Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3919 Az Országgyűlés47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3920 vagy nagyrészt idényjellegű üzemeltetést folytatnak, lényegesen jobban járnak az új adókedvezménnyel. Van néhány kivétel. Konkrétan a Balaton partján működő és döntően idényjellegű üzemeltetést folytató üzletek vállalatainál a jelenlegi megoldás valamivel több adófizetési kötelezettséget jelent, mint a régi. Pásztohy András interpellációjában nem mondja ki, de valójában két Somogy megyei élelmiszerkereskedelmi vállalatról, a Kaposkerről és a Pannonkerről van szó. E két vállalat esetében változatlan gazdálkodási feltételek mellett 4-5 millió forinttal több adót kellene befizetni ebben az esztendőben, mint a régi konstrukcióban, az elmúlt esztendőben. Azt javasolom a tisztelt Országgyűlésnek és Pásztohy Andrásnak, az adótörvényen ne változtassunk, hiszen az élelmiszerdereskedelmi vállalatok túlnyomó többségének ez kedvező. Adjuk meg a lehetőséget e két vállalatnak, hogy próbálja meg gazdálkodásával költségeit csökkenteni, s ha ez nem sikerül, a kereskedelmi miniszterrel egyetértésben az év második felében idegenforgalmi alapból készek vagyunk a maximum 4—5 millió Ft adótöbbletet átvállalni 1989-re. Kérem a tisztelt képviselőt, hogy válaszomat elfogadni, az Országgyűlést pedig, hogy tudomásul venni szíveskedjék. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdem Pásztohy András képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal? PÁSZTOHY ANDRÁS: Igen, a választ elfogadom. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter úr válaszát elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. Látható többség. Köszönöm. Ki van ellene? Ki tartózkodott a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az interpelláló képviselő elfogadta, az Országgyűlés 14 ellenszavazattal, hat tartózkodással vette tudomásul. Zsimgond Attila képviselőtársunk interpellál a Minisztertanács elnökéhez a pénzügyi elvonás-szemlélet elterjedése és az ebből fakadó intézkedések tárgyában. Zsigmond Attila képviselőtársamat, Budapest 5. választókörzetének képviselőjét illeti a szó. ZSIGMOND ATTILA: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kérdezem, hogy a kormány egyetértett-e a Pénzügyminisztérium intézkedésével, miszerint elvonta a közlekedési, távközlési és építésügyi tárca törvényben rögzített utakra vonatkozó teljes költségvetését? Kérdezem, hogy a kormány elfogadható gyakorlatnak tartja-e az ilyen, súlyos következményekkel járó átcsoportosítást az Országgyűlés megkérdezése és jóváhagyása nélkül? Kérdezem, hogyan magyarázza a kormány az 5—7—10 milliárd osztrák schilling akadálytalan és értelmetlen kifolyatását az országból, tétlenül nézve a bevásárló turizmus összes kedvezőtlen hatását, valutatartalékunk megcsappanását, szomszédaink előtti lejáratódásunkat? Kérdezem, miért nem irányította a kormány e bevásárló gerjedelmet hazai területre, engedélyezve a valutajárandóság itthoni elvásárolhatóságát, megmentve e jelentős valutamennyiséget és megszerezve a kereskedelmi hasznot is valutában? Kérdezem, hogyan indokolja a kormány a tétlenül elvesztett valutát és kereskedelmi hasznot, összevetve a szociálisan elfogadhatatlan gyógyszerár-rendelettel és az elveiben és gyakorlatában etikátlan autópályarendeletterwel, azzal a politikai hatással, amelyet a remélt, mindössze három és félmilliárd forint fejében felvállalt? Interpellációm benyújtására az általam már bírált rövidtávú pénzügyi elvonásszemlélet elterjedése és az ebből fakadó kapkodó, végiggondolatlan tárcaintézkedések késztettek. Ha végiggondoljuk e kalandos intézkedések hatásait, a gyors módosítások, visszavonások reakcióit, a kiváltott felháborodást, elletve elkeseredést, megkérdezem, szabad-e az ország lakosságát amúgy is nehezedő helyzetében ennyiért elkeseríteni, elbizonytalanítani, ingerelni? A költségvetésnek a hiány fedezetét hatásosabb és elfogadhatóbb források között kellene keresnie. Ilyen lehetett volna az elszalasztott valuta megőrzése és valutabevétel, valamint a motorizációból származó, évtizedek óta elvont mértéktelen költségvetési haszon is. ELNÖK: Az interpellációra dr. Békési László pénzügyminiszter válaszol. Dr. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Zsigmond Attila! Ez az egyik interpelláció, ahol élni szeretnék a házszabály adta joggal, és kérni önöket, hogy a következő ülésszakon napirendre kerülő csomagterv keretében, — amely minden, Zsigmond Attila által fölvázolt kérdésre választ ad — térhessünk vissza. Ezúttal mindössze két információt szeretnék önökkel megosztani, ezt is csupán azért, hogy a Parlamentben és az ország közvéleményében téves nézetek ne rögződjenek. Az egyik: önkényesen, parlamenti felhatalmazás nélkül a kormány vagy a Pénzügyminisztérium vont-e el erőforrásokat az útépítéstől? Bizonyára többen emlékeznek rá, milyen nehéz körülmények között és milyen hosszas viták után született meg az 1989. évi állami költségvetés. Akkor három út között kellett választani: növekedjék-e elviselhetetlen és finanszírozhatatlan mértékben az ország költségvetésének hiánya, vagy a hiány csökkentése értékében több adót szedjünk be, esetleg kevesebb kiadást teljesítsünk? A kormány három előterjesztett változata közül a Parlament egyiket sem fogadta el, hamem egy negyedik, kompromisszumos változat született, aminek a lényege : szerényebb mértékű adónövelés és nagyobb mértékű kiadáscsökkentés. A nagyobb mértékű kiadáscsökkentés keretében a beruházások jelentős mérséklésére is sor került, 3.1 milliárd forintos nagyságrendben. Ebből 1 milliárd forint az országos úthálózat építését csökkentette. Tehát itt, a Parlamentben született a döntés. Évközben a kormány ezen semmit nem változtatott, még kevésbé a Pénzügyminisztérium. Sokszor