Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-53
4465 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4466 geken túlmenően. És itt lép be — mint a haza szolgálatának egyik formája — a polgári szolgálat, ami a törvénymódosítás tárgya. A törvénytervezet ezt bizonyított lelkiismereti ok fennállása esetén teszi lehetővé, továbbá miután a lelkiismereti ok körülhatárolására egzakt módszerek nem állnak rendelkezésre, ennekvizsgálatát jobb híján bizottsági keretek közé helyezi többlépcsős felülbírálati és vizsgálati lehetőséggel. Mindez természetesen és joggal vált ki vitát és különböző biztosítékokra fogalmazódik meg az igény. Úgy érezzük, hogy ezek a biztosítékok a mai lehetséges eszköztár szintjén éppen vitáink és észrevételeink alapján beépültek a törvénytervezetbe. A megoldásokat viszont lezártnak semmiképpen sem tekinthetjük. A gyakorlat bizonyára számos olyan dolgot fog felszínre hozni, amelyek lehetővé teszik a szabályozás szellemének gazdagítását. A viták során úgy éreztük, erre a készség minden oldalról meg is van. A honvédelmi bizottság a törvénymódosítással együtt tárgyalta meg a végrehajtásról szóló minisztertanácsi rendelettervezetet, amely a polgári szolgálat keretében való foglalkoztatás részleteit szabályozza. Különösen fontosnak tartjuk kiemelni itt az általános rendelkezések passzusait, miszerint polgári szolgálatot elsősorban egészségügyi vagy szociális jellegű munkavégzéssel kell teljesíteni. Az „elsősorban" lehetőséget biztosít viszont jó irányú kiterjesztésre, például egyházi személyek esetében egyházi foglalkoztatás irányába. További fontos tétel az is, hogy apolgári szolgálat csak nem-nyereségérdekelt és közhasznú feladatot ellátó szervezetnél teljesíthető. A viták során éppen a foglalkoztatással kapcsolatban sokoldalúan vetődött fel az előnyökéshátrányokkérdése.Nemminősítvetermészetesen a fegyveres és fegyver nélküli sorkatonai szolgálat minden tényezőjét hátrányosnak, így nem hátrányegyensúlyban kellett gondolkodni, hanem társadalmilag igazságos kiegyensúlyozásban. Ezt a törvénymódosításhoz kapcsolódó jogszabályok teremthetik meg. Pontos bemérésük az induláskor nehézségekbe ütközik —ezt elismerjük, itt is a tapasztalat hozhat felszínre korrekciós igényeket. A honvédelmi bizottság két ülésen is foglalkozott a törvénymódosítással. Június 14-én az ifjúsági és sportbizottsággal, június 27-én pedig a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsággal együttes ülésen. Számos képviselőtársunk, az ügy iránt érdeklődő és azzal foglalkozó szervezetek képviselői, az egyházak képviselői és közéleti személyiségek is részt vettek munkánkban. Ezért a hasznos segítségért itt mondok köszönetet. Köszönet jár azoknak is, akik írásban juttatták el véleményüket vagy állásfoglalásaikat hozzánk. Nem kevesen vállalták fel ezt a segítségadást, jelezve: valódi és fontos közügyről van itt szó. Elmondható az alapos vita alapján, hogy az előterjesztők minden lényeges észrevételünket elfogadták, az ülésszak elején rendelkezésünkre bocsátott, új fogalmazású törvényjavaslatba átvették, illetve abban szerepeltetik, így a honvédelmi bizottság törvénymódosítási javaslattal már nem él. A képviselőtársaimnak kiosztott módosító javaslatokat is megtárgyaltuk, azokhoz a bizottság nem csatlakozott. Mindezek után mégis szükségesnek látszik a több vitapontok áttekintése és az álláspontok rögzítése, erre próbálok a most következőkben vállalkozni és röviden kitérni. Először: az Alkotmány 70. §-ának (2) bekezdése szerint az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján katonai szolgálatot, illetőleg a törvényben meghatározott feltételek szerint azt helyettesítő polgári szolgálatot teljesítenek. Itt a „helyettesítő" szócska körül bontakozott ki elvi vita, mivel ez még a módosító törvényjavaslat először közzétett szövegében szerepelt. Végül a bizottsági ülésen az a nézet fogalmazódott meg, hogy a polgári szolgálat nem egyszerűen csak a katonai szolgálat helyettesítője, hanem az a nemzet szolgálatának egyik, bár a hadkötelezettségből leszármaztatott alternatívája. A beterjesztett törvényjavaslatban a, »helyettesítő" szócska már nem is szerepel, mindenütt csak polgári szolgálatról van szó. Szükséges viszont ennek a megközelítésnek az érvényesítése az alkotmány szövegében is, ezt az alkotmány-módosítással foglalkozó kormányszervek figyelmébe ajánljuk. Másodszor: kell-e engedély, bizottsági vizsgálat a polgári szolgálat vállalásához? A bizottság társadalmi vagy állami legyen? Kik legyenek a tagjai? A honvédelmi bizottság magáévá tette azt a felfogást, hogy itt törvénnyel alátámasztott, honvédelmi kötelességteljesítésből leszármaztatott vállalási lehetőségről van szó és ennek lehetővé tétele ma még, sok körülmény folytán, állami feladat, és az igazgatási-eljárási ügyekben ahonvédelmi állami szervek illetékességét el lehet fogadni, de túlsúlyossága már ma sem volnahelyes. Ez a szemlélet érvényesül a törvényjavaslatban, amikoris kimondja: a bizottságban a Magyar Néphadsereget egy fő képviseli. Harmadszor: vita tárgyát képezte, hogy a már esküt tett tartalékos állományban lévők számára biztosítsák-e a polgári szolgálat lehetőségét? Végülis ez a javaslat az előterjesztésbe beépült. Meg kell jegyezni viszont, hogy különösen itt számos gyakorlati probléma merülhet fel, ami a lelkiismereti megalapozottságot nem teszi és nem is teheti kétségessé, de a megvalósíthatóság bonyodalmakba ütközhet. Képviselőtársaim számos eset lehetőségét vetették fel, ezek az életben biztosan előjönnek. Az ügyet—bár a beépített megoldást elfogadjuk—nem tekinthetjük lezártnak. Negyedszer: a legtöbb észrevétel és javaslat nemcsak a bizottsági tagoktól, hanem a társadalmunkban működő különböző szervezetektől, egyesületektől, csoportoktól és személyektől egyaránt a különböző szolgálati időtartamokra, azok terjedelmére érkezett. A javaslatok jelentős része felkészült elemzésekre, biztos és védhető információkra támaszkodott, más részük a szolgálati idők csökkentésének általános társadalmi igényét közvetítette jószándékúan és felelősséggel, hol erősebb, hol kiegyensúlyozottabb hangnemben. A viták eredményeként, az eredeti előterjesztésben szereplő variációk közül, mindenütt az alacsonyabb értékek kerültek beépítésre a tárgyalásra bocsátott változatban. A miniszter részéről komoly és megfontolt indoklások társultak ezekhez az időtartamokhoz, s nem hiányzott a belátásra-kérés sem. Mindezeket a bizottság mérlegelte, abban a reményben, hogy az időtartamok problémájára a nem is távoli jövőben vissza lehet térni, amint ezt a miniszter elvtárs is említette.