Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4269 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4270 gondolata a széles nemzetközi közvéleményben rendkívül népszerűtlen. Aki azt hiszi, hogy ilyen ellenkezést, Nyugaton és a Szovjetunióban egyaránt, néhány Duna-körös és a kifelé sokáig hallgatásra kötelezett Magyar Tudományos Akadémia tudott kelteni, az nagyon téved. A nemzetközi negatív megítélést a világszerte általános tapasztalat indokolja. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet a kezemben levő és az INFORT kérésére egy ECOLOGIA, (ökológia amerikaiasan), az MIT, Massachusetts Institute of Technology, a világ vezető, széles interdiszciplináris háttérrel és szakismerettel rendelkező műegyeteme és a Massachusettsi Állami Egyetem 12 szakembere állított össze. E kis könyvecske minden lényeges szempontra kiterjedően, és főleg a ma fennmaradó opciók szempontjából vizsgálja az egész kérdéskört. A szakvélemény első oldalán a következtetések és ajánlások címszó alatt szórói-szóra ez áll: — idézem — „Alapvető következtetésünk az, hogy a BNV felső, Dunakiliti—Bős és az alsó, Nagymaros szakaszai környezeti és különösen gazdasági összefüggései miatt szükséges az összes építési munkálatok átmeneti felfüggesztése (moratórium) a létesítésre vonatkozó érdemi, döntéselőkészítő vizsgálat idejére": tehát majdnem az, amit miniszterelnökünk most bejelentett. Azzal a kivétellel, hogy ez a felső részre is vonatkoznék, de persze ott a készültség miatt csak az üzemmód újratárgyalásáról lehet valószínűleg reálisan szó. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy miért kellett egy ilyen nemzetközi szakértő bizottság véleménye kikérését eddig elodázni. Ugyanis, mint az Akadémia részéről meghívottként 1983 tavaszán részt véve az MSZMP Politikai Bizottsága ülésén és aggályainkat kifejtvén, nem kisebb személyiség kérte pontosan egy ilyen nemzetközi szakvélemény kikérését, mint Aczél György, aki akkor e javaslatával, majd egy évvel később is, kisebbségben maradt. Őt persze ma divat kritizálni, ez ízlés dolga, de mindenesetre jellemző a mai légkörre. A szakvélemény 59. oldalától, tessék, — ez még távolról is látható, — hogy hogy néz ki az, amit én október 7-én, hangsúlyozottan, de már 1981-től kezdve a bizottságokban követeltem, hogy bemutassák, hogy hogyan néz ki a nagymarosi látkép az országút szintjéről és nem madártávlatból, mint ahogy ezt akkor októberben felmutatott színes kép mutatja. Kérem itt van vagy hat skicc, amely méretarányosan közli a szituációt, tehát ahogy az országútról szemlélő láthatja. Még több méter távolságból is látható, hogy a látkép romlása milyen súlyos; mindenesetre a szakértők véleménye szerint ma nagyon kevés országban viselné el a közvélemény a tájba való ilyen mérvű beavatkozást. Ez nem szó szerinti idézet, mert ez angolul van itt leírva és én fordítottam le, de kezeskedem a fordítás értelmi helyességéért; bármilyen fontos érdek sugallná is ezt. Az erőműrendszer mellett felhozott érvek közt mindig a hajózás érdeke szerepel fontos helyen. Ezt nem egészen értem: gyermekkorom tudatos részét a régebbi Ferenc József, ma Belgrád rakpart, előbb a 24., majd már érettebb ifjúkoromat a 17-es számú házaknak a Dunára nyíló ablakai mögött éltem. Akkoriban tíz perc sem telt el anélkül, hogy egy-egy nagyobb uszálykonvoj ne húzott volna el előtte, ezek nagyobb része a Bayerischer Lloyd, a DDSG, osztrák vagy csehszlovák zászlók alatt, tehát felülről. Ma ennek csak töredéke. Kevesebb víz lenne ma a Dunában? Aligha. A két háború között voltak — igaz lefelé járó — Dunatengerjáró hajóink, erről a mai gyorsabb átrakási technológia mellett már szó sincsen, ma érdemleges hajóparkunk és kikötőnk sincsen! Én lennék az utolsó — tisztelt Képviselőtársaim — aki tiltakoznék a bibliai ige: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat", állami tantétellé vagy magatartásunk leendő mércéjévé emelése ellen, de olyasvalamit, hogy „Szeresd szövetségesedetjobban, mint önmagadat" én a Bibliában sem olvastam. (Nagy taps.) A Nagymaros térségében megbolygatott táj pozitív irányú rendezésére ez a szakvélemény az egész tágabb területre való igen figyelemre méltó megoldást: Nagymaros és Duna-kanyar nemzeti, de nyugodtan kiegészíthetnénk, európai, örökségpark-megoldás, jelentős erőfeszítést követelő, de nagyobb távlatban végül is komoly előrehaladást jelentő megolodást ajánl. Az előző tárgyalások során az erőmű szorgalmazói által fenyegető következményként felhozott teljes politikai izolációnk veszélye egyelőre — miniszterelnökünk bátor személyes fellépése nyomán — egyértelműen csökkent. A veszélyeket a másik oldalon is látják, amint ezt októberi felszólalásomban előre megjósoltam és remélem a tárgyalások kölcsönösen elfogadható és az elkészült beruházásokból származó károk minimalizálása irányában ható megegyezésekhez fognak vezetni. Kérem ezért: a tisztelt Országgyűlés álljon egy emberként a kormány és annak elnöke mellé, mert a további tárgyalásokban sikere csak egy mögötte álló egységes parlament és egységes közvélemény mellett lehet. Köszönöm szépen szíves figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Bánáti Gézáné képviselőtársunk felszólalása következik, Pest megye 21. választókörzetének képviselője. BÁNÁTI GÉZÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Joggal felvetődhet Önökben, miért kértem szót ennél a napirendnél, amikor ősszel jómagam is megszavaztam a vízlépcső megépítését. Úgy érzem, és az általam megkérdezett szakemberek, képviselőtársaim, valamint választópolgáraim egy részének az a véleménye, hogy az őszi országgyűlésen félrevezettek bennünket. A Nagymarosi Tudósítások 1989. évi május 26-i számát áttanulmányoztam, melyre a későbbiekben még utalok. Nem vagyok szakember, de a szakemberek véleményére alapozva ki merem jelenteni, hogy a bős—nagymarosi erőmű ügye „gyönyörű" példája egy teljesen hibás döntési mechanizmusnak. Az előkészítő munkálatok — szerződéskötés, beruházási program, stb. — gyakorlatilag 1980-ig a nyilvánosság teljes kizárásával folytak. Azóta folyamatos a tiltakozás a beruházás megvalósítása ellen az ország határain innen és túl. Ennek ellenére erőltetett ütemben építették tovább az erőművet. Tisztán kell végre látni, hogy az egész beruházás a vízügyi ágazat érdeke. A beruházás szükségességét politikai szintre emelték. Ezek után sok millió forintért elkészítették a szakmai