Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-55
4569 Az Országgyűlés 55. ülése, 1989. június 30-án, pénteken 4570 vény tervezetét visszavonta. Ennél fogva semmi egyéb kötelezettségem nincs, mint arról nyilatkozni, amit az igazságügyi miniszter úr itt szóban is előterjesztett. A jogi bizottsághoz a polgári szolgálat alóli kibúvással kapcsolatos két bűntett törvényi tényállásához, — amíg a jogi bizottság erről tárgyalt, — módosító javaslat nem érkezett. A bizottság e két törvényi tényállással egyetértett. Természetesen most szót ejthetnék még a BTK 266-os paragrafusában megfogalmazott közveszélyes munkakerülés bűntettének a szép csendes kimúlásáról. Tisztelettel kérem, hogy eme kötelezettség alól, mentsenek fel. Egy dolgot kell még elmondanom. A jogi bizottság tárgyalta Nóvák Béla képviselőtársunknak azt az indítványát, hogy az üzérkedés bűntettével kapcsolatosan a törvényi tényállás módosuljon. Az Igazságügyi Minisztérium a felvetéssel egyetértett. Akként foglalt azonban állást, hogy az üzérkedés bűntettét a Büntető Törvénykönyv általános felülvizsgálata keretében ez év második felében kívánja felülvizsgálni. Nóvák Béla indokaival egyebekben egyetértett. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tiszelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslat vitájához eddig egyetlen képviselőtársunk sem jelentkezett felszólalásra. Megkérdezem az Országgyűlést, kíván-e valaki a vitában hozzászólni? Nem. Ezért tehát az általános vitát lezárom. Megkérdem képviselőtársaimat, hogy egyetértenek-e azzal, hogy a törvényjavaslatot részletes vitára bocsássuk. Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörtént.) Látható többség. Van-e valaki ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Megállapítom, hogy az Országgyűlés egy tartózkodással úgy határozott, hogy a törvényjavaslatot bocsássuk vitára. Megkérdezem: a részletes vitában kíván-e képviselőtársaim közül valaki felszólalni? Dr. SINKOVICS MÁTYÁS: Az írásban beadott javaslatom fenntartom. ELNÖK: Szövegszerű módosításról van szó. Megállapítom, hogy nincs más felszólaló. Dr. Sinkovics Mátyás képviselőtársunk, amint azt már a legelején is bejelentettem, módosító javaslatot nyújtott be. Az ülést felfüggesztem. A módosító javaslatot véleményezésre kiadom a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. Egy kis türelmet kérek képviselőtársaim. A bizottság tagjain kívül kérem a módosító javaslatot tevő képviselőt, valamint az előterjesztőt, hogy fáradjanak a fő emelet 37—38-as terembe, ahol a bizottságok ülést tartanak. Igen rövid ülésről van szó. Remélem, most már nem fognak csalódni képviselőtársaim. (Szünet: 9.32 - 9.53 - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A jelentés még nem készült el, interpellációkkal folytatjuk munkánkat. Dauda Sándor képviselőtársunk jelen van? (Nincs.) Varga Imre képviselőtársunk jelen van? (Igen.) Varga Imre képviselőtársunk interpellál a művelődési miniszterhez a gödöllői Grassalkovich kastély népfőiskolaként való használata tárgyában. Varga Imre országos listán megválasztott képviselőtársamat illeti a szó. VARGA IMRE: Mélyen Tisztelt Kultuszminiszter Úr! Először is engedje meg nekem, amiért nem az értelmetlen művelődési címmel illetem, de az nem nevezi meg helyesen munkáját. Művelődni a művelni ige viszszaható formája, jelentése önmagát művelni, önnek azonban nem az autodidaktákat képező intézménye van, hanem a magyarországi kultúrát fenntartani hivatott minisztériuma. Ezért tehát Kultuszminiszter Ur! A gödöllői Grassalkovich kastély ügyében kívánok önhöz fordulni. Ez a kastély egyike pusztuló értékes épületeinknek. Az utóbbi évtizedekben két jelentősebb felhasználója volt. Mindkettőre ráomlott a tető. Most, hogy mindketten elvonultak, mód volna megmentésére és kulturális célra való hasznosítására, amiről évtizedek óta álmodozunk. Erre a célra teszi alkalmassá mind központi fekvése, szinte a geometriai középpontjában áll a Kárpát medencének, mind az épület nagysága, építészeti klímája. Somogyi László minisztersége idején jutott először valami pénz állagmegóvásra. Miniszter Úr! Az ön egyik elődje nem vállalta a kastély kezelői, mintegy tulajdonjogát, az erről való tárgyalásra önmaga helyett egy előadót küldött. Engedje meg megkérdenem, hogy ön hajlandó-e lépéseket tenni megszerzésére ma, sokkal rosszabb körülmények között, de még nagyobb égető szellemi szükségben. Hajlandó-e vállalni az évtizede javasolt programot, régi nemzeti adósságunk törlesztésére. Tudomásom van róla, hogy a honfoglalás 1100 évfordulójára ünnepségsorozatot határoztak el minden magas fórumon. A száz éve rendezett ünnepségek épületei, szobrai, kiállításai Budapest képét egy évszázadra meghatározták. Azt az eszmei képet sugallják ma is, hogy a magyar honfoglalás és később az államalapítás egyfajta vérségi nemzeti szuperioritást is megteremtett. Abban reménykedem, hogy a most tervezett megemlékezés Európához tartozásunk jegyében arról szól majd, hogy államalapításunk nem egy fegyveres megszállás állandósulását jelentette, hiszen rajtunk is megismételték ezt a fegyveres erőszakot az elmúlt 1100 évben néhányszor. Az erőszakot azonban akkor sem lehet semmiféle jog forrásának tekinteni. Jogot csak államiság teremthet és semmi más. Emlékezzünk tehát a Szent István-i államalapításra, ami egyként szabott törvényt magyarra, nem magyarra. Vajon eleget tettünk-e Szent István szellemében, Széchenyi szellemében, Jászi Oszkár szellemében a magyar Szent Korona gazdagon rétegezett népeivel szembeni felelősségünknek?
