Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3963 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3964 egy eredményes ülésszak volt, nagyon fontos döntések születtek. Mégis, úgy gondolom, hogy talán a jövőben az idővel jobban kellene gazdálkodnunk, saját érdekünkben. Én a tegnap délutáni helyzetre utalok vissza. Úgy gondolom, hogy ez közös érdekünk. Annál is inkább, mert például az egyik képviselőtársunk kapott egy üzenetet, és azt ajánlotta, hogy itt hangozzék el Petőfi Sándornak az a verse, amely úgy kezdődik: Megint beszélünk, csak beszélünk. A nyelv mozog, s a kéz pihen. Tehát kívülről is figyelték azt, ami itt a házban történik. Azt hiszem, hogy ezt megfelelően kell kezelnünk. Nem az a probléma, hogy valaki újságot olvas-e vagy sem, hanem azt például gondolom valamennyiünknek szem előtt kellene tartani, hogy szavazáskor lehetőleg mindenki tartózkodjék a teremben. (Taps.) Ezt kérésként szerettem volna megfogalmazni. A másik dolog. Az elmúlt hetekben állampolgárok és szervezetek sokasága leveleket, beadványokat, kiáltványokat juttatott el hozzám és az Országgyűlés hivatali szerveihez, a legkülönbözőbb témákban. Több száz és több ezer levélről és beadványról van szó. Azzal a kívánsággal és kéréssel, hogy azokat olvassuk fel az ülésszakon és juttassuk el a képviselőkhöz. Én ez úton is megköszönöm valamennyi kedves honfitársunknak, állampolgárnak az érdeklődést és a javaslatokat. Ugy gondolom, hogy a választópolgárok ilyenformában is kifejezésre juttatják azt, hogy fontos számukra, és fontos az ország számára mindaz, ami az Országgyűlésben történik. Jeleznem kell azonban, hogy ezeket az igényeket nem tudjuk kielégíteni és nem szándékozunk képviselőtársainkat elhalmozni különböző levelekkel és beadványokkal. Erre a házszabály nem ad lehetőséget. Egy részüket azonban, amelyek közérdekűek és az ország szempontjából fontosak, természetesen eljuttatjuk. Az Országgyűlésben az hangzik el, amit a képviselők elmondanak, indítványoznak, illetve, amit a kormány előterjeszt. A választók, a különböző közösségek, szervezetek hangja a képviselőkön keresztül jut el az ülésterembe. Azt hiszem ezt konstatálhattuk is. Ez a parlament, a képviselet lényege, nemcsak nálunk, hanem másutt is. A képviselőknek a választóikkal szembeni felelőssége a mérce ahhoz, hogy a társadalomban jelenlevő, napjainkban szinte áttekinthetetlenül kavargó érdekekből, véleményekből mit vállalnak fel, és mit vállal fel az Országgyűlés. Nincs tehát akadálya annak, hogy a képviselők szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki választóikkal, a különböző politikai szervezetekkel, szerveződésekkel, hogy hangot adjanak véleményüknek a parlamentben, éljenek indítványokkal, interpellációkkal, és így tovább. Ügy gondolom, akkor járunk el helyesen, ha mi tesszük a dolgunkat, ha ellátjuk választópolgárok képviseletét, miközben szem előtt tartjuk az ország, a nemzet érdekeit. Törvényeket alkotunk, s végezzük a kormányzati munka ellenőrzését. Ennyit akartam erről a témáról elmondani. A harmadik dolog, amit szóba szetenék hozni: mint ahogy ez alkalommal is, már korábban is különböző szekciók alakultak az Országgyűlésben. Ugy gondolom, hogy ez egy pozitív folyamat kifejeződése, ez az én személyes véleményem, csak a magam nevében beszélhetek. Meg kell azonban mondanom, hogy az Országgyűlés költségvetése nincs felkészülve ezeknek a szekcióknak az anyagi kiszolgálására. Mi a házszabály szerint arra vagyunk felkészülve, hogy az állandó bizottságokat ilyen értelemben segítsük munkájukban. Ezek azonban fontos önszerveződések. Természetes, ami az Országgyűlés apparátusán, hivatalán áll, azt meg fogjuk tenni. A következő dolog: egyik képviselőtársunk Tóth Istvánné kiskunhalasi képviselő szóvá tette, hogy a nem dohányzók védelmében emeljünk szót. A törvényalkotás most késedelmet szenved, de addig is tenni kellene valamit — írja ő a levelében. A felgyorsult parlamenti munka és a mindennapi élet sok tekintetben és mértékben megterheli egészségünket. Kérem ezért — írja annak ajánlását továbbítani a parlamenti bizottságok, képviselőtársaim felé, hogy a közös rendezvényeken, a bizottsági üléseken, ahol nyilvánvalóan kényszerűen vannak jelen dohányzó és nem dohányzó emberek, a tanácskozások idején és helyén ne dohányozzanak. (Taps.) Képviselőtársunk nincs jelen, éppen megbetegedett, nem a dohányzás miatt (Derültség.), megfázott. De szükségesnek tartom kérése továbbítását. És végül: miniszterelnökünk, dr. Németh Miklós kérte, hogy közöljük: azt a bizonyos csomagtervet, amelyet elő fognak terjeszteni a következő ülésszakon, a Minisztertanács rendkívüli ülésen tárgyalja meg. És hétfőn kapja meg az országgyűlés hivatala, tehát a 30 napot nem tudjuk betartani. Kérem képviselőtársaim megértését. Ahogy hétfőn kézhez kapjuk, azonnal postázzuk az anyagokat. Én ezzel befejeztem. Kérdezem, van-e valakinek még bejelenteni valója? Látom, Vassné jelentkezik, Békés megyei képviselőtársunk. VASSNÉ NYÉKI ILONA: Tisztelt Képviselőtársaim! Egy percről van szó. A kintlevő anyag súlya és az előterjesztés a tartalmát illetően olyan tartalmas, hogy a hátralevő 20 napra az érdemi munkához bőségesen elegendő. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemi munkára van itt szükség, és az a csomagtervezet nem azért, mert nem lesz betartva a 30 nap, nem a formalitások miatt mondom, én szetetném kérni, hogy kerüljön külön, önállóan megtárgyalásra. Én nem tudom, hogy a képviselőtársaim áttekintették-e azokat a törvénytervezeteket, tartalmát illetően, ami most már a kezünkben van, és hogy miért kell ezt még ezzel halmozni, én ennek mindenképpen szerettem volna hangot adni. Itt érdemi munkáról van szó, és nagyon jelentős döntésekről. Nem vállalhatunk ilyen felelőtlen döntést. Semmi hiba nem lenne ebből.