Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4289 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4290 Ilyen előzmények után elkezdtem bányászkodni a gazdaságosságban is és sok mindenben, magánszorgalomból az ÁTB-jegyzőkönyveket is átnéztem visszamenőleg. Látok bizonytalan pontokat és magunk sem vagyunk biztosak, ezért függesszük fel! Szeretnénk biztosabbak lenni, nyugodtabb lelkiismerettel eldönteni azt a kérdést, hogy tízezer forintba kerül-e egy főre, vagy tízezer forintba nem kerül egy főre? Az energiakérdést a prejudikált előfeltételezéseket alaposan végig kell gondolni, és akkor le kell tenni, hogy igen, ez hibás volt, vagy nem volt hibás! Legyen merszünk és bátorságunk erre! Én nem azzal a céllal mondtam, mindezzel a háttérrel és mindezeket figyelembe véve — ha jól emlékszem —, hogy agitáljak a vízlépcső mellett. Természetesen volt agitációs vonala annak a beszédnek, de azzal fejeztem be összefoglalásként akkor a mondandómat, hogy döntsön mindenki lelkiismerete szerint (Felkiáltások: így van!), és arra kértem a tisztelt ottlévőket, hogy ne támogassák azt a javaslatot —, ha felmerül —, hogy népszavazás legyen. Én személy szerint ma is azt mondom — bár hozzáteszem, most nem hoztunk ide még sok mindent részleteiben, de maga a kormány is megosztott ebben a kérdésben —, nem vagyok népszavazáspárti ebben az ügyben. Ebben a kormánynak kell megbízható, nemzetközi együttműködésben végzett vizsgálatok alapján ide álláspontot hozni. Tehát: öt óra van, kérem a beterjesztett határozati javaslatot támogassák. És köszönöm a vitát. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Aki tehát egyetért az írásban kiadott határozati javaslattal, az abban foglalt intézkedésekkel és felhatalmazással, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Látható többség. Köszönöm. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Tessék a számlálás érdekében magasra tartani a kezet. Kimondom a határozatot: Az Országgyűlés ellenszavazat nélkül, 35 tartózkodással a határozati javaslatot elfogadta. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor nem tartunk szünetet. Átadom helyemet a ház elnökének. DR. SZŰRÖS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyűlés! Még öt percet kérünk. Kedves Képviselőtársaim! Többen fordultak hozzám kéréssel, javaslattal, hogy mondjunk valamit a június 16-i várható eseményről. Engedjék meg, hogy egészen röviden szóljak, kapcsolódva ahhoz, amit ezzel összefüggésben miniszterelnökünk mondott. Több mint négy évtizeddel ezelőtt, 1947. szeptember 16-án az ország házában, amelyben most itt mi is törvényalkotó munkára összegyűltünk, mondta el székfoglaló beszédét Nagy Imre, az Országgyűlés akkori elnöke. Engedje meg a tisztelt ház, hogy idézzek ebből a beszédből néhány gondolatot, amelyek ma is útmutatóul szolgálhatnak. Idézem: ,,Akkor, amikor széles e hazában a nép gondokkal és nehézségekkel küszködve is gyarapítja anyagi és szellemi javainkat, nem lenne erkölcsi alapunk a nép elé állni, ha minden percünket nem az alkotó, teremtő munka töltené ki. Ez a törvényhozó testület a népakarat letéteményese. Az Országgyűlés a nemzet egyetemes céljait van hivatva szolgálni. Az ország népe nagyon sokat vár tőlünk. E várakozásoknak megfelelni csak úgy lehet, ha minden demokratikus haladó erőt hazánk gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének szolgálatába állítunk." Idézet befejezve. Tisztelt Országgyűlés! A politikai koncepciós per áldozatává vált Nagy Imre országunk 1945 utáni rövid demokratikus fellendüléssel és torzulásokkal, ellentmondásokkal is jellemezhető korszakának kiemelkedő történelmi személyisége. Neve összekapcsolódott az újrakezdéssel, a nemzet felemelkedéséért folytatott küzdelemmel. Ő volt a földosztó miniszter, nagy része volt abban, hogy 1945 március 29-én Opusztaszeren a saját földjük mezsgyéjét kijelölő cölöpöket leverhették a földéhség, a nyomor miatt szenvedő parasztok. Később pedig személye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált. Az első magyar reformkísérlet miniszterelnökeként ő hirdette meg a társadalmi, gazdasági torzulások megszüntetését ösztönző 1953-as kormányprogramot. 1956-ban egy meggyötört nemzet sorsát, jövőjét meghatározó döntések súlya nehezedett rá. 1956 októberében a népünket megosztó testvérháború, a véres társadalmi kataklizma közepette küzdött, harcostársaival együtt, a parancsuralomra épülő sztálinizmus felszámolásáért, melynek hazai, mindent túlteljesítő végrehajtói sokszázezer embert aláztak meg, ezreket juttattak börtönbe, vagy küldtek kényszermunkára. Nagy Imre és küzdőtársai azon fáradoztak, hogy a magyar nép becsülete, nemzeti érzülete többé ne szenvedjen sérelmet. Felléptek a külső beavatkozással szemben, irányt vettek egy független, szabad ország megteremtése felé. Máig ható példa számunkra, hogy hazai talajra és hagyományokra épülő, a demokratikus társadalmi életet, a többpárti pluralizmust kibontakoztató Magyarország felépítését tűzték ki célul. Szándékuk az volt, hogy országunk, népünk egyszer és mindenkorra elfoglalhassa helyét az emberiség kultúráját évezredes értékekkel gyarapító európai nemzetek közösségében. Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy valamennyi képviselőtársam nevében kinyilvánítsam: az Országgyűlés üdvözli és támogatja a miniszterelnök indítványát, hogy a koncepciós pereket, a törvénytelenségeket, az áldozatok ártatlanságát kimondó törvény megalkotásával zárjuk le és ezzel álljuk el annak útját, hogy valaha is visszatérhessenek az emberek testét-lelkét megnyomorító idők. Közös az akaratunk, hogy mielőbb kerüljön sor Nagy Imre, az Országgyűlés egykori elnöke, miniszterelnök és küzdőtársainak jogi és politikai rehabilitációjára. Az Országgyűlés együttérzéssel gondol az ország, a nemzet mai helyzetére, és felhív minden felelős, progresszív erőt, cselekedjék népünk boldogabb jelenéért és jövőjéért. Az Országgyűlés ugyancsak helyesli és támogatja azt a törekvést, hogy június 16-a, a temetés napja legyen a kegyelet, a politikai és erkölcsi igazságtétel, a nemzeti megbékélés jelképe. Az Országgyűlés egyetértőleg vegye tudomásul, hogy elnöke, néhány képviselő részvételével, helyezzen el koszorút