Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4261 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4262 Megállapítom: az Országgyűlés egy ellenszavazattal, 32 tartózkodással a bemutatott kormányzati intézkedéseket támogatólag tudomásul vette. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnénk a 10. napirendi pont tárgyalására, egy-órás ebédszünetet tartunk. (Szünet: 13.45—14.58 Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Mielőtt rátérnénk a 10. napirendi pontban jelzett témára, a nagymarosi építkezések felfüggesztéséről és az ezzel összefüggő kérdésekről szóló tájékoztatásra, a következőkről szeretnék röviden szólni: Az elmúlt hónapokban, de különösen az utóbbi hetekben állampolgárok és közösségeik az Országgyűlés elnökéhez, a bizottságokhoz és az Országgyűlés Hivatalához a legkülönbözőbb típusú beadványokat küldték a bős—nagymarosi erőmű építkezés ügyében. A beadványoktartalmáról részletesen tájékoztattuk az Országgyűlés Bős—Nagymaros ad hoc bizottságát. Az Országgyűlés előtt ismert, hogy az építkezés folytatása, illetve leállítása érdekében az országban aláírás gyűjtési kampány folyt, illetve ismereteink szerint jelenleg is folyik. Az eddig hozzánk hivatalosan megküldött és az Országgyűlés tisztségviselőitől átvett aláírások a következőt tanúsítják: 78 404 állampolgár ahhoz adta aláírását, hogy az építkezést folytatni kell, s nem értenek egyet az építkezést felfüggesztő kormánydöntéssel. Ez a nagymarosi küldöttség volt, amely egyébként közölte, hogy már a napokban újabb több tízezer aláírást tanúsító listát juttat el a Parlamenthez. Más szervezetek annak érdekében gyűjtöttek aláírást, hogy népszavazás döntsön az építkezés ügyében. Az első alkalommal benyújtott, 124 062 aláíráshoz az elmúlt héten további 40 261 aláírást csatoltak, amelyben az építkezés végleges leállítását kérik. Ezeket az adatokat és tényeket a napi sajtó rendszeresen közölte; a beadványok jelentős részét eljuttattuk a képviselőkhöz, illetve az állampolgárok közvetlenül is fordultak képviselőtársainkhoz. Szükségesnek tartottam, hogy már a napirendi tárgyalás megkezdése előtt mintegy összefoglalva jelezzem a képviselők számára a közvélekedés említett formában megjelenő tényeit. Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke a kormány nevében szóbeli tájékoztatást ad a nagymarosi építkezések felfüggesztéséről és az ezzel összefüggő kérdésekről. A tájékoztatóhoz a kormány a korábban kiküldött minisztertanácsi határozaton túl egy határozatijavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyet képviselőtársaim, remélem, megkaptak. Megkérem Németh Miklóst, a Minisztertanács elnökét, tartsa meg tájékoztatását. NÉMETH MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék felelős magyarázatot adni Önöknek arról, hogy mi vezette a kormányt a nagymarosi munkálatok felfüggesztéséről hozott döntésében. Sokan intettek arra, hogy ez itt nehéz perceket fog nekem okozni és még további gondokat. Bevallom, ugyanezzel bocsátottak utamra, amikor Prágába és Bécsbe indultam. Előrebocsátom: Adamec miniszterelnök és Vranitzky kancellár higgadtan fogadták döntésünket, és megértéssel hallgatták meg annak indoklását. A csehszlovák miniszterelnök kifejtette: a vízlépcsőbe ők már hatalmas összegeket ruháztak be, és érdekeltek annak felépítésében. Ugyanakkor készséget mutatott arra, hogy a bennünk felmerült, újabban megjelenő aggályokat, kockázatokat közösen megvizsgáljuk, és ha nem vettünk figyelembe fontos tényezőket, vagy ahogy ő fogalmazott : hibákat követtünk el, akkor azokkal bátran szembe kell néznünk, és a következtetéseket közösen le kell vonnunk. A mérlegelésnél nem lesz más szempontjuk, mint a tárgyilagosság és az ésszerűség. Készek minden vizsgálatban résztvenni, és a megoldást velünk közösen keresni, hiszen a terv is közös volt, s közös a felelősségünk a jövőért. Megállapodtunk abban, hogy a két miniszterelnökhelyettes a lehető legrövidebb időn belül meghatározza a felfüggesztés ideje alatt elvégzendő feladatokat, elindítják a munkákat. A vizsgálatok, elemzések eredményéből vonjuk le a következtetéseket, határozzuk meg a tennivalókat. Nyilván ennek alapján lehet majd meghatározni, hogy a döntés milyen következményekkel jár az osztrák cégekkel kötött magánjogi szerződésekből fakadó kötelezettségekre. Ausztriával ugyanis szerződéseink nem kormányszintűek. Az azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a két kormánynak az ügyben nincs megbeszélni és tennivalója. Mint tudják, közvetlenül a prágai látogatásom után tárgyaltam a kérdésről Vranitzky kancellárral. Őszintén mondom: nagy támaszt jelent, hogy Ausztria kancellárja ezt a problémát is a két országot egyre szorosabban összekötő baráti kapcsolatok alapján, annak szellemében kezeli. A kancellár úr értésemre adta: nekik is megvannak a világos érdekeik, melyekrőljótékonysági alapon nem fognak lemondani, de biztosak lehetünk abban, hogy nem élezni, hanem megoldani akarják a gondokat, és a kölcsönösen elfogadható kiút keresésében nem fognak mesterséges nehézségeket támasztani. Tudják, hogy nehéz helyzetben vagyunk, és ezt nem hagyják figyelmen kívül. A végső megoldás iránt tehát mind a csehszlovák, mind az osztrák fél nyitott. Tisztelt Országgyűlés! Mint legutóbbi parlamenti beszédemben szóltam róla: a vízlépcső nagy tehertétele az országnak, a gazdaságnak, a környezetnek, a politikai közhangulatnak, a politikai intézményeknek egyaránt. Ebben sűrűsödik az átalakulóban lévő magyar társadalom szinte minden ellentmondása. Súlyos realitás és jelkép egyidejűleg. Úgy birkózunk vele, mint egy mesebeli szörnnyel a szegényember legkisebb fia, azzal a különbséggel, hogy idősebb fivéreink — lehet, hogy kellő hit és meggyőződés híján, lehet, hogy a maguk teremtette magányosságuk miatt — erőtlennek érezve magukat, meg sem kísérelték felvenni a küzdelmet. Én felveszem, és hiszem, hogy nem leszek magányos. Mert ami ellen harcolni akarok, az nem egy objektum. Az ellenfél egy döntési mechanizmus, egy, a nép helyett mindent eldöntő elit szemlélet, egy politikai hatalmi struktúra, a tévedhetetlenség mítosza. Mindez ellen ma sokan ké-