Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3923 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3924 léka kevesebb, mint öt év szolgálati tapasztalattal rendelkezik. Gondot jelent az is, hogy az utánpótlás biztosítására nem állnak rendelkezésünkre megfelelő merítési arányok, a rendőri pálya ma nem vonzó. A felvételre jelentkezőknél még nem tudjuk általánossá tenni a tudományos igényességet megvalósító pályaalkalmassági vizsgálatokat. Oktatási intézményeink korszerűsítése nem tudta követni a változásokat. Az oktató-nevelő munkában érvényre juttatják a törvények, a szabályzatok követelményeit, a fiatal rendőröket az állampolgárok és jogaik tiszteletére, védelmére neveljük, de az egyes személyekben meglevő problémákat, önértékelési zavarokat még nem tudjuk elégségesem feltárni és megszüntetni. Annak is tudatában vagyunk, hogy előfordultak kulturálatlanságok, az emberi humánum hiányából eredő események. Ezeket az egész állomány elítéli. Rendőreink tevékenységére hatással vannak társadalmunk negatív jelenségei is. A dinamikusan növekvő bűncselekmények felderítése nagy fizikai és szellemi megterhelést jelent. A szabálysértést elkövető állampolgárok egy részének aroganciája, a rendőri intézkedések jogszerűségét kétségbe vonó, hangoskodással párosuló magatartással gyakran próbára teszi a rendőr tűrőképességét. Szólni kell arról is, hogy egyre gyakoribb a jogszerűen intézkedő rendőrök sértegetése, megtámadása. 1988-ban az ügyészség 473 esetben hivatalos személy elleni erőszak, 309 esetben hivatalos személy megsértése miatt indított büntető eljárást, ahol a támadott fél a rendőr volt. Rajta leszünk, hogy a jövőben ezek is nagyobb nyilvánosságot kapjanak. A jogon túl a társadalomnak is védelemben kell részesíteni a törvényesen intézkedő rendőröket. összegezve az eddig elmondottakat talán mem tűnik szerénységnek, ha azt mondom: a Magyar Népköztársaság rendőrségének, mint testületnek a tevékenységét a törvényes rend, a törvények és más jogszabályok betartásáért vívott, áldozatos, fáradságot nem ismerő munka jellemzi. Ezen az alapon is következetesen fellépünk az állomány bármely tagja által elkövetett, törvénybe ütköző cselekedetek ellen. Mit tesz a Belügyminisztérium vezetése a rendőri atrocitások, a hatalommal való visszaélés ellen? — teszik fel a kérdést az interpelláló képviselők. Amint a tisztelt országgyűlési képviselők is ismerik, a belügyi szervek vezetői, kezdve a minisztertől, a katonai ügyészségek és bíróságok következetesen fellépnek a törvénysértő cselekedetek és magatartások elkövetése ellen. A törvényes felelősségrevonás részeként vagy azon túlmenően elbocsátjuk állományunkból a rendőri szolgálatra méltatlanokat. Az esetek tanulságait a vezető, irányító munkában, az oktató-nevelő tevékenységben hasznosítjuk. Tevékenységünket társadalmunk demokratizálásával összhangban, a nyilvánosság előtt, társadalmi ellenőrzés alatt végezzük, s minden tevékenységünkkel azon munkálkodunk, hogy a Belügyminisztérium és annak rendőri szervei a demokratikus átalakulásnak ne elszenvedői, hanem tevékeny résztvevői, előmozdítói legyenek. Ebből természetszerűen következik, hogy az állami, társadalmi élet demokratikus átalakítása, az állampolgári jogok teljes körű érvényesülése csak a szilárd közrend és közbiztonság közepette lehetséges. Ezen dolgozunk. Tisztelt Országgyűlés! Mai közállapotaink fokozódó romlását segítené elő egy intézkedéseiben elbizonytalanodó rendőrség. Az állampolgárok jelentős része tudja, hogy ennek ő látná a kárát. Ugyanakkor határozottan fellépünk az olyan esetleges hangulatok ellen is, amelyek a megtorlást, a visszaütést sugallják. A rendőrség minden tagját törvénytiszteletre, a törvények megsértői ellen törvényes, szakszerű, de határozott magatartásra, az állampolgári jogok tiszteletben tartására neveljük. Számunkra az is evidencia, hogy más elvi alapokra kell helyezni a társadalom és a rendőrség viszonyát. A minisztérium vezetése — mint miniszterünk a múlt szombaton nyilatkozta — a sürgető teendők között tartja számon, hogy a jogállamiság követelményeivel összhangban hivatalos jogszabályok tartalmazzák a rendőrség kötelezettségeit és jogait. Ennek szellemében az állami és közbiztonságról szóló törvény előkészítésén dolgozunk. Azt hiszem, hogy egy korszerű jogi szabályozás és ennek megfelelő szervezési, működési mechanizmus, az állomány jobb felkészítése és a válaszomban elmondott más tényezők együttesen adhatnak a mainál nagyobb garanciát a jogszerűtlenségek megelőzésére. Ide tartozik az is, hogy a jelenleginél nyíltabbá tegyük a rendőrség tevékenységét, mert valóban — a fontos állami és szolgálati érdekek szükséges zártságát leszámítva — a közvéleménynek tudnia kell, hogy mi történik a rendőrségnél. Szükségesnek tartom elmondani azt is, hogy a növekvő és súlyosbodó bűnözés kihívásaival szemben a rendőrség önmaga nem képes eredményesen fellépni. A társadalom minden törvénytisztelő és becsületes tagjának segítségét kérjük és várjuk. Kérem a tisztelt Országgyűlést, Zsigmond Attila országgyűlési képviselőt, hogy az interpellációra adott válaszomat szíveskedjék elfogadni. ELNÖK: Megkérdezem Zsigmond Attila képviselőtársamat, hogy a Földesi Jenő államtitkár által adott válasszal egyetért-e? ZSIGMOND ATTILA: Tisztelt Államtitkár Ur! Azt hiszem egyértelmű volt az interpellációmban az, hogy nem általában a rendőrséget és nem a testület egészét kritizáltam. Ugyanakkor érthető a társadalom érzékenysége, mert az elmúlt időben túl sokan éltek vissza a hatalmukkal. Ebből fakadhat az érzékenység. A 100 és 129 közötti különbség sajnos egynegyedes növekedést mutat az ilyen típusú atrocitások tekintetében. Azt hiszem, a legfontosabb valóban az, ami a miniszter úr múlt heti nyilatkozatában is megjelent, ami a rendőrség és a társadalom normális kapcsolatára vonatkozik, amelyben a rendőr, a rendőrség nem a hatalom megtorló ujja, hanem az adófizető állampolgárok és a közrend rendíthetetlen védelmezője. Amikor a rendőrt valóban saját rendje őrének, saját rendőrének tartja az állampolgár és a társadalom. Ezekkel a megjegyzésekkel elfogadom.