Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4481 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4482 Akik már túl vannak a szolgálatukon, büszkék arra, hogy békeidőben fegyveresen szolgálták szép hazán­kat. Bár a szolgálat nem volt könnyű, különösen akkor, amikor még 36, majd később 24 hónap volt a szolgálati idő. Ma a 18 hónap is nehéz próbának tűnik. A vidéken élő fiatalok — és ez a választókerületemre is igaz — ke­vésbé tartják szükségesnek a fegyver nélküli vagy pol­gári szolgálatot. Mégis egyetértek azzal, hogy az a tar­talékos hadköteles, aki már katonai esküt tett, élve az új lehetőséggel, kérheti engedélyezését a polgári szol­gálatra. De ugyanakkor vállalnia kell a vele járó szo­katlan dolgokat is. Két ok miatt: megszegi a korábban tett esküjét, másrészt a többség már olyan korban van, hogy nehézséget okozhat neki a polgári szolgálat, úgy az Ő számára, mind a foglalkoztató szerv számára. Mert mint ismeretes, szociális intézményekbe, vagy egészségügyi intézményekbe kerülnének majd foglal­koztatásra. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy egy ap­rócska módosító javaslatot is mondjak a törvényjavas­lathoz. Ez pedig a 14. § (2) bekezdése és azt javasol­nám, hogy az A és B, C pontokat egy szolgálati móddal lenne célszerű helyettesíteni. Tegnap a Kárpáti elvtárs arról szólt, hogy átszerve­zésre kerül és két-három éven belül lehetőség nyílik arra, hogy rövidebb legyen a sorkatonai szolgálat. Ép­pen ezért én azt javasolnám, hogy ezeket a pontokat úgy módosítsuk, hogy továbbképzés szó címén szere­peljen a pontban, és természetesen a többi így követné és természetesen nem a hathónapos, mint a kiképzés címszó alatt a szabályzat azt írja elő, hogy hathónapos kiképzésre lehet behívni, mert én azon gondolkodtam, hogyha 18-tól 30 éves korig van a sorkatonai szolgálat ideje, akkor nem tudom, hogy miért kellene tartalékos időszak alatt hathónapos kiképzésre behívni az embe­reket, és én úgy gondolom, hogy a továbbképzés cím­szó alatt a négyhónapos — és ezt a hadkötelezettség idejére megosztani. Ez kedvezőbb lenne — úgy gondo­lom — a tartalékos katonai szolgálat tervezése és szer­vezése szempontjából, és a tartalékos számára pedig elviselhetőbb lenne. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb elmondottakban el­ismertem a fegyveres sorkatonai szolgálat fontosságát, és most mégis azt mondom egyetértek a törvény módo­sításával. Mindenképpen segíthetünk az előrelépés­ben, a tisztánlátásban ha bátran felvetjük gondolatain­kat és nem hallgatunk szemérmesen, félve attól, hogy egyesek megsértődnek vagy kijelentéseinket félreértik. Az igazsághoz csak úgy jutunk közelebb, ha vitázunk. Ez a vita most a honvédelmi törvényről zajlik e tisztelt Házban. Az a dolgunk, hogy olyan törvény szülessen, amely mindenki számára elfogadható. A kisebbség jogait is figyelembe kell venni, mert én úgy gondolom, hogy az lesz a kisebbség — már száma­rányosan —, aki a polgári szolgálatot fogja választani. Kaptam több levelet is, egyénektől és különböző szer­vezetektől, de nem a választókörzetemből, hanem a fő­városból, amelyben azt kérik tőlem és az országgyűlés­től, hogy a polgári szolgálat ideje rövid és kedvező körülmények között legyen letölthető. Elfogadom azt, vannak akik lelkiismereti oknál fogva nem kívánják fegyveresen szolgálni a hazát. A világ más országaiban is van ilyen. De azt is szeretném hozzátenni, hogy a lel­kiismeretnek van egy másik oldala is. Mégpedig azok­kal szemben, akik vállalják a mind fizikai, mind pszi­chikai szempontból is összehasonlíthatatlanul nehe­zebb fegyveres szolgálatot. Javaslom, hogy a bizottságba, amely elbírálja a pol­gári szolgálatra vonatkozó kérelmet, vonják be a kü­lönböző egyházak képviselőit. A polgári szolgálat idő­tartamát illetően a B változattal, a 30 hónappal értek egyet. Ez a változat, figyelembe véve a tartalékos kato­nai szolgálatra tett javaslatomat is, viszonylag arányos terhelést tételez fel valamennyi szolgálatot illetően. Befejezésül arra szeretném felhívni mindazok figyel­mét, akik a honvédelmi törvény végrehajtását szolgáló rendelkezésen dolgoznak, arra törekedjenek, hogy a polgári szolgálat ne legyen büntető jellegű, a fegyveres katonai szolgálat pedig váljon vonzóbbá. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot az észre­vételeimet is figyelembe véve elfogadom és elfogadás­ra ajánlom. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Simon Ernőné képviselő fel­szólalását. Most pedig átadom a szót Varga Imrének, aki két perces felszólalásra jelentkezett. VARGA IMRE: Elnök úr! Tisztelt Ház! A honvédel­mi törvényhez kívánok módosító javaslatot tenni. A törvény nem került a kulturális bizottság elé tárgyalás­ra, és ezért elnézést kérek a késedelemért és köszö­nöm, hogy szót kaptam. Tisztelt Ház! A legdrágább diploma a művészdiplo­ma. Egy-egy művész képzése körülbelül 5 millió fo­rintba, esetenként persze kevesebbe, az átlag az 1 mil­lió forint, amibe az államnak kerül. Különösen sok az a művész és művésziskola, ahol a felfüggesztett gya­korlás az addigi munkát semmivé teszi. Legextrémebb példa erre egy hangszerjátékos, például egy hegedűs, akinek a napi 5—8 órás gyakorlás nélkülözhetetlen. Kérem megfontolni azt a javaslatomat, hogy azok, akik művészeti főiskolára felvételt nyertek, részesüljenek egyszeri, a tanulmányokat megelőző képzésben és a pálya kontinuitása miatt se utóképzésre, se karbantar­tásra ne kerüljön sor. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Varga Imre képviselő felszóla­lását. Következik Moravcsik Ferencné képviselő, Bács-Kiskun megye 19. választókerület. Átadom a szót. MORAVCSIK FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő írásban kiadott javaslatok és a miniszter úr expozéja a bizottsá­gi összefoglaló után először úgy gondoltam, hogy még­sem veszek részt a vitában, elég lesz, ha szavazatom­mal mondok véleményt. Azonban az előttem szóló képviselőtársak mégis arra ösztönöztek, hogy vegyek részt a vitában. Ugyanis szinte valamennyiük szavából kicsendült, hogy társadalmunkban vezető érték a kato­nai szolgálat, a katonaviseltség. Egyik képviselőtársunk bizottsági ülésen megje­gyezte, hogy szerinte nem is férfi az, aki nem volt kato­na. Én is azt mondom, őrizzük meg ezt az értéket és le-

Next

/
Thumbnails
Contents