Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4425 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4426 Képviselőtársaim! Hogy mi az elképzelése a kormányzatnak, arról tájékoztatást kaptunk az elmúlt ülésszakokon, illetve a mostanin is. A csomagterv a gazdaság szerkezetátalakítását tartalmazza elsősorban, amelyben az emberi humánum szerepe csak kismértékbenjelenik meg. Ezt azért is sérelmesnek találom, mert az ifjúsági törvény kapcsán nem ezt az ígéretet kaptuk. Szükségesnek tartom, hogy adórendszerünk mindenféleképpen igazodjon az inflációs rátához, legalább értékmegőrző szerepet kell betöltenie. Elfogadom azt, hogy nekünk kell megteremteni a jövő generáció jobblétének alapjait. De nem mindegy, hogy ezt milyen áron; fásult, közönyös, elszegényedett, tartalékait felélő, jövőbe vezető kiutat nem találó emberekkel nem lehet a társadalmi, gazdasági fejlődést megvalósítani. El kell kerülnünk a jövőben, illetve csökkenteni kell a hibás döntéseket, nem szabad újabb olajat önteni a tűzre, hanem a tűzfészkeket csökkenteni, lokalizálni kell. Tisztelt Országgyűlés ! Az ÁFA, a föld- és a helyi adózás tervezett koncepciójával sem tudok azonosulni. Az ÁFA — ugyanúgy, mint a személyi jövedelemadó vagy a családi jövedelemadó — adott bevételtömeghez alakítja a kulcsokat. Tehát jelentős korszerűsítést nem eredményez, ha csak azt nem, hogy az alapvető fogyasztási cikkek további fogyasztói áremelkedése várható. Ha növekszik a családok kiadása és ezzel nem párosul kedvezőbb személyi vagy családijövedelemadó—mint ahogy az előterjesztésekből is kitűnik —, akkor semmi értelme a változtatásoknak. A helyi adózásról is negatív a véleményem, hiszen a megadózott jövedelmeket ismét megadóztatja. Az eddig önként vállalt településfejlesztés költségeit intézményessé teszi, és újabb többletelvonást jelent a családi költségvetésre, mint ahogy a földadó is ezt fogja jelenteni. A bemutatott öt adózási rendszer összességében az állami bevételek növelésére törekszik, nincs meg az arányos közteherviselés feltétele. Mivel az öt adórendszer együttes lakossági terhelését nem lehet követni az anyagból, és az előzőekben említett ellentmondásokból kiindulva amiket elmondtam, javaslom: az Országgyűlés ne hozzon most határozatot, csak első olvasatban tekintse megtárgyaltnaka koncepciót. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Kovács Lászlóné hozzászólását. Következik Mérei Emil, Baranya megye 7. választókerületének képviselője. MÉREI EMIL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Az adóreform eddigi tapasztalatait értékelő előterjesztések—ugyanúgy mint a két évvel ezelőtt vitára bocsátott törvénytervezetek — a költségvetési egyensúlyra és a bevételek kikényszeríthetőségére koncentráló fiskális nézőpont egyoldalúságáról tanúskodnak. A megvalósíthatatlan törekvésnek bizonyult normatív szabályozás eszméje most az adórendszer versenysemlegességének leplében jelenik meg, elfedve és elfeledve mindazokat a különbségeket, amelyek a személyi jövedelmek egyéni megszerzésében valóságosan léteznek. Ebből következik, hogy a tartós társadalmi szükségletekre kialakult alapvető intézményekben — ahol a szakképzettség és a szakmai elkötelezettség igénye kedvezőtlen munkakörülményekkel, több műszakos vagy folyamatos munkarenddel párosul — az intézményes működést korlátozó kritikus szintre zsugorodott a munkaerőállomány. Legutóbb a kórházak ápoló személyzetének fogyatkozása miatt üresen tartott kórházi ágyak keltettek közfeltűnést és jelezték azt a problémahalmazt, ami az élelmiszer-kereskedelemben, a nagyvárosi tömegközlekedésben, a kistelepülések szociális ellátásában és — nem utolsósorban — az ország energiaellátásában nélkülözhetetlen bányászatban az erőltetett normativitás következményeként kialakult. E tevékenységben tartós munkavállalást az ugyancsak normatív, országosan egységesített bérszabályozás eddigi gyakorlatában az alapbér százalékában kifejezett pótlékokkal évenként adott fixösszegű vagy keresetarányos hűségjutalommal próbálták vonzóvá tenni. A sávosan progresszív személyi jövedelemadó bevezetése, valamennyi keresetelemre történő kiterjesztése a bérszabályozás egyenlő teljesítmény egyenlő bér alapelvét megvalósíthatatlanná tette, nemcsak két dolgozó viszonylatában, hanem egy azon dolgozó esetében is. A lineáris teljesítménybérezés lineáris pótlékokkal kiegészítve együtt adja az adóalapot, amelyet sávosan progresszív jövedelemadó terhel. Ebből az következik, hogy minél többet vállal az említett munkakörben dolgozó a nehezéből, a túlmunkából, a vasárnapi szolgálatból, az éjszakai műszakból, aveszélyes munkakörülményekből, többletvállalására egyre kevesebb nettó bérnövekmény jut. Ez a tény alapvetően sérti a dolgozók igazságérzetét, megkérdőjelezi a szakmai elkötelezettség értékét, a személyes áldozatvállalás értelmét. A következmény: e dolgozók elkeseredettsége, a kötelezőn felüli többlet vállalásának elutasítása, a munkahely elhagyása, a létszámhiány akuttá válása, az említett intézmények hatékony működésének ellehetetlenülése. Itt a teljesítmény-visszatartás egy sajátos megjelenéséről van szó, mert erre a teljesítményre a társadalomnak szüksége van, ugyanakkor a társadalmi érdek és az igazságos közteherviselés érvényesítésére szolgáló törvény ezt a tehervállalást nem méltányolja, mivel valójában degresszíven fizeti meg. Ezt az ellentmondást a bruttósítás nem volt képes megszüntetni, hiszen ehhez a teljes személyi jövedelemösszeghez igazodó ugyancsak sávosan progresszív pótlékolást kellett volna bevezetni. Ez teljes képtelenség. A megoldást csak a pótlékok lineáris adóztatása jelentheti, mert hogy így áll helyre a többletvállalással arányos elismerés. Ez a követelés 1988. augusztus 24-i pécs-bányaüzemi bányászsztrájk idején nagy nyilvánosságot kapott a miniszterelnöknek küldött nyílt levélben, mégpedig olyan tradiconális bányász kereseti elemek vonatkozásában, mint a leszállási — vagy nevezzük inkább földalatti pótléknak —, a hűségjutalom és a bányamentő tevékenység díjazása. A kormány illetékes vezetői akkor készségüket nyilvánították és ezt a bányaipari dolgozók szakszervezetében is megerősítették, hogy a felvetett problémát a bányászokat kielégítő módon rendezni fogják. Az adórendszer megváltoztatása az Országgyűlés hatáskörébe tartozik, és így a módosítás igényét az adó-