Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4221 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4222 ELNÖK: Magyar Pál képviselőtársunk felszólalása következik Békés megye 3. számú választókerületéből. MAGYAR PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kép­viselőtársaim! Engedjék meg, hogy az 1989. évi pénzü­gyi egyensúly javítására beterjesztett jelentéshez és ja­vaslathoz kapcsolódva szóljak hozzá. Választókörze­temben, de tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy szűkebb hazámban, egész Békés megyében, mélységes aggodalom tölti el az állampoltárokat a kormány gaz­daságpolitikájával szemben, jóllehet ezt a politikát gazdasági életünk szorító gondjai, a közelmúlt hibás döntései kényszerpályára szorítják. Érzékelve a feladat nehézségeit, a Békés megyében élő emberek — határozottan merem állítani — szorgal­mukkal és becsületességükkel mindent elkövetnek an­nak érdekében, hogy a kormány általjavasolt pénzügyi egyensúly javuljon, ezen keresztül saját maguk megél­hetése, jövője is biztosabbá válhasson. Pontosan azért emelem fel szavamat a mai Országgyűlésen, mert vá­lasztópolgáraim segítő közreműködése, áldozatvállalá­sa hiábavaló, ha ehhez nem párosul következetes, hatá­rozott, reálisan végrehajtható kormányzati tevékeny­ség. Az olyan döntések, amelyek az emberek számára egyszerűen felfogható, közvetlenül érzékelhető ha­szonnal nem járnak, csökkentik az állampolgári bi­zalmat. Nem értik, miért kell látástól vakulásig dolgozni, nem ritkán a főmunkaidő után még hat-nyolc órát, nem beszélve a hétvégekről! Főleg azt nem értik, hogy en­nek ellenére mégis megélhetési gondjaik vannak. Fel­teszem a kérdést: ki a felelős a kialakult helyzetért? Az a Békés megyei munkás vagy paraszt, aki erejét meg­haladó, egészségét veszélyeztető munkája eredménye­ként átlagosan megközelítőleg 6500 forintjövedelemre tesz szert, mintegy 15 százalékkal kevesebbet az orszá­gos átlaghoz képest? Vagy talán mégis a hibás gazdasá­gi dönatéseket okoljuk gondjaink szaporodásáért? Azt hiszem, az utóbbival állunk szemben! Gazdaságirányítási rendszerünk ma még kevésbé tudja befolyásolni a gazdasági szerkezet átalakulását, a piacépítést, az egészséges versenyszellem kibontako­zását. Kézzelfogható előrelépés helyett reformretori­kára helyeződik a hangsú ly! Ezért mélységesen egye­tértek a jelentésben olvasható olyan javaslatokkal, amelyek a hatékonyabb termelés feltételeinek megte­remtését célozzák. Sürgős és határozott, komplex in­tézkedésekre van szükség a nehéz feltételek mellett megtermelt jövedelmeket elemésztő, ráfizetéssel mű­ködő gazdasági egységek folyamatos felszámolására. Telítődtek a dolgozó emberek azokkal a szóvirágok­kal, hogy ,,az improduktív költségeket általában csök­kenteni", ugyanakkor bizonyos költségvetési fejezetek hosszú idő után érintetlenek maradtak. Úgy gondo­lom, átcsoportosítással a lakosság életszükségleteit már korábban is jelentősen könnyíteni lehetett volna! Ehelyett mit tapasztalunk? Az utóbbi időben egyre­másra láttak napvilágot az átgondolatlan intézkedések. Legutóbb az autópályadíj kudarcát követően emelték a benzin fogyasztói árát. Véleményünk, hogy a kormány megint a legegyszerűbb eszközt választotta a költség­vetés csökkentése érdekében. Vajon gondolt-e arra valaki, hogy a mezőgazdasá­gi termelés különféle fázisaiban hány munkagépet kell üzemeltetni a parasztnak, szerény haszon remé­nyében? Ezért a benzin árának emelése elleni küz­delem engem a jobbágyharcokra emlékeztet, akik a megfizethetetlen tized miatt a harcuk során elérték, hogy kilencedet fizethetnek. Véleményem szerint az útalap fedezete más forrásokból is biztosítható. Ha a kormány következetesebb a gazdaságtalan, ráfizeté­ses, kizárólag veszteséget termelő tevékenységek visszaszorításában, a költségvetésből gazdálkodó állami és társadalmi szervezeteket takarékosabb gazdálkodásra kényszeríti, célját a lakossági terhek növelése nélkül is elérhetné. Ugyanezt mondhatnám a háztartási energia árának emelését illetően is. Viszont megítélésem szerint ugya­nolyan probléma megyénkben a lakáskérdés megoldat­lansága, alig orvosolható a feszültsége. A megyében az állami lakásépítés gyakorlati hiánya miatt a lakásigé­nyek kielégítésének kizárólagos módja a vásárlás, illet­ve a magánerős építkezés, amelynek terhei miatt, az el­adósodást tekintve az elsők között vagyunk a megyék rangsorában. Ezt a hátrányt az elviselhetetlenségig fo­kozza a januárban hatályba lépett új támogatási rend­szer, amelynek célja megítélésem szerint nem a lakás­hoz jutási esélyek növelése, hanem a költségvetési támogatások drasztikus csökkentése. Ennek következ­tében a pénzintézetek az üzleti, piaci viszonyokra há­rítják a szociális gondok megoldását, a kérelmezőket a tanácsokhoz irányítják, amelyek nem rendelkeznek semmilyen lehetőséggel a bajok orvoslására. További aggodalomra ad okot a korábban megállapí­tott kamatterheknek az állam részéről történő esetleges növelése. A tíz évvel ezelőtt vállalt fizetési kötelezett­ségek az akkori jövedelmekhez viszonyítva alig vitat­ható tehertételt jelentettek. Abban, hogy az inflációs hatások miatt a helyzet változott, úgy vélem, az állam­polgárok vétlenek. Ezért a kedvezőtlen hatások áthárí­tása méltánytalannak tűnik. Nem beszélve arról, hogy a jogállamiság kritériumával ellentétes ha az állampol­gárok számára kedvezőtlen szabályok visszamenő ha­tállyal érvényesülhet. Félő, hogy a tervezett intézkedés egy esetleges alkotmánybírósági kontroll próbáját sem állná ki. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Az eddigi­ekben arra szerettem volna a figyelmet irányítani, hogy a 4—5 ezer forintos jövedelemmel rendelkezők teher­bíróképessége a teljesítőképesség határán van. Ezek több terhet elviselni már nem képesek. Ezért, ha a je­lentős változások a bérkérdésben nem következnek be, hathatós szociálpolitikai intézkedésekkel kell elvisel­hetővé tenni életfeltételeiket. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy az álta­lam elmondottak szinte az ország valamennyi területé­re érvényesek lehetnek. Én azonban ismerem a Békés megyei valóságot, az ott élő embereket. Biztos vagyok abban, hogy a kormányra óriási felelősség és nehézség hárul a gazdasági helyzetünk javításában. Azonban vá­lasztóimmal együtt abban bízunk, hogy a kormány át­gondolt intézkedéseivel a kialakult bizalmatlanságot és erősödő bizalomvesztést ellensúlyozni fogja. Köszö­nöm a figyelmüket. (Taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents