Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3951 Az Országgyűlés 41. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3952 nála is. A törvények végrehajtására hozott minisztertanácsi és miniszteri rendeletek sem tudták követni a változásokat. A településeken a lakosságot érintő közműfejlesztések pénzügyi forrása a törvények megalkotásának időpontjában annak idején úgy határoztatott meg, hogy állami támogatás, tanácsi pénzeszköz, a szolgáltató vállalat saját beruházási alapja, vagy pedig a szolgáltatást igénybe vevő jogi és magánszemélyek önkéntes hozzájárulása lehet. Érthető volt annak idején a rendelkezés, hogy az utólag rákötő fogyasztó közműfejlesztési hozzájárulást vagy az arányos költségrészt a helyi tanács fejlesztési alap számlájára fizesse be, hiszen annyi érdekelt között nem lehetett volna igazságosan öt-tízezer forintot szétosztani. Ma azonban más a helyzet. Az állami támogatás a legtöbb esetben nem létezik. A tanácsi pénzeszközök is elfogytak. A szolgáltató vállalatok pedig leszoktak a közműfejlesztés építéséről saját erőből — szintén valószínű, anyagi okokból. Maradt az, hogy a lakosság egymaga társul a gázvezetékének vagy a szennyvízcsatornájának a kiépítéséhez az utcájában. Na már most ha a lakosság jól felfogott, saját érdekéből vállalja is a sajáterős beruházás terheit, vele együtt azt is, hogy esetleg egy utcában akár 5—10 lakó helyett is a többi társuló fizesse ki, mondjuk a gázvezeték rájuk eső költségét, azt már nehezen viseli el — és jogosan,— hogy az utólag rákötök által fizetett költségtérítés, amit a társuló lakó megelőlegezett, ne az ő pénztárcájába kerüljön vissza, hanem máshová, a helyi tanácshoz, még ha közműfejlesztésre és közcélokra használjuk is fel. Ez, tessék elhinni, felesleges indulatokat szül a tanácsok ellen és elveszi a lakosság kedvét a sajáterős közműberuházástól, akkor, amikor a mai gazdasági helyzetben óriási jelentősége van a lakossági erőből történő infrastruktúra-fejlesztésnek. Az meg aztán kifejezetten torzsalkodást szül az érintett állampolgárok között, — mert különösen igazságtalan és ezért tovább nehezíti az önerős vízi közműberuházást, — hogy a jogszabály szerint, mint ahogy az előbb mondottam már, az utólag rákötő csak töredékét kell, hogy megfizesse annak, mint aki az eredeti beruházásban részt vett. Tisztelt Ház! A rendelkezéseket — úgy érzem — szükséges módosítani mgépedig úgy, hogy mind a vízi közművek, mind a gázvezeték építésénél az utólag rákötő fogyasztók a tényleges költségekkel arányos térítést fizessék be, és ezt, — esetleg a tanácsok közreműködésével —, az eredeti társuló fogyasztók kaphassák vissza, különösen abban az esetben, amikor csak ők hozták létre saját pénzükön a beruházást. Kérem a miniszterelnök urat a téma kivizsgáltatására és egyébként már az elavult jogszabályok módosításának kezdeményezésére. Köszönöm a figyelmüket. ELNÖK: Az interpellációra a belügyminisztériumi államtitkár válaszol. FÖLDESI JENŐ belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Molnár Ferenc képviselő elvtárs interpellációjára a Minisztertanács elnökének megbízásából a következőket válaszolom. A felvetett észrevételek és javaslatok jogosak. Ez év folyamán az érintett tárcákkal együtt felülvizsgáljuk a különböző közművek úgynevezett önerős létesítésének jelenlegi rendszerét, a hozzájárulás módját és a jogi szabályozást. Ennek eredményeit ugyancsak ez évben a kormány elé terjesztjük és kezdeményezni fogjuk a szabályozás korszerűsítését, mégpedig az interpellációban foglalt javaslatokkal összhangban. Kérem a tisztelt képviselőt és az Országgyűlést, hogy a választ elfogadni szíveskedjenek. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Kérdem Molnár Ferenc képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal, elfogadja-e? MOLNÁR FERENC: Természetesen, ilyen válasz esetén nem tehetek mást, mint elfogadom. (Derültség.) Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdem, az Országgyűlést elfogadja-e az államtitkár válaszát? (Megtörténik.) Látható többség. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki? Nem. Köszönöm szépen. Kimondom a határozatot: az államtitkári választ az interpelláló képviselő és az Országgyűlés tudomásul vette. Tisztelt Képviselőtársaim! Következnek a kérdések. Dr. Berdár Béla képviselőtársunk kérdést tesz fel az ipari miniszterhez a prédikálószéki szivattyús energiatározó tárgyában. Dr. Berdár Béla képviselőtársamat illeti a szó, — Pest megye, 25. választókerület. Dr. BERDÁR BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Az Országgyűlés 1987. június 20-i ülésszakán elhangzott hozzászólásomban kértem a kormányt, hogy a prédikálószéki szivattyús energiatározó megvalósításának végleges eldöntése előtt vizsgáltasson meg más lehetőségeket is és kellő súllyal mérlegelje a természet, a táj, a környezet védelmét. A Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság több alkalommal tájékozódott a beruházás környezetvédelmi hatásairól és egyértelműen rögzítette annak környezetvédelmi szempontból káros voltát, ezért megvalósítását a Pilis térségében ellenezte. Az elmúlt két év folyamán a kormányzat illetékesei több fórumon kinyilvánították, hogy első alkalommal 1995, majd 2000 előtt a létesítmény nem valósul meg. Tisztelt Miniszter Elvtárs! Folyamatban van a Dunakanyar üdülőkörzet távlati regionális rendezési tervének készítése és ennek koncepcióját a közelmúltban a Magyar Urbanisztikai Társaság székházában kiállítás keretében mutatták be. A távlati tervek adottságként tartalmazzák a prédikálószéki szivattyús energiatározót és tudomásom szerint a tárgyi beruházás előkészítését, tervezését és szaktervező intézetek is tovább folytatják. Épp a közeli napokban volt egy helyszíni-szakértői egyeztetés a tervezők irányításával. Kérdezem a miniszter elvtársat, hogy a kormány-