Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4193 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4194 engem édesanyám arra tanított, hogy vegyem komolyan azt a közmondást, hogy sok kicsi sokra megy. És aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: dr. Kőrös Gáspár képviselőtársunk felszólalása következik Bács-Kiskun megye 4-es választókerület. DR. KŐRÖS GÁSPÁR: Tisztelt Országgyűlés! Az 1989. évi pénzügyi egyensúlyjavítására vonatkozó javaslatokismerete alapján szükségesnektartom, hogy az Országgyűlés által tárgyalt korábbi napirendi pontokat összevessem a mai helyzetünkkel. Természetes nem kívánom a tisztelt Országgyűlést terhelni részletes ismertetéssel, ezért vázlatosan felemlítem a következőket. 1987. szeptember 16-án tárgyaltuk a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány munkaprogramjáról. 1988. november 24-én a Tervhivatal elnöke számolt be a stabilizációs program végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló tájékoztatót mondta el. Az Országgyűlés elfogadta, ahogy itt ma már szó volt erről, a személyi jövedelemadóról, általános forgalmiadóról, vállalkozási nyereségadóról szóló törvényeket és 1988. december 20-án tárgyaltuk az 1989. évi állami költségvetést. A felsorolt előterjesztésekaztacélt fogalmazták meg, hogy a kormány mérsékli, majd megállítja az adósságnövekedését, megőrzi az ország fizetőképességét, és mondják az előterjesztések korszerűsödjön a népgazdasági termelés, mérséklődjön a legsúlyosabb társadalmi, szociális feszültség. 1990-re a költségvetés egyensúlyi körüli állapotot érjen el, ezt mondtaa 87-es kormányprogram. Az 1989. évi költségvetésről szóló parlamenti vita már megállapította, hogy az ez évi költségvetés nektöbb bizonytalan pontja van, ami a későbbiek folyamán beigazolódott. Most jelenleg tárgyaljuk a költségvetés módosítását, a szeptemberi ülésen pedig a kormány egy újabb hároméves gazdaságpolitikai csomagtervet terjeszt az Országgyűlés elé. A Bács-Kiskun megyei 4-es számú választókerületben választópolgáraim több csoportjával folytattam konzultációt és véleményükkel egyetértve kívánom megállapítani a következőket. Több gazdasági csomagterv került az Országgyűlés elé. Ezek hatására a lakosság életszínvonalát és életkörülményeit érintő terhek drasztikusan növekedtek, egyes társadalmi rétegek megélhetési feltételei már bizonytalanná váltak. A most beterjesztett pénzügyi egyensúly javítására vonatkozó javaslatok, ha nemkerülnek elfogadásra, akkor az év végéig számítások szerint a nemzetközi és belső viszonylatban egyaránt elfogadhatatlanhiány alakul ki. Tehát én úgy értelmezem, hogy az 1988. évi gazdasági helyzetünket a valóságnál — ahogy itt már elhangzott — kedvezőbbnek értékeltük és ezért egy bizonytalan bázisra építettük az 1989. évi pénzügyi tervet. A gazdaságban nem következett be a várt elmozdulás és értelmetlenül viselte és viseli el az ország lakossága a romló életkörülményeket. Az elmúlt hónapokban a kormányzat részéről át nem gondolt, kapkodó intézkedéseknek is tanúi voltunk, melyből egy példát szintén választóim követelésére, konkrét kérésére említek. A kormány elhatározta az autópálya használatidíj bevezetését, majd visszavonta és új intézkedéssel 2 forinttal megemelte a benzin literenkénti árát, azzal az ígérettel, hogy ezt a bevételt a költségvetéstől elkülönített számlára helyezi, és autópálya, illetve útépítésre használják fel. Azonnal felmerült a kormány egy korábbi intézkedése, amikor a benzin literenkénti árát már emelte hasonló céllal, de azt a bevételt elnyelte a költségvetés. Választóim követelik, hogy azt a korábbi benzináremelést figyelembe véve a kormány összevonva, tehát a benzin árából literenként 4 forintot helyezzen a költségvetésből elkülönített útalapra. Egyidejűleg számoljon el a kormány, hogy a benzinárból származó költségvetési bevételt mire használta fel. A jelenlegi előterjesztés ez évre vonatkozó válságelhárító csomagterv és nem áll mögötte olyan perspektivikus gazdasági program, amely a valódi kibontakozást megalapozza, ahogy ezt már említette pénzügyminiszterünk is. A költségvetési egyensúly feszültségein belül közelíti meg a feladatokat és nem néz szembe azzal a problémával, hogy most már önálló életet élő eladósodási helyzet van Magyarországon. Az 1989. évi költségvetést érintő intézkedésekre, javaslatokra vonatkozóan a következő észrevételeket teszem. Kedvezőnek tartom azt az intézkedést, hogy a lakossági terheket közvetlenül nem érinti, de megjegyzem, hogy az 1989. évi fogyasztói árszínvonalban többek véleménye szerint, és itt is elhangzott már, 20 százalékos növekedés valószínűsíthető, és ha nem is terheljük a vállalatokat újabb adókkal, a vállalati áremelések inflációgerjesztőek. Az eddig végrehajtott szociálpolitikai intézkedéseken kívül szükség van egy olyan szociálpolitikai csomagtervre, amely az egyes rétegek és lakossági csoportok már elviselhetetlen életkörülményeit enyhítik, mint ahogy miniszterelnökünkis ezt említette. A költségvetési kiadások csökkentésének egy részével egyetértek, külön hangsúlyozottan üdvözlöm a honvédelmi és egyéb fegyveres testületek költségvetési megtakarítására hozott intézkedéseket. Arra kérem a kormányt, hogy ne kerüljön sor a mezőgazdasági üzemek támogatásának csökkentésére, mert azok, ahogy az előbbi napirendeknél erről már vitatkoztunk, a mezőgazdasági termelés biztonságát veszélyeztetik, és legyen tekintettel a mezőgazdasági exporthoz fűződő népgazdasági érdekekre a kormány. Azzal a ténnyel kell szembenézni, hogy a mezőgazdasági termékeket exportáljuk vagy pedig rövid időn belül a mezőgazdaság termelésének csökkenése miatt a lakosság ellátására importra szorulunk. A tanácsokat érintő költségvetési elvonás differenciáltan kerüljön végrehajtásra és ne érintse a községi tanácsokat, mert ezekhez a tanácsokhoz tartozó intézmények működésének pénzügyi feltételei jelenleg is minimálisak. A társadalombiztosítás 1989. évi várható többletbevételből történő költségvetési átcsoportosítás ellentétben áll a társadalombiztosításról szóló törvénytervezettel. Ezért, ahogy Tomsits Erikának, nekem is az a javaslatom, hogy a jelenlegi elvonást tekintse a kormány kölcsönnek, hitelnek, és ezt később térítse meg a társada-