szolgáltató üzemek, vállalatok is nagyrészt ugyanazokat az állami elvonásokat kénytelenek elszenvedni, amit más, nyereségérdekeltségi rendszerben működő vállalatok. Egyrészt megjelenik egy áron aluli szolgáltatási kényszer a maga veszteségteremtő összes vonzatával együtt, másrészt a jogszabályok módosulása, az elvonások növekedése, a tanácsi pénzeszközök csökkentése azt fogja eredményezni, hogy ezen szolgáltatók vészes gyorsasággal az ellehe-