Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4267 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4268 társadalmi modellünkre volt jellemző, hanem átjárja mai valóságunkat is. A reggeli ébredés utáni első híradástól a napzártáig túlpolitizált a mai valóság. Meggyőződésem, hogy a politikai intézményrendszer és gondolkodási mód kikerülhetetlenül szükséges demokratizálása és reformja meg kell hogy szüntesse a politika egészségtelen túlsúlyát a társadalom életén belül. Felfogásom szerint a politikai intézményrendszer reformjának együtt kell járnia a gazdaság, a kultúra, a tudomány felértékelődésével, valódi önállóságuk megteremtésével. A politikai gyakorlatnak szolgálnia és nem uralnia kell ezeket a létfontosságú társadalmi funkciókat. Az emberek számára a szerényebb politika az elfogadható, a bizalmat gerjesztő. A szakmai tudás, hozzáértés és teljesítőképesség felértékelése, s szakmai területeken a politika türelmes háttérbe húzódása a követendő cél. Azt gondolom, az a követelmény, hogy a magyar politika legyen kiszámítható és bizalomra okot adó, mindenekelőtt azzal érhető el, hogy a jövő társadalmi modellje felé tett lépésként csökkentjük a politika-túlsúlyos állapotot, segítve a gazdaság, a szakemberek, a tudomány teljes jogú társadalmi funkcióinak kibontakozását. (Taps.) Ennek az állapotnak az elérése érdekében a legerőteljesebben kell fellépnünk az összeesküvő taktika politikai módszere ellen, az ellen a módszer ellen, amely az érdemi, szakmai és demokratikus viták mellőzésével hoz döntéseket, és azokat keresztülhajtja. Ezzel a taktikával az egyes ügyek bonyolultságát tükröző viták és dialógusok helyett arra kényszerítik az embereket, hogy álláspontok mellett aztán mind gyakrabban az egyes álláspontokat képviselő személyek mellett álljanak ki, vagy álljanak éppen velük szemben. E taktika kirekeszti az emberek döntő többségét életük önálló formálásából. A magyar népnyelv ezért hívta hosszú időn keresztül a politikát úri huncutságnak, valami olyasminek, amit nehéz átlátni és elfogadni, de egy biztos: a szegény ember rosszul jár. Az elmúlt négy évtized nem tudta megtörni a sok száz éves tapasztalatot. Most nehéz, új útra kell lépnünk, olyan útra, ami még nincs megépítve. Ezt a munkát a politikusok és a jól képzett szakemberek csak népünk döntő többségét megnyerve végezhetik sikerrel. Tisztelt Ház! Nincs okom kétségbe vonni, hogy az Országgyűlés eltökélt. Számon kéri a kormánytól határozatainak végrehajtását. Önöknek pedig nincs okuk kétségbe vonni: a kormányt döntésében csakis ez a szempont vezérelte. S itt hadd hangsúlyozzam: a felfüggesztésről május 13-án hozott és Önöknek megküldött határozatában a kormány természetesen csak a Nagymarossal összefüggő munkálatokra vonatkozóan kéri, hogy a parlament múlt év októberi határozatának első pontja végrehajtása alól az újabb döntésig adjon felmentést. Az Önök előtt fekvő határozat-tervezet ennek értelmében fogalmaz és határozza meg a soron levő feladatokat. A Felső-Duna szakaszon az építési munkák folytatódnak. De a részletes üzemeltetési tervről, az ökológiai érdekek feltétlen biztosításával még e vonatkozásban is a csehszlovák féllel meg kell állapodni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány nevében elmondott tájékoztatómat vegye tudomásul, s a beterjesztett határozati javaslatot fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A bejelentett napirendhez hét képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Elsőként szót kap Szentágothai János, országos listán megválasztott képviselőtársunk. SZENTÁGOTHAI JÁNOS: Tisztelt Elnökasszony! Tisztelt Képviselőház! Ezt a mai helyzetet még a múlt év októberében lényegesen olcsóbban is megkaphattuk volna. Hogy ez a két hónapi késedelem mibe fog nekünk kerülni, azt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, főleg mert nincs ellenőrizhető költségvetés az egész beruházásról és attól félek, soha nem is lesz. ,,Késő bánat, eb gondolat" — mondja tömören a józan népi bölcsesség: parlamenteket nem lehet és kormányokat nem okos dolog felelősségre vonni, — extrém kivételektől eltekintve. A jóhiszeműség vélelmét és a tévedés jogát tisztességes emberek közt célszerű fenntartani. Már nem lennék ilyen liberális a szakemberek felelőssége körül, itt javasolnám az érdekösszefonódások és esetleges külön érdekek gondos utánvizsgálatát. A fontos most az, hogy a kormány az utolsó óra utolsó másodpercében helyes elhatározásra jutott. Persze, a mai helyzet könnyű kiutat — a külföldi szakvélemények szerint sem — kínál. Az októberi kormányelőterjesztést nagy többséggel elfogadó parlament talán mégis elgondolkodhatna azon, hogy melyik tájékoztató jár közelebb az igazsághoz, az előző kormány által beterjesztett-e, vagy a Magyar Tudományos Akadémia sokak által megkérdőjelezett és gúnyolt véleménye. De akaratlanul is annak a kérdésnek kell az emberben felmerülnie, miért kellett egy év Király Zoltán képviselőtársam múlt év júniusi javaslata komoly megfontolásához: kinek, vagy minek az érdekében kellett rövid két héttel ezelőttig a már előzően is minden tekintetben aggályos nagyberuházáshoz körömszakadtáig ragaszkodni. Mindaddig, míg végre a szerencsétlen múlt évi októberi szavazás által mégiscsak határozatba hozott kiegészítő feltételek mindegyikéről — csak egyet említek — a szennyvíztisztító berendezések előzetes üzembe állításáról — kiderült, hogy azok teljesíthetetlenek. Illetve, a követelt további hatásvizsgálatok az előre jelzetteknél sokkal komolyabb aggályokat hoztak máris felszínre. Elmélkedtem rajta, hogy nem kellene egy Emile Zolának a Dreyfuss perben közölt híres, 1897-es „J'accuse" — vádolom — cikkéhez hasonló vádiratot írni. De miután jónéhány év előtt ebben a kérdésben az akkori mechanizmus szerint a széles nyilvánosság kizárásával kellett erre illetéskes testületek véleményét képviselnem, talán ez mégsem az én dolgom. Megteszik majd ezt helyettem mások is, akiknek az a jogos mentségük, hogy őket a múlt év októberében félre tájékoztatták. Én ezzel a mentséggel nem rendelkezem. Semmi sem áll távolabb tőlem, mint győzelemittas ,,na, ugye megmondtuk" hangulat. Ellenkezőleg: bárcsak mi tévedtünk volna! A nemzetközi sajtót csak kicsit is követők számára nyilvánvaló, hogy az erőmű