Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4157 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4158 Az új technológiáktöbbnyire nagyobb tudást, magasabb műszaki-technikai képesítést igényelnek. így nemcsak az oktatás szerepe nő, hanem a kutatásigényes termékek és a termelési-értékesítési folyamatok jelentősége is. Stratégiánkban ezért a társadalompolitikai problémák, a humánszféra problémáinak önálló kezelésével kell a gazdasági teljesítőképesség erősödését megalapozni. Ebben az összefüggésben kulcskérdés a szellemi munka, az értelmiség szerepének felértékelése. Ahhoz, hogy a világtörténelmi technikai váltás küszöbét mi is át tudjuk lépni, nemcsak át kell alakítani az egész tulajdonositermelési és szervezési rendszert, hanem a tudás, a tudomány, a módosuló tartalmú és szervezetű oktatás és a kultúra szerepének növelésével az értékteremtést új területekre kell áthelyezni. A többszázezer Ids- és középvállalkozás létrehozását megcélzó gazdasági stratégia egyebek mellett csak akkor lesz életképes, ha megerősödik a helyi önkormányzat is. Valódi önkormányzat nélkül ugyanis nincs felelős tulajdonlás. A hatalomgyakorlást a központi és a helyi szervek között is meg kell osztani. Olyan politikai értelemben vett hatalmi decentralizáció szükséges, amelyben a helyi hatalom nem pusztán a központi akarat végrehajtója, hanem mindenben, ami helyi ügynek számit, az önkormányzat a saját jogán, a saját elhatározása szerint a helyi hatalom tényleges gyakorlója. Stratégiai törekvésünk ezért nem egyszerűen egy új tanácstörvény előkészítése, hanem valóságos önkormányzati reform megvalósítása. Tisztelt Országgyűlés! A mostani helyzetben az éppen csak megkezdődő átmenet rendezett előrehaladását számostényező veszélyezteti. Ide sorolomapolitikai vezetés és a társadalom közötti feszültségeket, amelyekfókuszábanabizalomhiányaáll. A bizalmi tőkét az elmúlt évtizedben a politikai vezetés felélte, s ezért újra kell építeni a bizalmi kötődéseket. De nagy tévedés lenne, ha a 70-es — 80-as években meglévő, egyre gyengülő bizalmi állapotok restaulására törekednénk. Ez a korábbi bizalmi kapcsolat a politika és a társadalom között ugyanis konzerváló hatású. A társadalombízott egy olyan politikában, amely sorozatban hibázott és elmulasztotta a hibák elemzését abból a tételből kiindulva, hogy az alapvető irányvonal helyes, és a hiba a végrehajtásban van. A politikai felelősség csökkent a bizalmi tőke tudatában, sőt olyan önbizalommal szemlélte az eseményeket, amelyek alapján minden kritikai felvetést elbagatellizált vagy egyszerűen elhallagatott. A fő érv ezekben az esetekben éppen a tömegek bizalma volt. Ezért most nem abizalomhelyreállítása, hanemúj alapokontörténő kialakítása szükséges. Az új bizalom csak kölcsönös bizalom lehet. Nemcsak a társadalomnak kell a politikában bízni, hanem a politikusoknakis az emberekben. Abizalomalapjacsak a józan belátás, az elért eredmények is lehetnek. Enélkül a politika olyan vakbizalmat alakít ki, amely kísértést jelent a túlvállalásra, a felelőtlenségre, a felesleges kockázatokra. Az ilyen típusú bizalom azért is káros, mert pontosan a megújulást fékezi, a kritikai hangokat tompítja és szélsőséges esetben a vakbizalom, a gyávák és a gyengék bizalma újból a politikai csalhatatlanság értékének táplálója lehet. Közkeletű tévedés, hogy a politika és a társadalom közötti konszenzus létrejötte önmagában a cselekvőképesség feltételeit javítja. Ez attól függ, hogy milyen értékek mentén jön létre a konszenzus. Meggyőződésem: építenünk kell a józanságra, persze a délibábos illúziókergetéssel szemben, építenünk kell az érzelmekre, a nemes szenvedélyekre, persze a szalmalángos lelkesedéssel és a társadalmat veszélyeztető indulatokkal szemben. Építenünk kell az önérzetre, az önbizalomra, és hozzáteszem: a toleranciára, persze a tehetetlen tépelődéssel, bizonytalankodással és a vádaskodással szemben. Emberképünk tehát csak sokszínű lehet Nem lehet egydimenziós és nem lehet retusált. Sokféle, nem egyszer egymással ellentétes emberi tulaj donságok között azokat kell megtalálnunk, amelyekre céljaink megvalósítását építhetjük. Történelmi léptéket kell tehát váltanunk, ezt csak az emberekkel együttgondolkodva, de méginkább együttcselekedve tudjuk megtenni. Én is érzem a bizalom hiányát és meg kívánom szerezni azt. De nem Ígéretekkel, és nem előlegbe. Bizonyítani kívánom a helyzet és a lehetséges stratégiai mozgásirány pontos és hiteles ismeretét, és erre alapozva közös cselekvésre hívom az együttműködésre kész erőket. A bizalmat énaközös cselekvésentudomlemérni. Az imént azt mondtam, hogy nincs szükségem előlegre. Hitelre viszont igen. Arra, hogy a szó a nemes erkölcsi értelmében a kormány, személy szerint magamis, hiteles legyek. Tudom, hogy mit kell ehhez tenni, és eltökélt vagyok, hogy megtegyem. Az emberi életben mindenkinek jut valamilyen szerep. Nem mindegy azonban, hogy valaki szerepet vállal, vagy szerepet játszik. A politikában ez különösen veszélyes. Ugyanis, ha kiderül, hogy valaki csak szerepet játszik, akkor utána már nem vállalhat hitelesen szerepet. Mi, az országgyűlés és a kormány a nemzet előtt csak együtt, döntéseinkkel és cselekedeteinkkel válhattunk hitelessé. Ebben is közös az érdekünk. Tisztelt Ház ! Ez a kormány a nemzet érdekeit szem előtt tartva vállalta ahazai és az államhatárokon túl élő magyarságot összekötő tradíciók és értékek ápolását. Támogatta és támogatja a hazai nemzetiségek öntevékenységének kibontakozását, a nemzetiségi lét társadalmi, politikai és kulturális feltételeinekbiztosítását. Nemzetközi fórumokhoz is fordulva képviselte és képviseli a magyarság ügyét, benne a Romániában élő magyar nemzetiségét is. A kormány a lehetőségek szorításában is megteremtette a Romániából menekülők befogadásának, ellátásának feltételeit. A világ magyarságát megosztó igazságtalan, elavult politikai és ideológiai korlátokon felülemelkedve a kormány nyitottsággal fordult az emigráció felé is. A menekültekügye is sürgető igénnyel veti fel az alapvető emberi jogként számon tartott ki- és bevándorlási törvény megalkotását. Biztosítanunk keÚ, hogy az ország területét minden állampolgár szabadon elhagyhassa, és oda viszza is térhessen, a törvényben meghatározott kötelezettségekbetartása mellett. Mindennek alapján az egyetemes magyarság nevében fordulhatunk minden magyarhoz, és más nemzetiségű barátainkhoz határainkon belül és határainkon túl. Vegyék észre, hogy a magyar történelem színpadán olyan új nemzeti erő jelentkezik, amely mentes az elmúlt időszakbűneitől, és ugyanakkor szocialista elkötelezettséggel akar demokráciát, társadalmi, gazda-