Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4329 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4330 infrastruktúra ellátás e szektorának jelentősége háttérbe szorul. A folyamatos, rendszeres, biztonságos energiaellátással úgy vagyunk, mint az egészséggel. Akkor vesszük észre, hogy nincs, amikor elveszítjük, azaz akkor becsüljük az egészségünket, amikor betegek vagyunk. Az energia-ellátással is akkor foglalkozunk, amikor korlátozásra, hiánygazdálkodásra szorulunk. Márpedig ténykérdés, hogy az elmúlt húsz évben — egy esetet kivéve, 1985. februárt — megvalósítottuk a korlátozás nélküli folyamatos energiaellátást. Nem lebecsülendő tény ez tisztelt képviselőtársaim, hiszen, ha kitekintünk országhatárainkon, a környező országokban kisebb-nagyobb mértékben, vagy egyes energaifajtákból — elektromos áram, benzin, stb. — időnként vagy rendszeresen korlátozások voltak, illetve vannak. Ez pedig kiesést okoz a termelésben, nehezíti a közlekedést, rontja az életkörülményeket és negatívan hat az adott ország közvéleményére, jelentős hatással van a költségvetésre is. Nálunk ez miért nem következett be? Mert évtizedek óta, és jelenleg is igyekszünk megfelelő energiagazdálkodási politikát folytatni, amely figyelembe veszi a hazai erőfonásainkat, az importlehetőségeinket, ösztönöz az energiatakarékosságra — és ezt külön aláhúznám — a lehetőség szerinti gazdaságos felhasználásra. Megfelelően rugalmas és kombinatív megoldásokat tesz lehetővé az energiahordozók felhasználásában. A kormányzati irányítás alatt a népgazdaságnak szolgáltatott biztonságos, folyamatos ellátás mintegy 160 ezer ember munkájának eredménye. Mégis az utóbbi időben sok bírálat, elmarasztaló írás jelenik meg a sajtóban és különböző közleményekben és szervezetek részéről az energiapolitikánkkal kapcsolatban. Mi a bírálat tárgya? Az, hogy a szükségesnél nagyobb fejlesztési összeget fordítunk az energiaellátási beruházásokra, és ezzel más népgazdasági ágazattól vonjuk el a fejlesztési lehetőségeket. De mondom én, hogy biztonságos energiaellátás nélkül hiába fejlesztünk más ágazatokat, azok működőképtelenek lesznek. A mi kiindulópontunk az, hogy az országnak szüksége van elektromos energiára, benzinre, szénre, földgázra, az energiatakarékos felhasználás mellett. A lakosság igényli a civilizáció áldásait, a világítást, a televíziózást, a háztartási gépeket, a meleg lakást, az összkomfortos életet. És ha az lenne a vita tárgya, hogy ezek szükségesek-e, senki nem szavazna a petróleumlámpára, a mosóteknőre és senki nem kapcsolná ki a villanyóráját vagy a központi vagy a földgáz-fűtést. A bírálók körében még itt a tisztelt Házban is, megjegyzések hangzanak el, hogy milyen hátrányai vannak az energiát előállító erőműveknek. A szénerőmű a levegőt szennyezi, az atomerőmű az életbiztonságot veszélyezteti, a vízierőmű a környezet ökológiájára káros, a földgáz értékesebb annál, hogy eltüzeljük. Hát akkor miből állítsuk elő az igényelt és biztonságos elektromos áramot? Bármilyen energiafajtából is állítjuk elő, az összes negatív és pozitív körülmények figyelembe vételével kell a döntést meghozni a nyilvánosság, a lakosság bevonásával. Az energiapolitikai döntések és azok bírálata több kérdésre terjedt ki az elmúlt időszakban a közvéleményben és a szakmai körökben is egyaránt. Idő hiányában sajnos én ezekre most nem tudok részletesen kitérni. A jamburgi kormányegyezményről szeretnék néhány szót majd részletesebben szólni, de előtte szeretném azért megjegyezni nagyon röviden, hogy az a sokat vitatott eocénprogram keretében 1988-ban 5.2 millió tonna szenet bányásztak ki, jóval a határköltség alatt; 160 forint/gigajoule helyett 113 forint/gigajoulelal, figyelembe véve természetesen a megváltozott feltételeket és a környezetvédelmi előírásokat is. A másik kérdés az adriai vezeték. Az Adria kőolajvezetéket 1987-től a szovjet olaj tranzitálására szolgál Jugoszláviába, amiért 1988-ban 45 millió köbméter földgázt kaptunk, vagyis hasznosítva van, ha nem is az eredeti céllal. Most pedig akkor nézzük a jamburgi földgázszállítási kormányegyezményt. A távlati energiamérlegből kiindulva és a különféle energiahordozó fonások összevetése alapján a jelenlegi földgázszállítások mellett 2 milliárd köbméter/év földgázra szükség van ha a hazai kitermelés csökkenését is figyelembe vesszük. így született meg az a kormányegyezmény 1986 decemberében, hogy 20 év alatt 37 milliárd köbméter földgázszállítást kapunk, ha építési-szerelési munkánkkal, áruszállításokkal hozzájárulunk a földgáz szovjetunióbeli kitermeléséhez és az országhatárig történő szállításához. Ez a szovjet fél részére a VU. ötéves tervben 758 millió transzferábilis rubelhitelt jelent, amelynek része a tengizi kőolaj- és földgáz-termelési létesítmények építése, előirányzat szerint 260 millió transzferábilis rubel értékben, 199l-es befejezéssel. A földgázszállítások 1989-ben megindulnak, 500 millió köbméter mennyiséggel és 1991-től már az előbb említett kétmilliárd köbméter szállítása válik lehetővé. Az ipari bizottság képviselői, jómagam te, megtekintettük a tengizi építkezéseket. A 3 millió tonna/év kőolaj és több mint 600 millió köbméter/év földgáz előkészítéséhez és feldolgozásához szükséges technológiai sor befejezés előtt áll. A második sor alapozása kezdődhet e félsivatagos tájon. Megállapítottuk a jól szervezett, kiváló minőségű munkavégzést, amelyet a szovjet fél is elismert. Ezen munkák a már említett földgázszállítási többleten túl hazánk kőolajimportját is megerősítik, mert a Szovjetunió a berendezések üzembehelyezésével a kőolajtermelést is növelni tudja. Az építés-szerelési munkáknál a forint transzferábilis rubel kitermelési mutató a tervezetthez képest alacsonyabb. A vitatott kérdés a hitelnyújtás, a beruházás gazdaságossága, hiszen a szükségességét nem lehet vitatni. A számításokat 1985-ben és 1987-ben is elvégezték, de a nagyon sok bizonytalan tényező miatt a jelenlegi gazdaságosságát lehet kimutatni, a jövőre nézve elég nehéz és kockázatos is a rubel-forint-dollár-szorzó változások és a földgáz világpiaci árváltozásai miatt. Ezt folyamatosan figyelni, erről folyamatosan tárgyalni