Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4385 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4386 Nagyon szeretném, ha a végső anyag komolyan kiterjesztésre kerülne ilyen vonatkozásban. Gondoljunk arra, hogy például 100 milliárdnyi értéket fektettünk Tengizbe. Megjelenik ez az államháztartás költségvetésében? Nem jelenik meg. De ha kiterjed a tőke vagyonra, illetve állami vagyonra a törvény, akkor ez mint követelés megjelenne az ország nemzeti vagyonának részeként. Tehát nemcsak a tárgyi dolgokban testesül meg a nemzeti vagyon, hanempéldául követelésekben is. Es még hadd tegyem hozzá. Nemcsak a követelések, hanem a külföldnek való tartozások is érintik a nemzeti vagyont, az adósság nettó állománya ugyanis levonandó a nemzeti vagyon értékéből. Kiszámítottam, hogy a jelenlegi többségében dollár relációjú adósságállományunk az érvényes árfolyamon számítva. — Körülbelül egy billió forintra rúg. Ha elfogadom azt a körülbelüli számot, hogy a magyar tőkevagyon öt billió forintot tesz ki, akkor a külföldi adósság ennek értékét ötödével csökkenti. Ha most holnap —jelképesen - egy csődeljárást indítanának Magyarország ellen, és ki kellene fizetnünka 13,5 milliárd dollárnyi adóságunkat, akkor minden ötödikgépet, minden ötödik üzemépületet és minden ötödik hold földet át kellene adni a külföldnek. Összeroskadna az ország gazdasága. Tehát nem mindegy: arról van-e csupán szó, hogy a magyar belső vagyonból átfolyik a pénz az adósságtörlesztésre — amire a pénzügyminiszterünk is kitért! — Az sem mindegy azonban, hogy közben fel is emészthetjük a saját jövőnk alapját. Még egy, szintén a felszólaláshoz kapcsolódó megjegyzés, aztán befejezem. Ez a csengőszámok kérdése, amely nagyon a szívemhez nőtt. Noha ez a jelzőszám az 1970-es évektermése, de csak a jelenlegi rezsim vette komolyabban a csengőszám kérdését, ellenben tavaly — egy kritika erről már elhangzott — többször felületesen kezelték ezt a limitet, átsiklottunk rajta és a Parlamentben, kifárasztott állapotban nem vitattuk ki. Nem vádként mondom ezt. Inkább azért, hogy javasoljam: az állam a háztartási törvényben a csengőszám módszerét nagyon komolyan, mint kötelező elvet kell kimondani. Tudni kell, mi ezen elv közgazdasági háttere. Ha a marketing tevékenység általános lesz és ha a monetáris rendszer kiépül, akkor a költségvetés bevételeit végső soron gazdasági automatizmusok szabályozzák. Tehát objektív autómatizmusok a függvénye, éshátperszeanormativáké — hogy mennyi adót fizetünk. Tehát van biztosíték arra, hogy a jövedelemelvonás volumene nem szaladhat tartósan túl a gazdaság realitásán. Ha ugyanis a gazdaságot kiszipolyozzák, akkor egyre kevesebb adót lehet belőle kiszedni, amint akormányunkezt világosan felismerte, illetve joggal hangsúlyozza. Nem, így áttellemben, a másik oldalon. A költségvetés kiadási oldalán nincsenek gazdasági automatizmusok. Nem véletlen, hogy a világon mindenütt korlátozza a törvényhozás a költségvetési kiadásokat. De ha korlátozza, akkor , ,csengőszámokat" plafonokat és küszöböket —határoz meg és ezáltal a parlament nyilvánossága előtt kell a kormánynak felhatalmazást kérni arra, hogy túlléphesse vagy alulmaradhasson ezeken a határokon. íme, ezért énjavasolnám, hogy az államháztartási törvényvben ez a kérdés kellő súllyal szerepeljen, és hogy a kormányzati gyakorlatban azt komolyan vegyék. Köszönöm szépen. (Nagy taps.) ELNÖK: Köszönöm Szabó Kálmán képviselőtársunk felszólalását. Nálam több jelentkezés nincs bejegyezve. Megkérdezem tehát, hogy lezárhatom-e a vitát? (igen) Le? Úgy látom, nincs több jelentkező. Megkérdezem Békési László pénzügyminisztert, kér-e szünetet a válasz előtt, vagy pedig most? — Igen. Átadom a szót Békési László miniszternek. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Köszönöm a terv- és költségvetési bizottság, illetve a hét hozzászóló javaslatait. A válasz szempontjából könnyű, az előttünk álló feladatok szempontjából nehéz helyzetben vagyok. Könnyű a válasz azért, mert egyetlen olyan vélemény sincsen, amivel vitatkoznom kellene. Az Önök javaslatai, beleértve a terv- és költségvetési bizottság ajánlásait, kivétel nélkül részét képezik a koncepciónak. Jó részükre igyekeztem magam is, ha nem is teljes körűen—a bevezetőben kitérni. Ezért tehát a feladatunk az, hogy ezeket a javaslatokat most már a konkrét számításokkal alátámasztott és később, a kodifikációs munka során érvényesítsük. Ugyanakkor nehéz ahelyzet a további feladatok szempontjából . Egy pillanatig nem kétséges, hogy ezt a munkát gyorsítani kell. A ma még más területekkel való összehangolás hiányait fel kell számolni, mindenekelőtt a szakmai koncepciókat kell a pénzügyi, gazdasági koncepciókkal összhangba hozni. Bizony ezen a területen — egyetértve minden kritikai megjegyzéssel — vannak lemaradások. Ezzel együtt ez a feladatunk, hogy 1990-re már ne az eddigi, tulajdonképpen csődöt jelentő hagyományos, hanem egy új felfogású állami költségvetéstervezetet terjesszünk a parlament elé. A hozzászólások kivétel nélkül terelték a koncepciót. Ezért azt kérem a tisztelt parlamenttől, hogy — amiként az legutóbb több képviselő szájából elhangzott —, valóban munkaanyagként, vitaanyagként és atovábbi feladatok alapjaként tekintse. Teljes az egyetértés abban — soha nem volt más szándéka a kormánynak —, hogy ennek a koncepciónak az alapján kiszélesített szakmai és társadalmi vita induljon, amely természetesen nemcsak a kodifikációs időszakban, a törvénytervezetek végrehajtására, hanem más, a koncepciónak a jelenlegi elemeire is ki fog terjedni. Ebben természetesen figyelembe vesszük a kulturális kamarának a javaslatait is. Csak zárójelben jegyzem meg: nem felfogásbeli különbség van itt. Azt én teljesen természetesnek tartom, hogy minden terület megkíséreli már most elővágásokkal az eddigi pozíciók javítását elérni. Miként az is természetes, hogy ennek a reformprogramnakavégrehajtásaúgy nemlesz lehetséges, hogy minden elosztási arány változatlanul maradjon. Szó nincs arról, hogy a kormány e koncepció jegyében a kultúrát egyszerűen elosztási területnek tekintené, még kevésbé arról, hogy az eddigi úgynevezett maradványelvű finanszírozást próbálja a jövőben folytatni. Ugyanakkor azonban teljesen természetes; ez a terület sem maradhat a reform kapcsán érintetlenül. Miután Lékay Gusztáv konkrétan megkérdezte, szeretnék erre is válaszolni: az államháztartási reform koncepciója is