Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3925 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3926 ELNÖK: Megkérdezem az Országgyűlést, hogy az államtitkári választ elfogadja-e. Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. . . Látható többség, köszönöm. Ki van ellene? ... Ki tartózkodott a szavazástól. . . A határozatot kimondom: az államtitkár válaszát az interpelláló képviselő elfogadta, az Országgyűlés pedig 8 ellenszavazattal, 16 tarózkodással vette tudomásul. Dr. Karvalits Ferenc képviselőtársunk interpellál a közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhez és a pénzügyminiszterhez a helyi közlekedésben bevezetett forgalmi juttatás és a helyközi autóbuszközlekedés adóztatása tárgyában. Dr. Karvalits Ferenc Zala megye l-es választókörzetének képviselőjét illeti a szó. Dr. KARVALITS FERENC: Tisztelt Derzsi Elvtárs! A helyi és helyközi autóbuszközlekedés alacsony jövedelmezőségéből, vagy ha pontosabban fogalmazok, jövedelemhiányos helyzetéből következően immár tartós és mélyülő érdekellentét áll fenn a közlekedési vállalatok, az autóbuszvezetők és a lakosság között. Ez a parlamenti interpellációm indítéka. A mostani állapotnak a végső kárvallotjai az állampolgárok egy része, pontosabban fogalmazva az aprófalvas térségekben élők, — különös tekintettel a gerinchálózatok belső községekben élők, akiket a közlekedéshez, rajta keresztül az élethez, a világhoz napi egy járatpár kapcsol össze. Szombaton, vasárnap még ezt is nélkülözni kénytelenek és amúgy is többszörösen hátrányos helyzetüknek, halmozott hátrányaiknak ez az egyik legérzékenyebb pontja. Ugyanakkor mindjárt szeretném hozzátenni, hogy ez nem a közlekedési vállalatok saját érdekeikből kiindulva érthető módon azt tették, amit akkor tehetnek amikor a helyi és helyközi közlekedés jövedelmezősége országos átlagban 88-ban 3,2 százalék, a Zala megyei Volán esetében ez mínusz 4 tized százalék, ami annyit jelent, hogy erre a szolgáltatásra a vállalat 18 millió forintot fizetett rá, és ha nem változnak a körülmények, akkor ez '89-ben újra megismétlődik. És ez nem egy elhibázott vállalkozás következménye, hanem — véleményem szerint — egy közszolgáltatói tevékenységnek minősíthető munka és tevékenység következménye. Ennek a helyzetnek nemcsak a közlekedési vállalatok, a lakosság a vesztesei, hanem bizonyos értelemben a helyi járatok/autóbusz vezetői is, a Minisztertanács 29/1989-es rendelete és az OT 3 százalékos adómentes bérfejlesztési lehetőségéről szóló állásfoglalása következtében. Tudmillik ez azt jelenti, hogy ez a rendelet és állásfoglalás a helyi járatú autóbusz-vezetők egyharmadát kizárja a kedvezményből, akik ugyanolyan Ikarus buszon ülnek, ugyanolyan leterheltséggel dolgoznak, legfeljebb a belvárosi forgalom forgalom-sűrűségével lenne értelmezhető a kizáróságuk, ami azt hiszem nem elég indok. Éppen ezért kérdezem a tisztelt Miniszter Elvtársat, hogy az öt kiemelt városban, a budapesti elővárosban bevezetett forgalmi juttatás, illetve az OT 3 százalékos kedvezmény rendszerét egyébként is differenciált tömegközlekedési támogatás mellett indokolta-e ezt fenntartani. Mindjárt hozzáteszem, én ezt a támogatást a támogatásban résztvevőknek indokoltnak ítélem meg. Éppen ezért úgy kérdezem, hogy lehetséges-e kiterjeszteni a további egyharmad körre. Másrészt úgy vélem, hogy a helyi helyközi személyszállítás fogyasztási adóztatása ellentmondásban van annak közszolgáltatói funkciójával, illetve jelenlegi jövedelmezőségi mutatóival. Ezért az adórendszer felülvizsgálata során indokolt foglalkozni, hogy meg lehet-e az adóztatást szüntetni, vagy legalább a gazdaságilag elmaradt térségekben, aprófalvakban a megtett futási teljesítmény arányában legyen lehetőség a közszolgáltatói minősítésre. Kérdezem tehát a miniszter elvtársat, lehetséges-e ez? őszinte érdeklődéssel várom a válaszát. ELNÖK: Az interpellációra Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter válaszol. DERZSI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Karvalits Ferenc! Az interpellációra válaszomat a pénzügyminiszterrel egyetértésben adom meg. Az interpelláció a helyi és helyközi autóbuszközlekedés támogatási és adózási rendszerével kapcsolatban két kérdést vet fel. Az egyik probléma azzal függ össze, hogy Budapesten és az öt kiemelt városban, ahogy ez el is hangzott, az autóbuszvezetőknek fizetett munkaerőmegtartó forgalmi juttatás adómentessége nem terjed ki a többi megyeszékhelyen, illetve más városokban a helyi közlekedést ellátó Volán vállalatokra is. Mindenekelőtt jeleznem kell, hogy szándákunk azonos az interpellációban megfogalmazott kiterjesztési igénnyel. De mint annyi más esetben, itt is az ország pénzügyi lehetőségei szabnak szűk határt a forgalmi juttatás általános bevezethetőségének. 1989-től Budapest után az öt nagyvárosban tudtuk lehetővé tenni az Országos Érdekegyeztető Tanács állásfoglalása alapján a forgalmi juttatás adókedvezményes alkalmazását. Ez nem a Volán vállalatok háttérbe szorítását jelenti a tanácsi közlekedéssel szemben. A megkülönböztetés abból adódik, hogy a tanácsi közlekedési vállalatok tevékenysége teljes körűen helyi személyszállítás, míg a Volán vállalatok tevékenységében ez mindössze tíz százalékot képvisel. Pozitív fejlemény, hogy több megyeszékhelyen és városban a Volán vállalatok különböző formákban és mértékben saját erőből ez évben munkaköri pótlékokat és forgalmi juttatást vezettek be. Nem mondhatunk le arról sem, hogy a központi bérpreferencia lehetőségeinek függvényében ezeknek a vállalatoknak anyagi segítséget nyújtsunk, ezzel is elismerve a tömegközlekedésben dolgozó járművezetők átlagos jóval meghaladó terhelését. Ez a kiterjesztési folyamat tehát megkezdődött, célunk ennek folytatása abban a sorrendben kezelve a városokat, amilyen a tömegközlekedési teljesítmény súlya, színvonala. Szándékunkat a következő évek központi bérpreferencia tárgyalásain szeretnénk érvényesíteni. Másik problémaként a helyközi menetrendszerinti autóbuszközlekedés adóztatása és közszolgáltatói