Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

3989 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 3990 het. Hadd hivatkozzak ismét nyugati országokra, ahol ugyancsak szokásos az átalakulási szabályok két-há­rom évenkénti módosítása. Mivel a képviselőcsopor­tok és a bizottságok meggyőző többséggel támogatták a három törvényjavaslatot, a jogi, igazgatási és igaz­ságügyi bizottság rövidesen ismertetésre kerülő módo­sító javaslataival együtt, amelyeket a kormány részé­ről elfogadok, a törvényjavaslatokat az országgyűlés plenáris ülésének is elfogadásra ajánlom. Engedjenek meg végül egy befejező megjegyzést, amely talán nemcsak a beterjesztett törvényjavasla­tokat illeti, hanem általánosabb. Nemrégen azzal tá­madták egy napilapban az igazságügyi kormányza­tot, hogy jogi-szakmai szempontból túl magas színvo­nalon dolgozik. „Minél európaibb, annál hamisabb!" így szólt a kritika szó szerint! Ami ennek a kijelentés­nek egyik, talán kisebb jelentőségű értelmezését ille­ti, arra a következőket válaszolom. A most beterjesztett törvénycsomagnál is jelentős nyomás nehezedett ránk: hogy engedjünk rövid távú gazdaságpolitikai érdekeknek, a jog logikájának meg­törésével építsünk be a törvénybe ki nem dolgozott közgazdasági ötleteket. Az Igazságügyi Minisztérium vezetése nevében kell közölnöm, hogy szakmailag alacsony szintű, a jog törvényszerűségeit megcsúfoló munkára mi nem vállalkozunk! Ami viszont a második és világosan megfogalma­zott mögöttes tartalmat illeti, hadd idézzem szó sze­rint az előbb említett nyilatkozatot. Idézem: „Minél európaibb módon dolgozza ki a minisztérium a hata­lom akaratának megfelelő szabályozását, annál in­kább alkalmassá válik ez a tevékenység az igazság el­takarására." Eddig az idézet. Fel kell tennem ezután a kérdést: tehát annál jobb minél rosszabb? Ha a kormányzat, — úgy, ahogy mondják: — a hatalom segíteni akarja ennek a sokat szenvedett kis országnak a kibontakozását a gazdasá­gát, politikáját és a társadalom más szféráit bénító kö­telékekből, amelyeket nem ez a kormányzat rakott rá, és ezt európai szintű — tegyem hozzá: a világon mindenütt elismerten európai szintű - jogszabályok segítségével teszi, akkor ezt ne engedjük, mert ezt ez a kormányzat teszi? Várjunk, míg még katasztrófáli­sabb helyzetbe kerülünk? — mert most ez a kormány­zat van uralmon? Indulatokkal és sajátos érdekekkel természetesen nehéz vitázni. De feltételezem, hogy még az idézett és hasonló nézetek mögött is felelősség áll. Elvárom te­hát, hogy feltételezzék az igazságügyi kormányzat fe­lelősségét is az ország és a nemzet iránt és ne jelenjen meg egyre sűrűbben a legjobb szándékú és színvonalú jogalkotással szemben az elutasítás egyetlen indoka­ként annak puszta kijelentése, hogy a kormány így akarja átmenteni az MSZMP hatalmát vagy valami­lyen politikai-gazdasági elit hatalmát vagy ki tudja mit. Indoknak ez gyenge, attitűdnek félelmetes, egy­ben sajnálatos és nélkülözi azt a kompromisszum­készséget, amelyre mostanában a legnagyobb szük­ségünk van. Nem először mondom: az igazságügyi kormányzat nyitott, készen állunk érdemi vitára, kértük és kér­jük a közreműködést. Egyről azonban nem mondunk le: eltökéltségünkről, hogy alkotmányos jogállamot építsünk! Véleményem szerint a beterjesztett három törvényjavaslat ezt a célt, a gazdaság alkotmányos-jog­kereteinek kiépítését szolgálja, amely nélkülözhetet­len a gazdaság továbbfejlődéséhez. Kérem tehát elfo­gadását. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Kulcsár Kálmán igazság­ügyi miniszter expozéját. Bejelentem, hogy a három törvényjavaslathoz több képviselőtársunk módosító javaslatokat nyújtott be. A módosító javaslatokat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megtárgyalta és véleményezte. A képviselők módosító javaslatait a bizottság véleményével együtt a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentése, illetve a jelentés mel­léklete tartalmazza. Dr. Puskás Sándor képviselő mó­dosító javaslatát pótlólag a szünetben osztatom ki. A jelentésben foglaltakat a bizottság előadója felszóla­lásában indokolja, illetve egészíti majd ki. Mivel a törvényjavaslatokhoz a képviselők módo­sító javaslatokat nyújtottak be, a Házszabály 40. pa­ragrafusának (3) bekezdése alapján két-olvasásos tár­gyalást, azaz általános és részletes vitát kell tartani. Az általános vitát követően az Országgyűlésnek dön­tenie kell arról, hogy a törvényjavaslatokat alkalmas­nak tartja-e a részletes vitára bocsátásra. Ha részletes vitában további hozzászóló nincs, a miniszteri válasz után a határozathozatal következik. Ezt tájékoztatá­sul kívántam elmondani. Bejelentem, hogy a három törvényjavaslat vitá­jához 17 képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabály 45. parag­rafusának (1) bekezdése szerint az elnök vagy bárme­lyik képviselő javaslatára az Országgyűlés megszabhat­ja a hozzászólások időtartamát. (Helyeslés.) E kérdés­ben az Országgyűlés vita nélkül határoz. Gondolom, emlékeznek rá képviselőtársaim, hogy a legutóbbi ülésszak végén egyik képviselőtársunk is ilyen indít­ványt terjesztett elő. Ezért az lenne a tiszteletteljes javaslatom, hogy a felszólalásokat maximum tíz perc­ben határozza meg az Országgyűlés. (Taps.) Kérem, aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel szavazzon. (Meg­történik.) Köszönöm. Látható többség. Ki van ellene? (Derültség.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Tisztelt Képviselőtársaim! Megállapítom, hogy az Országgyűlés négy ellenszavazattal, egy tartózkodás­sal elfogadta azt a javaslatot, hogy a felszólalásokat maximum tíz percben határozzuk meg. Ugyancsak kérem a tisztelt előadókat, hogy az Országgyűlésnek ezt a kívánságát vegyék figyelembe. Ezek után dr. Tal­lóssy Frigyes képviselőtársunknak, a jogi, igazgatás és igazságügyi bizottság előadójának felszólalása követ­kezik. DR. TALLÓSSY FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Igen Tisztelt Képviselőtársak! Nagy örömömre szol­gált az elnök úrnak az a kitüntetése, hogy felszólított bennünket, a bizottsági előadókat, hogy fogják rövid­re mondókájukat. ígérem önöknek, tartani fogom hozzá magam.

Next

/
Thumbnails
Contents