Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4519 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4520 gasabb a világpiaci ára, minta belföldi, de a húsnál nem így van. Például a sertéshús árát 40 százalékkal csökkentenünk kellene, ha a világpiaci értékítéletet kívánunk közvetíteni. A különbözetet,,támogatás" fedezi. Ezért sem teheti meg a kormány, hogy azt mondja, hogy a gabonából gabonatermelói kérdést teremt és nem viszi végig a folyamatot a fogyasztóig. Szeretném megjegyezni azt, hogy gyakran elhangzik olyan, enyhén szólva laikus vélemény, amely azt a látszatot kelti, hogy ma Magyarországon van lehetőség olyan árrendszer megoldásra, hogy lényegesen emeljék az árakat és a lakosság, a tízmillió magyar nem viseli terhét. Én tisztelettel bejelentem, hogy szakmailag erre lehetőségeket nem látok. Erre vonatkozóan nem dolgozott ki senki koncepciót, de ha valakinek ötlete van, azonnal elfogadom. Végezetül a következőre hívnám fel a figyelmet: a kiosztott válaszomban is, valamint a sajtótájékoztatókon elhangzottak adatok arra vonatkozóan, hogy a 30 százalékos gabonaáremelésnek mi a kihatása a fogyasztói árakra. Már megjelentek újságcikkek arról, hogy ,,az Arhivatal elnöke is összevissza beszél, hiszen az adatok nem úgy vannak, más szakemberek bizonyítják, hogy lényegesen kisebb mértékűek lehetnek a fogyasztói áremelések, stb." Kérek mindenkit arra, gondolja át, hogy a hivatalokban nem feltétlenül tisztességtelen, nem feltétlenül buta, nem feltétenül hatalom-mániás emberek élnek, akik az illetékeseknek, a termelőknek, a fogyasztóknak rosszat akarnak, hanem arról van csupán szó, hogy az eltérő adatok mögött is létezhet reális megfontolás. Hiszen ha valaki megkérdezi tőlünk, — vagy tőlem, — hogy ha felemeljük a gabonaárakat, akkor a húsárakikal mi lesz? Az exporttámogatást ugyanis növelni kellene, de a korábbi döntések alapján a költségvetésnek erre pénze nincs, — ki fizesse meg akkor ezt a többletet? A 10 millió magyar? Valószínűleg neki kell megfiztetnie! Akkor már csak az a kérdés, hogy a benzináremeléssel, a kenyér-áremeléssel vagy a hús-áremeléssel lehet megfizettetni? Más megoldás gyakorlatilag nem létezik! A sort még folytathatnám. Ezért tehát az eltérő adatok akkor is indokoltak lehetnek, hogy ha valaki ennek a szakmai hátterét nem látja. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy a kormányzati emberek mindegyikének kötelessége, hogy az adatok mögé megfelelő érveket, megfelelő adatokat és — ha lehet — szakmai világosságot közvetítsen. Egyáltalán nem érdekünk egyetlen szakmai téma eltitkolása sem, itt azonban a múltból több olyan kérdés van, ami eddig nem került nyilvánosságra. Ezeket is el kell rendeznünk, különben a kérdésre nem találunk megoldást. Az interpelláció kiegészítése képpen hallhattunk adatokat arról, hogy négy és félmillió tonna kenyérgabonát felvásárolnak Magyarországon. Ez igaz. Azt szeretném mondani kiegészítésképpen, hogy ebből 1.7—1.8 millió tonna a belföldi kenyérfogyasztást és élelmezési célokat szolgál, a többit takarmányozási célokra a Gabona Tröszt a felvásárlásnál olcsóbb áron visszaadja. Valakinek ezt a különbözetet is el kell rendezni. Ezért az augusztusi javaslatunkban ki fogunk térni arra is, hogy ezt a transzfert a gabona árarányok változásával meg kell szüntetni, mert tisztességtelen transzfer. Ugyanerről van szó akkor, amikor jogosan hivatkozunk a magas, dollárban kifejezett világpiaci árra. Ez igaz, de a rubelért eladott gabonaárért 3200 forintot kapunk tonnánként, míg 4500 forint a felvásárlási ár. Ezt a veszteséget szintén ki kell valakinek fizetnie! Ezek azok a transzferek, amelyeket egységesen kell megítélnünk. Ezért tette a kormány azt, amit tett: hogy azt mondta, készítsünk egy tisztességes számvetést, álljunk oda az ország közvéleménye elé, a termelők elé és együttesen a lehető legracionálisabb megoldást válasszuk. Kérem a tisztelt képviselőt, kérem a parlamentet, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Kérdem Vass Józsefhé képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal, elfogadja-e? VASS JÓZSEFNÉ: A választ nem tudom elfogadni. (Taps.) ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy elfogadjae az államtitkár válaszát? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Ki van ellene? Ki nem fogadja el a választ? Ki tartózkodott a szavazástól. Tisztelt Országgyűlés! Kimondom a határozatot: az államtitkári választ az interpelláló képviselő nem fogadta el. A választ az országgyűlés ugyancsak nem fogadta el 91 igen—, 130 ellenszavazattal és 57 tartózkodással. (Taps.) Tehát további tárgyalásra kiadom a témát a kereskedelmi bizottságnak, illetve a terv- és költségvetési bizottságnak. (Zaj.) Kérem szépen, azt hiszem, elég sokat dolgoztunk most egyfolytában. Ebédszünet következik, de a következőkre szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét: nagyon fontos törvényjavaslatról fogunk szavazni, tehát kérem, ebéd után foglaljanak ismételten helyet a tárgyalóteremben. Most pedig 14 óra 30 percig ebédszünet. (Szünet 13.07—14.30 Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Be kell jelentenem, hogy mivel a bizottsági jelentés sokszorosítása még folyik, az interpellácipókkal folytatjuk munkánkat. Még egy bejelentésem van: Dr. Horváth István belügyminiszter, hasonlóan a kereskedelmi miniszterhez, külföldi útja miatt 1989. június 30-án a parlament ülésén nem tud részt venni. Szeretne viszont személyesen válaszolni a Varga Miklós, Török Sándor és Berecz János képviselők által hozzá intézett interpellációkra, amelyek a kiosztott napirendben a 3., 17. és 27. sorszám alatt vannak feltüntetve. Ezért ugyancsak kérem a tisztelt Házat, értsen egyet azzal, hogy a miniszter egyrészt időben előbb, másrészt egymást követően adhassa meg a válaszokat. Egyetért ezzel az Országgyűlés? (Igen.) Varga Miklós képviselőtársunk interpellál a belügyminiszterhez az önvédelmi fegyverek visszavétele tárgyában. Varga Miklóst illeti a szó, aki Veszprém megye 10-es választókörzetének képviselője VARGA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! A magyar hírközlő szervek híranyagából megtud-