Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2803 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2804 és a most javasoltakon túlmenően a közeljövőben további lépésekre is sort kell keríteni. A kormányzati munka követelményei ugyanis változóban vannak. A stabilizáció, a kibontakozás, a modernizáció feladatai nálunk különösen sürgetik a kormányzati tevékenység jellegének, szervezetének és stílusának átalakítását. A kormányzati apparátusban két követelmény különösen erős: a szaktudás és az együttműködési készség. Ahol a kormányzati tevékenység eredményes, ott mindig kemény követelményeket közvetítő szelekciós mechanizmusok működnek, amelyek eredményeként magas fokú felkészültséggel és munkabírással rendelkező apparátusok alakulnak ki, amelyek munkaterületük irányítói és szervezői. Ez sajnos ma még nem helyzetjelentés, de a cél ez. Ezeket az apparátusokat meghatározott feladatokat ellátó, társadalmi alapon működő szervezetek veszik körül, amelyek jól körülhatárolt feladatokat látnak el. Ezzel a kormányzati döntéseket szélesebb bázison, a szellemi kapacitásokat bevonva készítik elő. Ugyanakkor mentesítik a kormányzati apparátust az olyan operatív jellegű teendőktől, amelyek társadalmi alapon is elvégezhetők. Nem beszélve arról, hogy az ily módon hozott döntésnél kedvezőbb az esély a konszenzus kialakítására. Tisztelt Képviselők! A kormányzati irányítás megváltoztatásának jelenlegi szakaszában a korábbi lépések szerves folytatásaként kerül sor a terület- és településfejlesztés, valamint az építés, közlekedés és hírközlés integrált kormányzati irányításának kialakítására. A területés településfejlesztés központi irányítása jelenleg többcsatornás. Számos kormányzati szerv, minisztérium és főhatóság feladatkörébe tartozik. A feladatok megoszlanak az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint a Belügyminisztérium között. Ez nehézkessé teszi a területfejlesztés irányítását és gátolja a tanácsi önkormányzat kibontakozását. A megosztottságból eredő gondok megszüntetésére több elképzelést dolgoztak ki és vitattak meg. Ennek eredményeként alakult ki az az álláspont, hogy a tanácsi igazgatás, valamint a terület- és településfejlesztés államigazgatási, kormányzati irányítását legcélszerűbb a Belügyminisztérium keretében egységesíteni. E megoldás előnye, hogy az integrált központi irányítás révén a jelenleginél lényegesen közvetlenebb kapcsolat jön létre a kormányzati és a területi szint között. A terület- és településfejlesztés területén érdekelt kormányzati szervek közötti munkamegosztás meghatározása a Minisztertanács feladatkörébe tartozik. A konkrét kapcsolatrendszert és feladatmegosztást a jövő év április 30-ig kialakítjuk. Szeretném hangsúlyozni, hogy az új szervezet életrehívása nem egyszerűen a jelenlegi Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium területfejlesztéssel foglalkozó részének a Belügyminisztériumba való áttelepítését jelenti, hanem komplex terület- és településfejlesztési kormányzati szerv jön létre a Belügyminisztériumban és így a többcsatornás irányítás lényegében megszűnik. A vázolt intézkedések vonzataként szükség van a kommunális ellátás, a lakás- és helyiséggazdálkodás központi feladatainak átcsoportosítására is. Ezek közül több ugyancsak a Belügyminisztériumhoz kerül. E szervezeti intézkedések megítélésünk szerint kellő mértékben előkészítik a Belügyminisztérium lényegében Belpolitikai és Közigazgatási Minisztériummá való átalakítását. Mindezt össze kívánjuk kötni egy jelentős decentralizálással, az eddig központi államigazgatás keretében ellátott feladatok jórészének a területi, illetve a helyi tanácsok részére való átadásával. Az elképzelések szerves következményeként a területfejlesztési és a kommunális ellátási, valamint lakás- és helyiséggazdálkodási feladatok zöme leválik az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumról, s így annak önálló fenntartása nem indokolt. E döntésnél figyelembe kell venni azt a korábbi döntést is, mely szerint egy-két év múlva a vállalatok feletti törvényességi felügyeletet az ágazati minisztériumok helyett cégbíróság látja el. A szervezeti korszerűsítés során tehát új típusú, komplex úgynevezett szakmai funkcionális irányításra alkalmas gazdasági, ágazati minisztériumokat kívánunk létrehozni. Ez alátámasztja a stratégiai összkormányzati szemléletmód erősödését, a rövidtávú, illetve az alágazati érdekképviseleti szempontokkal szemben. Ily módon a minisztériumok valódi kormányzati szervekké válhatnak, amelyek a valóságos folyamatokat elemezve és értékelve szakmailag támasztják majd alá a kormány működését. Ezen indokok és törekvések alapján született az a javaslat, hogy a közlekedés és építésügy kormányzati irányítását egy minisztériumban egyesítsük. A Közlekedési Minisztérium tevékenységének egy része ugyan eltér az építésügyi feladatoktól, de vannak szakmailag nagyon közelálló területek is. A termelő infrastruktúra irányítása terén így létrejövő nagyobb egységhez hozzákapcsolható a postai és hírközlési szolgáltatások központi államigazgatási irányítása is. Ma már ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy a Magyar Posta átszervezésére tett korábbi intézkedések nem hozták meg a várt eredményt, sőt a döntés minden bizonnyal hibás volt. Ez az ellentmondásos helyzet, hogy a posta egyszerre államigazgatási szerv és vállalat, elvi alapon sem tartható, s a posta fejlődésének is gátja. E mellett nagy szükség lenne rá, és úgy tűnik, az utóbbi időben van is rá lehetőség, hogy a posta által ellátott szolgáltatások meghatározott körének fejlődéséhez, mindenekelőtt a telefóniához, külföldi működő tőkét vonjunk be. Jelenleg azonban elriasztja az érdeklődőket a posta felemás helyzete. Az a szándékunk tehát, hogy a posta a jövőben tisztán vállalati szervként működjék. S ezt minden olyan területen követendő, modell értékű megoldásnak tekintjük, ahol az állampolgárok szolgáltatást vesznek igénybe, de ma még a hatósággal találják magukat szemben. Ennek megvalósítása azonban csak fokozatosan képzel-