Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4183 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4184 általánosítható jótanács, ami az internacionalista kötelezettségeinkre és az államközi megállapodásainkra is vonatkozik. Amikor otthon minden fillért ki kell számolni és hó végén a hetedik krajcárt is eló kell keresni a családok zömének, idegesítő, ha bárki nemtörődömséget, a munka gyümölcsének elherdálását, a helyi helyzeti hatalommal való visszaéléseket, hanyagságot, pazarlást, semmittevést tapasztal, felesleges és túlméretezett apparátusokat lát a termelésben és az ügyintézésben. Mindez sem nem demagógia, sem nem lázítás akar lenni, hanem a nyitott szemmel járó, kelő választópolgárokmegfigyelése. Megírják, hogy tŰrőképességüka határvonalhoz érkezett az átélt drágulások miatt. Ezt a sokféle nagy, a termelést, az alkotó munkát terhelő és alkalmasint elkerülhető állami költségek is okozzák. A növekvő szükség, vagy a versenyhelyzetek éleződése, vagy mindkettő egyébként is nélkülözhetővé teszi azokat a szerveket és intézményeket, amelyek fölött jelenlegi formájukban már eljárt az idő. A levélírók egy része nevén is nevezi a Munkásőrséget, az Országos Béketanácsot, a Nőtanácsot, bizonyos miniszteriális háttér-intézményeket, és a sor folytatható tovább. Vagyis a nemzeti jövedelmet gyarapító embert pártoljuk születésétől élete végéig azokkal a szervezetekkel szemben, amelyek a nemzeti jövedelmet érzékelhető társadalmihasznosság nélkül emésztik! Egyetértek tehát a közpénzek ésszerű, visszafogottabb juttatásával, akárcsak azzal, hogy a csomagterv korlátozó intézkedései nem vonatkoznak a kultúrára. Ez egyetemes és nemzeti érdek. Következésképpen ki kellene mondani, hogy a fegyveres erőket, igazgatási, társadalmi szerveket érintő, társadalmilag elkerülhetetlen visszafogás ne járjon együtt ezeknél az intézményeknél sem a közművelődés anyagi háttérbe szorításával, mert akkor a kormányzatnak ez a nemes szándéka csupán írott malaszt marad. A szavaknagyon sokszor leperegnek, mint borsó a falról . Ezért azután akad, aki fotókkal is dokumentálja a kiáltó ellentétet az apparátusoknak felépült székházak és a leépült körzeti orvosi rendelők, kórházak, iskolák, bérházak kínzó elhanyagoltsága között. Nem az a baj, ha valamire jut pénz, hanem az, hogy ha az elsődleges életterünk gazdátlan! Keressük, hogy minek az elhagyásával is lehetne többletforrásokhoz jutni, hogy ne megint a lakosságon csapódjon le a költségvetési szigor, ha már a termelés, a gazdaság nem tud a bőség szarujává lenni! Nem szabad, hogy az egyik ember nekiessen a másiknak, aki szintén áldozatokat hoz — csak az a kérdés, hogy jó helyen teszi-e? A nekem küldött jelzések gyakorta kifogásolják a Munkásőrséget, mint a párt sokáig diktatórikus hatalmi tartozékának a támogatását az adófizetők pénzéből. Igénylik a működés különféle feltételeinek a felülvizsgálatát a rejtett vonzatokkal, a munkahelyi költségkihatások tárgyilagos számbavételével együtt. Méghozzá azért, hogy az évtizedeken át ide ömlesztett népgazdasági energia kamatozódjék inkább a bűnüldözésben és bűnmegelőzésben, természeti katasztrófa-elhárítási fölkészültségben, mintsem véletlenül is olyan kiképzési akciókban, amelyekalkalmasaklehetneka sokat megért tisztességes emberek megfélemlítésére. Itt, a védelmi és katonai költségeknél még bátrabb kiadáscsökkentő kormányzati lépéseket tartok indokoltnak. Ezt támasztja alá az egyik választópolgár kétségkívül leegyszerűsítő véleménye—dehát manapság oly sok minden pőrére lecsupaszítva jelenik meg —, tehát azt írja :, ,Ki akar ma bennünket elfoglalni, hogy azután helyettünk legyen kénytelen kifizetni a felhalmozott tetemes adósságunkat." (Derültség.) Azt olvasom a Minisztertanács jelentésében, hogy az ágazat további csökkentése a terület lehetetlenülését idézné elő. Egy kecskeméti nyugállományú alezredesnekugyan van néhány-tízmillió forintos megtakarításra szóló ötlete, amit a kötelező kimenőruházat megszüntetésével érne el, és azt állítja, hogy a nálunk gazdagabb országok mindegyike sem rendszeresíti ezt az öltözéket, amelytől ráadásul az első adandó alkalommal igyekszik megszabadulni a katona. A közvéleményben megjelenő igények a katonai támogatások még nagyobb mérséklését irányoznák elő. A szakemberek szerint ez csak a védelem teljes strukturális átalakításával valósítható meg. Véleményünk szerint ezt is érdemes előkészíteni a kötelező szolgálati idő ésszerű rövidítésével és egyéb módokon is. A levelek aláírásaiból azt látom, hogy főleg nyugdíjasok vették a fáradságot, hogy postára adják a véleményüket. Az ország lakosságának egynegyedét képviselik, s aki nem figyel rájuk, az az ország egészére sem figyel kellően. A Minisztertanács további intézkedéseinél kérném figyelembe venni azokat az állampolgári észrevételeket, amelyeket összegyűjtve át fogok nyújtani a kormány képviselőjének, hogy mind a kritikák, mind a reális javaslatok hasznosulhassanak a készülő új kormányprogramban. Köszönöm. (Tips.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt az IPU magyar tagozatának közgyűlésén ma reggel jeleztem, most, a meghosszabbított szünetben az IPU-tagság ideiglenes végrehajtó bizottságot választ. A szavazás titkos, helye a Duna-parti folyosó, itt vannak elhelyezve a szavazófülkék és az urnák. Kérem, hogy csak képviselők, illetve az IPU-tagok tartózkodjanak ezen a helyen. A szavazólapokat az ott ülő szavazatszedd bizottsági tagoktól vehetik át. 4 óra 15 perckor folytatjuk munkánkat. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Szólásra következik dr. Vodila Barna képviselőtársunk. Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 15-ös választókerület. DR. VODILA BARNA: Tisztelt Országgyűlés! Társadalmunk nagy figyelemmel és várakozással tekint a költségvetés takarékossági csomagterv tárgyalására. Érthető ez a figyelem, hiszen jelenünkről, jövőnkről van szó. Olyan időszak következett be népünk életében, mely sorsforduló, történelmi jelentőségű. Az ország eladósodása, a termelés stagnálása, az elszegényedés, a társadalomban felgyülemlett feszültségek aggodalommal töltik el egész társadalmunkat. Gyakran teszik fel a kérdést még ma is: vajon ki a felelős a 14 és félmilliárd dollár adósságért? Mi lett a sorsa a felvett hiteleknek? Az okok egy részét már ismerjük, habár sok milliárd sorsát még ma is homályosan látjuk.