Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4691 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4692 melyik változatot fogadjuk el, a 20. § ennek a honvédelmi törvénybe való átvezetéséről intézkedik, tehát a 20. § esetében sem dönthetünk másképpen. Ezért csak egy szavazás lesz. Mielőtt erre sor kerülne, tájékoztatásul elmondom, hogy az országgyűlés három bizottsága: a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, az ifjúsági és sportbizottság, valamint a kulturális bizottság tárgyalta ezt a törvényjavaslatot és mindhárom bizottság az A) változat elfogadását támogatja. Először megkérdezem: ki támogatja az A) változatot, azután a B)-t és végül ki tartózkodik. Először kérem, hogy azok nyomják meg az igen gombot, akik a 2. és a 20. §-ban az A) változat elfogadását támogatják. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy az eredeti elképzelésemnek megfelelően végigvigyem a szavazást és megkérdezzem, ki támogatja a B) változatot? Szavazzunk. ELNÖK: Kérem, aki a B-változatot támogatja, most nyomja be a gombot, mert mostantól lehet szavazni. Köszönöm szépen. Remélem, hogy nincsen félreértés közöttünk. Jó. És megkérdezem, hogy ki tartózkodott? Végül tehát most, aki tartózkodott, az nyomja meg a tartózkodott gombot és mások ne nyomjanak meg semmit. (Derültség.) Köszönöm szépen. Kimondom a határozatot. Az Országgyűlés a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslat 2. §-ában és 20. §-ában szereplő Aváltozatot fogadta el 315 szavazattal, 12-en támogatták a B-változatot és 7 képviselő tartózkodott a szavazástól. Végül arról kell döntenünk, hogy a már elfogadott változatokkal elfogadjuk-e a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslatot. Kérem, hogy most erről szavazzunk. Köszönöm szépen. Kimondom a határozatot. Az Országgyűlés a külföldre utazásról és az útlevélről szóló törvényjavaslatot a már jóváhagyott változattal és módosítással, 336 egyetértő szavazattal, 1 ellenszavazattal, 2 tartózkodással elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Húsz perc szünet következik. (Szünet: 15.40—16.07. Elnök: Horváth Lajos) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem szíveskedjenek helyet foglalni, folytatjuk munkánkat. Rátérünk a 3. és 4. napirendi pontunk, a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslatok tárgyalására. Kérnék egy kis csöndet és figyelmet. Kérem tisztelt képviselőtársamat, értsenek egyet azzal, hogy az Országgyűlés a két törvényjavaslatot együttes vitában, de külön-külön határozatot hozva bonyolítsa le. Kérem, szavazzunk erről. Az Országgyűlés 293 egyetértő, 2 ellenző szavazattal úgy döntött, hogy a két törvényjavaslatot együttes vitában, de külön-külön határozva bonyolítja le. A kormány megbízásából benyújtott törvényjavaslatokat a kiegészítésekkel együtt megküldtük képviselőtársainknak. Kérem, hogy a vitában és a határozathozatalnál a kiegészítéseket is vegyék figyelembe. A büntetőeljárási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz írásban módosított indítványt nyújtott be a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, dr. Horváth Jenő és dr. Südi Bertalan képviselők, míg a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslathoz a jogi, igazgatási és igazgságügyi bizottság. Az indítványokat eljuttattam a képviselőkhöz. A módosító javaslatokra tekintettel, házszabályaink szeint a törvényjavaslatokat két olvasásban, általános és részletes vitában kell tárgyalni. Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz hat képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Átadom a szót dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszternek. DR. KULCSÁR KÁLMÁN igazságügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Napjaink Magyarországának folyamatai már szétfeszítették a korábbi alkotmányos kereteket, a hatalomgyakorlás kialakult formáját, és megkezdődött az átmenet a tekintélyuralmi, bürokratikus politikai rendszer pártállamától a plurális demokratikus politikai rendszer alkotmányos jogállamához. Belpolitikában és külpolitikában új jelenségek mutatkoznak, a korábbi prioritások egy része átértékelődik, és megnőtt az egyre szélesedő nemzetközi kötelezettségvállalásainak súlya és jelentősége. Ez a helyzet a jogalkotás számára új feladatokat, nehezen feloldható dilemmákat is okoz, hiszen egymás mellett élnek a korábbi legitimitásból és a kialakuló újból fakadó jogszabályok. A hatályos alkotmánnyal kifejezetten ellentétes rendelkezést törvénybe foglalni nyilvánvalóan nem lehet. Ám csak lassan körvonalazódnak az új állami, társadalmi és gazdasági rend keretei. A jogalkotásnak ezért egyszerre kell megteremtenie az új alkotmányos rendhez vezető átmenet jogi feltételeit, és eltávolítani az útból az átalakulás akadályait. Világos, hogy ez a feladat nehéz, nagy terhet ró a jogalkotókra, a jogalkalmazókra és a társadalomra, és felelősségteljes gondolkodást, cselekvést igényel tőlük. A büntetőjogi jogalkotás területén a büntetőjog sajátos feladatára és eszközrendszerére tekintettel a probléma különösen élesen jelentkezik. A büntetőjog kötődése az alkotmányhoz igen erős. Az új alkotmány szabályozási elveinek, illetve az alkotmányos alaptörvényektervezetének kidolgozása és vitája során már világossá vált, hogy a polgári szabadságjogok sem lehetnek abszolút érvényűek és korlátlanok, a társadalmi érdek ezeket is szükségszerűen jogi keretek közé szorítja. Garanciális kérdés azonban, hogy az alapvető szabadságjogokról rendelkező alkotmányos alaptörvényeket ne szűkíthessék és értelmezhessék adminisztratív korlátokat előíró végrehajtási szabályok. A határok megrajzolása ezért alapvetően a büntetőjog feladata. A büntetőjog általános védelmi funkcióját az elmúlt évtizedekben gyakran emlegettük, kevesebb szó esett azonban arról, hogy az érdekek ütközésekor az állampolgár és az állampolitikai viszonyában a büntetőjogi normák egyrészt védik a jogait gyakorló embert, másrészt a joggyakorlás korlátait is kijelölik. Az állampolgári jogok kiteljesedésével a büntetőjognak is alakulnia kell, s vagy ki kell vonulnia az életviszonyok olyan területéről, amelyek eddig szabályozási körébe