Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4471 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4472 vesszük, jobban tudunk közelíteni a fegyveres szolgálathoz, és a valóságban mint lehetőség lehet a lelkiismeret jobb. Csak gondoljunk arra — kedves képviselőtársak —, amikor egy harcászati gyakorlat kapcsán háromnégy napig semtudjákakiskatonákabakancsot levenni, nem még a ruhát kicserélni. Ezzel szemben a polgári szolgálatot teljesítők munkaidejére, túlmunka végzésérejár ellenérték, az ötnapos, 40—42 órás munkahét előnye érzékelhető, ha csak abszolút értékben is nézem a fegyveres szolgálatéval szemben, ahol 24 órás szogálatot látnak el. Igaz, a törvényalkotók körültekintően jártak el, mert megvizsgálták a környező országokban már működő alternatív rendszert. Javaslom: a fegyveres szolgálatot teljesítők részére is hasonló szabályozó rendszer kerüljön kidolgozásra, amely a sorkatonák szolgálat —, illetve életkörülményeikés érdekvédelménekbiztosítását szolgálná. Összességében korrupciómentes, reális érzésű sorköteles fiatalt a hazafiság, a nemzeti önbecsülés és érzés arra ösztönözzön, hogy ahaza védelmében és szolgálataiban a közteherviselésben érzései és képességei szerint vegyen részt. Erre a törvény módosító javaslat lehetőséget ad mindenkinek. Ezen véleményekkel a törvénytervezetet elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra javasolom. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Kérem, hallgassuk még meg, és ha lehet, nagyobb figyelemmel és türelemmel Török Mihályt, Fejér megye 6. számú választókerületében megválasztott képviselőtársunk felszólalását. TÖRÖK MIHÁLY: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az új, módosított honvédelmi törvény elfogadását nagy várakozás előzte meg, mert érinti az ország lakosságát, főleg abevonulás előtti fiatalokat. A törvény előkészítése aktív, élénk, sokoldalú vitát váltott ki, főleg az ifjúsági szervezetekbombázták a képviselőket leveleikkel, azonbelül tanácsaikkal, javaslataikkal, hát néha ultimátumokkal. A honvédelmi törvény alapvetően a honvédelmi kötelezettséget rendezi újra, azonban a vita során a vita a polgári szolgálattal foglalkozott többet, illetve az észrevételekzöme apolgári szolgálattal kapcsolatban hangzott el. A honvédelem, a haza védelemé, a haza fegyveres szolgálata alig került szóba. A ma előttünk fekvő törvénytervezet viszont komplex, az igazságos teherviselést tükrözi, és a mai nemzetközihelyzetvalóságos talaján áll. És a miniszteri expozé még további lehetőségeket is felvázolt. En azokról a gondjaimról beszélnek röviden, amik a tanulmányozás, a felkészülés időszakában fölgyülemlettek, és a mai előző napirendi vitában is többször visszatérő refrén volt: jó törvényt fogadtunk el. Először is ilyen gondolatok cikáznak az ember fejében: kit szolgál ez a törvény, az egész népet, vagy csak egy szűk réteget? Én azt mondom: az egész népet. S felmerül az a kérdés is: ha már más kérdésekben társadalmi vitában kértük ki népünk véleményét, ebben az egész népet érintő kérdésben miért nem kértük ki? Tudjuk- e a dolgozó népünk tényleges véleményét és igényét? Még az is felmerült bennem, mint más nyugati demokratikus országokban, hogy ezt a törvényt népszavazásra vitték. Hát én nemj avaslom ezt, de felmerül mint gondolat. A törvény időszerűségével is felmerültek gondjaim. Nem késtünk-e? Ha késtünk, annak eredménye, hogy több száz ember ugye most szabadult például a börtönből. Nem korai-e a törvény bevezetése? Mert egyébként a bizottsági ülésen elhangzott, hogy a polgári szolgálat fogadására különösebben semmiféle elgondolás még nincs, majd ezután alakul ki. Néma sereg van-e elkésve, hogy versenyben maradjon a polgári szolgálattal? Egyáltalán ki, mikor, hol mérte fel a törvény életbe lépésének a kihatásait, melyen kihatással lesz a védelem rendszerére, mennyi sorkatona lesz, mennyi tartalékosunk lesz, milyen anyagi kihatások lesznek, ki fizeti ezt, miből fedezik? Tehát ezekre az előterjesztések során még nem került sor, hogy tisztázzuk. Hányan fogják az alternatív szolgálat lehetőségét kihasználni, hányan akarnak visszaélni vele? Nem tudjuk meghatározni a lelkiismereti kényszert pontosan, ezért kell fogadni azokat a gondolatokat, amiket miniszter elvtárs expozéjában meghatározott. Én egy pár véleményt szeretnék még elmondani, amit az egész ország területén járva - beosztásomból fakadóan — össze tudtam szedni. A bevonuló fiatalok első kérdése mindig az vök: mennyi lesz apolgári szolgálat ideje? Mondom 30 vagy 36 hónap. Igen? Akkor 18 hónap katonai szolgálatra megyek, fegyveresre. Ha 24 lesz, azt mondja a fele: én akkor lehet, hogy a polgárit választom, lehet, hogy a fegyvereset. Ha 18 lesz, akkor majdnem száz százalékig mindenki apolgári szolgálatot választaná. Vizsgáltam a szülők véleményét is. Választókörzetemben az egyszerű emberek azt mondják: ez az ország amihazánk, ezt más ne védje. Én is katona voltam, a fiam is fegyverrel fogja ezt az országot védeni. Értelmiségi szülőkkel is tárgyaltam. Zömébenpolgári szolgálatra akarják küldeni a fiaikat. Kértem az indokot, ez volt a válasz: csak. Harmadik vélemény. Ha a faluban a vezetők, az orvos, a tanító, a tanácselnök fia polgári szolgálatra megy, akkor az én fiam is oda fog menni, mert mások helyett nem védi fegyverrel a hazát. Hát ilyen szélsőséges nézetek is vannak, de én remélem, hogy népünk fiainak tisztessége nemhozza kétségbe hazánk védelmét. Én a lelkiismereti okokból a katonai szolgálatban a választási lehetőséget jónak tartom, úgy a fegyver nélküli, mint apolgári szolgálatot. Azonban itt az előttem fölszólaló képviselők is szóltak mára arról,. hogy ez a szolgálat legyen azért arányos, és hogy arányos legyen a leterhelés, meg versenyben legyenek egymással, a hadseregnek egy pár területen úgy látom, van lehetősége javítani, előrelépni. Csatlakoznék a miniszter elvtárs által fölvetett gondolatokhoz: ilyen mint az emberi viszonyok javítása a hadseregben, döntő változás az élet-, munka-, a szolgálati körülmények alakításában; változtatni kell azon a gyakorlaton, amin eddig én magam se tudtam, hogy mindenütt volt tisztünk a hadseregben, de oda nem jutott pont, ahol a sorkatona szolgált. Ezen kívül nagyon nagyon el kell gondolkodni azon, hogy lehet megszüntetni a pazarlást a katonák szellemi és fizikai erejével. Hogyan lehet biztosítani, hogy a katona döntse el, hogy a naponta meglévő szabadidőt hol,