Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-56

4683 Az Országgyűlés 56. ülése, 1989. szeptember 26-án, kedden 4684 az okozta, hogy egy képviselőtársunk, aki a programban szerepelt, visszalépett és Dr. Karvalits Ferenc pedig utólag jelentkezett, nem szerepelt a programban. Most ismét egy olyan képviselő következne, aki az eredeti programban nem szerepelt, ezért kérdezem a technikai személyzettől, akik nekem itt a monitoron tudnak üzenni, hogy dr. Raffay Ernőnek, Csongrád megye 1. sz. választókerülete képviselőjének meg tudják-e adni a hangot? Jelentenek, hogy igen. Tehát akkor dr. Raffay Ernőnek adom meg a szót. DR. RAFFAY ERNŐ: Köszönöm szépen elnök úr, remélem jól hangzik, időben föltettem majdnem a nyakamra a mikrofont. Köszönöm szépen. Tisztelt Hölgyeim, és Uraim! Képviselőtársaim! Most egy ellenzéki, én inkább úgy mondom, hogy úgynevezett ellenzéki képviselő fog 4—5 percet, 5 és felet beszélni Önök előtt és többen Önök közül biztos úgy gondolják, hogy egy ellenzéki képviselő abban a parlamentben — amelyről a jelölőgyuléseken annyiszor elmondtam én is, hogy nem tartom legitimnek — megszólal, most arrogáns hangon durva dolgokat fog mondani. Tisztelt képviselőtársaim én történész-oktató vagyok a szegedi egyetemen, és amikor ezt a törvénytervezetet — mind a kettőt — elolvastam, akkor munkatársaimnak megmondtam, hogy csináljanak nekem egy másfél gépelt oldalas történeti visszatekintést. Megmondom, hogy miért, de legelőbb ezt Önöknek elmondom tisztelettel. Kérem figyeljék az adatokat és a folyamatokat, mert én a folyamatra akarok rávilágítani. Időrendben a bevándorlók között először a zsidók említettnek, már a X. század második felében. Aztán a XIII. századig jönnek Magyarországra minden bevándorlási törvény nélül besenyők, uzok, vallonok, szászok, kálizok, egyiknek kard van a kezében, másiknak nincs. Aztán később a szászok nagy tömege Erdélybe, Felvidékre, aztán a kunok, a jászok, szlovákok és végül feltartóztathatatlan tömegekben a románok, a folyóvölgyekbe. Nos a következő 200 évben megjelennek nálunk a ruszinok, a cigányok, a törökök elöl menekülő szerbek, úgyhogy a török háború hatására Magyarország etnikai képe felborult. A kipusztult magyarság helyébe délszlávok, nagyszámú betelepítések MáriaTerézia idejében főleg a németek, a svábok, de jönnek még nagy tömegekben — most a kicsi nációikat nem is említem — ukránok, görögök, örmények, bolgárok. Itt már konkrét adataink vannak: 1700-ban még csak 250 ezer a románok száma, 1765-ben már több mint 550 ezer és így növekszik tovább. A szászok 120 ezren vannak. A zsidók 1850-ben 340 ezren vannak és 1910-ben már 910 ezren. A németek 1850-ben 1 millió 356 ezren, 30 év múlva már 1 millió 900 ezren, majdnem 2 millióan vannak. Trianon után 350 ezer magyar költözött a trianoni Magyarország területére, 1940 után mintegy 150 ezer magyar menekült ismét Dél-Erdélyből. A 40-es évek végén 68.407 magyar költözött haza Csehszlovákiából kényszerből és körülbelül 6000 önkéntesen át a Dunán a zöldhatáron. (A zöld határt nem most találták ki.) Politikai menekültek 1939 szeptemberében legalább 100 ezer lengyel menekült hozzánk. A legutóbbi időben pedig körülbelül 18—20 ezer magyar. A kiegyezés utáni nagy-nagy alapítási láz után, ahogy a társadalom szétszakadt, az alsóbb rétegek megindultak, éppen most 100 éve kifelé. A kivándorlók többsége Magyarországról kimondottan vagyongyűjtési céllal ment, főleg az USA-ba 86 százalékuk. A 2 millióval jóval több kivándorlónak körülbelül negyede tért haza. Mivel veszteséget enyhített a bevándorlás, körülbelül másfél millió emberünk ment ki, ebből a szlovákokat, románokat leszámítva, a magyar etnikum 6—7 százaléka távozott. A

II. világháború idején koncentrációs táborba hurcoltak több mint 400 ezer zsidót, ez tulajdonképpen nem ide tartozik, de meg kell valamilyen oknál fogva említeni. A világháború második, utolsó hónapjainak tömeges Nyugatra meneküléséről — hadsereg, civilek — .. . nem tért haza körülbelül 80 ezer ember. Rájuk kitérek a törvény konkrét elemzése kapcsán. 1946 februárjában 63 ezer szlovák hagyta el Magyarországot, kitelepítettek Magyarországról 186 ezer németet. Ez kényszer kivándorlás volt. A vasfüggöny dacára 1948 és 1956 között osztrák adatok szerint körülbelül 120 ezer magyar állampolgár szökött ki Ausztriába és onnan az úgynevezett szabad világba. Főleg fiatalok. Egyes történészek szerint 1950 és 1980 között körülbelül 60 ezren illegálisan, 30 ezren legálisan vándoroltak ki Magyarországról. 1980-tól máig 25—30 ezren távoztak, csak 1987-ben 3700-an. Kérem, ha ezeket a számokat összeadjuk, egy nagy nemzeti tragédia körvonalai is kibontakozhatnak. Tudniillik csak 1948 óta — nem kérdezem, hogy melyik párt uralma alatt — közel félmilllió embert veszítettünk. Ha ezeknek a nem itthon született családjait is számítjuk, akkor az elmúlt 40 év „vívmányai" közé majdnem — kicsi túlzással — egymillió kényszer vagy ilyen-olyan — szökött, zöldhatár — kivándorlót kell tekintenünk. Miért mondom ezt el Önöknek? Tisztelt Képviselőtársaim! Azért, hogy lássuk, a kivándorlási törvény egy 100—120 éves folyamatba vág bele. Én úgy gondolom, hogy nagyon korrekten és tisztességesen, de erről a végén kell szólni. Mert volna néhány tiszteletteljes kérésem. Az első: az 5. §. második bekezdése azt mondja, hogy aki érvényes magyar útlevéllel nem rendelkezik, és haza kívántérni, az kaphat útlevelet, ha az nincs akkor valamilyen engedélyt. Kérésem a következő az igen tisztelt belügyminiszter úrhoz: ez a 7. §, amely kimondja, hogy nem vándorolhat be a külföldi, nem vonatkozhat-e bújtatottan az emigrációs milliókra? TAidniillik az 1. § második bekezdése azt mondja — a külföldi fogalmát magyarázva — : külföldi engedéllyel vándorolhat be. A törvény alkalmazásában külföldi az, aki nem magyar állampolgár. Következésképpen tisztelt képviselőtársaim, például aki brazil állampolgár — éppen most voltak nálam ebben az ügyben brazil vendégek, ezért mondom ezt —, az nem magyar állampolgár, arra nem az 5. §. második bekezdése vonatkozik, hanem a 7. §. első bekezdése, ami azt mondja, hogy nem vándorolhat be a külföldi. Mert a brazíliai magyar, aki magyar etnikum, de brazil állampolgár, az az első szakasz második bekezdésében külföldinek számít.