Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4287 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4288 csinálni természetesen, nem a dunai hőerőművet. Ez a megállapítás vonatkozik Paksra is és vonatkozik más beruházásokra. Abban én teljesen egyetértek a minisz­terelnök úrral, hogy a magyar gazdaságban hosszú időn keresztül a nyersanyag energia-túltermelésnek nagy lobbya volt, amelynek az volt a gondolkodásmód­ja és törekvése, hogy a nyersanyag és energiaberuhá­zások minden más beruházást megelőznek. Nyilvánva­ló azonban egy ilyen nyersanyag-szegény országban, mint amilyen a mi hazánk, nem lehet a nyersanyagp­roblémát belül megoldani, mert a minőségi tényezőket figyelembe véve csak négyszer vagy ötször annyiért tu­dunk termelni bizonyos nyersanyagokat mint mások. Ennek következtében tehát közgazdaságilag nézve Bős—Nagymaros nem beruházás tipikus példája azon látványos beruházásoknak, amelyek egy kis és egyen­súlyhiánnyal küzdő országban irracionálisak. Amikor az egész Bős—Nagymaros beruházás gon­dolata megszületett, akkor még a környezetvédelem, azután az ökonológia kérdése sokkal fejletlenebb volt, mint ahogy napjainkban. Azt gondolom, hogy igen nagy hiba lenne, ha nem vennénk figyelembe a tudo­mánynak a fejlődését ebben a vonatkozásban, hiszen az az idő volt, mikor még Szovjetunióban meg akarták fordítani a folyóknak a folyását Szibériában, stb. stb. (Taps) Ez az időszak — csak — most messze mögöt­tünk van. Mindenütt azt mondjuk, hogy a természet dolgaiba nem szabad túlságosan beavatkozni és még a hatalmas vásárhelyi—féle szabályozás a Tiszánál, stb. is rengeteg kárt is okozott, amit az Alföld mezőgazda­sági termelése ma is megérez alapjában véve. (Taps.) Ennek következtében nekem az a véleményem, hogy hibát követne el a magyar kormány is és a csehszlovák kormány is, ha nem venné figyelembe azokat a változá­sokat, amelyek ökológiai vonatkozásban időközben megértek és arra figyelmeztetik az emberiséget, hogy óvatosan kell eljárni ezekben a beruházásokban. (Taps.) Végül harmadik: — probléma — muszáj még ezt elmondanom — nem én csináltam, nem más csinál­ta, — ebből ma országosan olyan nagy politikai kérdés lesz, lett, amely a nemzetet megosztja és amely arány­talanul sok energiát fordít ennek a kérdésnek a tárgy lá­sára, de bizalmatlanságot szül a kormánnyal szemben. Az én véleményem szerint ezért a leállítás és a kér­dés az újra történő megvizsgálása Csehszlovákiával és Ausztriával együtt feltétlenül szükséges. Ezért én a mi­niszterelnöki javaslattal egyetértek, de gondolom, hogy a jövőben a hasonló kérdésekről történt vitákat és döntést — a szakértők véleményét figyelembe véve —, időben azaz a beruházás és a nemzetközi megegyezések szerződések megkötése előtt kellene lefolytatni. Kö­szönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel több kép­viselőtársunk hozzászólásra nem jelentkezett, ezért a vitát lezárom. Mint minden előterjesztőnek, miniszte­relnökünknek is joga van a felkészülési szünetre. Meg­kérdezem, kíván-e ezzel élni? — bár hozzáteszem, hogy két órája ülünk a teremben. Azt hiszem, azt kell javasolnom, hogy mindenképpen tartsunk technikai szünetet. (Felkiáltások: Nem!) Rendben van. Akkor kérem Németh Miklóst a válaszadásra. NÉMETH MIKLÓS: Köszönöm szépen. Nem java­solnám a szünetet — annál is inkább, mert nagyon rö­vid akarok lenni, megköszönve az észrevételeket, és a figyelmeztető, a munkához tartozó szempontokat, egy­etlen egy mondatot mondanék. Javaslom Berdár Béla képviselő javaslatának támogatását, miszerint támo­gassa a tisztelt Országgyűlés a beterjesztett határozat­tervezetet. A határidőt természetesen magunkra nézve a minisztertanácsi határozatból visszaszámlálással fog­juk kötelezővé tenni és eleget kívánok tenni annak, hogy objektíven, legjobb tudásunk szerint hozzuk ide döntésre a javaslatot. Mégis engedjenek meg néhány dolgot — 5 órára az ülés befejezhető, annyira rövid igyekszem majd lenni — a vitához kapcsolódóan el­mondani. Az egyik: kérem, higgyékel nekem, semmiféle ilyen vagy olyan politikai nyomás és szempont a kormányt nem vezeti és személy szerint engem se! Én egyetemis­ta éveim óta nagyon furcsa és fordított biológiai ritmus­sal élek az átlag emberhez képest, ami nagyon egész­ségtelen. Azt jelenti, hogy általában fél 1—1 előtt nem tudok lefeküdni. De úgy február—márciustól — ahogy szaporodtak a levelek — azt a furcsaságot vettem ma­gamon észre, hogy fél 5 felé, 5 óra felé derengek, és két dolog jár a fejemben. Az egyik Bős—Nagymaros, erre a tudatra ébredek (Derültség.) A másik ügy: a csomag­terv, vagy az ország gazdasági-pénzügyi helyzetével kapcsolatos kérdések. S ezekben a levelekben nem fel­előtlen emberek irkálnak. Akadémikusok, levelezőta­gok, külföldről-belföldről, és tessék nekem mondani: ki viseli el azt a felelősséget, amikor egy akadémikus ugyanarról a dologról azt mondja, hogy piros, és a má­sik akadémikus ugyanarra a dologra azt mondja, hogy zöld vagy fehér? (Ütemessé váló nagy taps.) Ilyenkor az emberben sok minden megfordul. Megfordulhat az is, hogy ha vita lesz közöttük, s hogy objektíven, indu­latok nélkül vizsgáljanak, akkor fel keÜ kérnünk pár­tatlanokat, külföldieket, keletről is, nyugatról is hogy segítsenek nekünk ezekben a döntésekben a kormány­nak is, Önöknek is. A másik dolog: Mayer Béla utalt a tavaly októberi döntést megelőző kommunista frakció-ülésre — ha jól idézem. Valóban én voltam az előadója a kérdésnek. De mielőtt reagálnék a felvetésre, azért szeretnék va­lamit elmondani, és itt többen ülnek a teremben, akik ezt igazolhatják. Én a Központi Bizottságban a gazda­ságpolitikai osztály helyettes vezetője voltam, már nem tudom megmondani, mettől meddig — a pontos dátumot. Ballai elvtárs nemül itt, azért most hirtelen elgondolkodtam, ő volt az osztály vezetője, s számos előterjesztés úgy készült, hogy én, mint osztályve­zető-helyettes sem tudtam, hogy ebben az ügyben mi folyik. Volt még egy ilyen téma: a Világbankkal és az IMF-el való kapcsolatok. Azért én feleltem, ar­ról a másik nem tudott. Ilyen volt a rend, és így vol­tak előkészítve a döntések. Én erre a mechanizmusra, erre a döntési rendszerre utaltam: hogy ezeket el kell hagyni, ezek nem jó dolgok. Óriási kockázatok van­nak, és most már ne a múltunk ilyen hordalékaival foglalkozzunk, mert ezekkel nem érdemes foglalkoz­ni. Következtetéseket vonjunk le és szakadjunk el ettől!

Next

/
Thumbnails
Contents