Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3913 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3914 (ELNÖK: Jakab Róbertné - 9.00 h) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Jó reggelt kívánok! Mile ott rátérnénk utolsó napirendi pontunkra, ügyrendi bejelentést teszek. Az első szünetben, valószínűleg 10.30-kor a megyei képviselői csoportvezetők és a bizottsági elnökök ülést tartanak a 38-as teremben. Kérem, mindannyian sietős léptekkel vonuljanak oda, hogy a szünetben befejezhessük előre megtervezett megbeszélésünket. Az interpellációk és kérdések tárgyalása következik. Végigtekintve a számos interpelláció és kérdés címzettjein, úgy látom, hogy képviselőtársaim kellő megértést és tapintatot tanúsítottak azokkal az új miniszterekkel szemben, akik nem a minisztériumon belül léptek előre e tisztségbe. Sem a művelődési, sem a mezőgazdasági miniszter nem kapott interpellációt, kérdést. A többi interpellációban érintett, most megválasztott miniszter figyelmét felhívom arra a házszabályban foglalt lehetőségre — amennyiben ezzel élni kívánnak —, hogy az interpelláltnak joga van a választ 30 napon belül írásban közölni. Az interpellációkat ugyanis még a korábbi miniszterekhez nyújtották be a képviselők. Szálai Géza képviselőtársunk interpellál az igazságügyminiszterhez a Büntető Törvénykönyv módosítása, a jelenleg hatályban levő halálbüntetés eltörlése tárgyában. Szálai Gézát Budapest 20. számú választókörzetének képviselőjét illeti a szó. SZÁLAI GÉZA: Tisztelt Miniszter Úr! Társadalmunkban, politikai, gazdasági, állami intézményrendszerünkbem előrevivő és a jövőnket is meghatározó változások folyamatai zajlanak, életünk szinte minden területén. Egyre inkább közös célunkká válik az ember: humánum eszméjének maradéktalan megvalósítása és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában foglaltak következetes alkalmazása. Mindkét cél mielőbbi elérése megköveteli tőlünk, hogy hazánkban békeidőben egyszer s mindenkorra töröljük el az ítélkezésből a halálbüntetés intézményét. Felelősségteljes döntésünk meghozatalánál azonban tekintettel kell lennünk mai életünk szigorú realitásaira, elsősorbam arra, hogy az élet ellen irányuló bűncselekmények száma évek óta nem csökken, hanem növekvő tendenciát mutat. Kiindulási alapul veszem javaslatom indoklásánál közvéleményünk igazságérzetét, értékítéletét, pontosabban fogalmazva: a becsületes, törvénytisztelő honfitársaink millióinak akaratát. Számukra megnyugtató jogi garanciákat kell arra teremteni, hogy az ilyen súlyos bűncselekményt elkövetőkre sújtson e a törvény szigora és ezt kellő súllyal tartalmazza a Büntető Törvénykönyv. Megfelelő jogi védőgátakat kell létrehozni és azokat eredményesen alkalmazni az ilyen bűncselekmények visszaszorítására. A megelőzésre és az elrettentésre kell meglevő eszközeinket és energiánkat elsősorban összpontosítani. Javaslom ezért a halálbüntetés eltörlésével egyidejűleg az életfogytiglani szabadságvesztés büntetés esetén a feltételes szabadságra bocsátás jelenlegi idejének megduplázását, ezen idő 40 évre való felemelését. Ezzel egyidejűleg következetes munkával hozzunk létre a mainál emberléptékűbb börtönviszonyokat azért, hogy az így elítéltek a társadalomnak a mai gyakorlatnál hasznosabb munkával vezekelhessék le bűneiket az elkövetett cselekményeikért. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! 1985 óta - az Országgyűlés megbízása és felhatalmazása alapján — részt veszek az Elnöki Tanács kegyelmet gyakorló munkájában. Az utóbbi időszakban gyakrabban kerültek a Tanács elé olyan kegyelmi kérvények - az igazságügyminiszter, a legfőbb bíró, a legfőbb ügyész kegyelmet támogató javaslatával — ahol az elítéltek különös kegyetlenséggel követték el bűncselekményeiket. Ezek az emberek nem szemvedtek elmebetegségben és különböző korlátoltságban, ami tettüket más megvilágításba helyezhetné. Nekik és a hozzájuk hasonló bűnelkövetőknek a halálbüntetés eltörlése után az általam ismert és választóim széles körében szerzett vélemények szerint kevés a jelenlegi, a feltételes szabadságra bocsátáshoz megállapított húszéves időtartam, Őket hosszabb időre, 40 évre kellene valamennyiünk megnyugtatására kellően elszigetelni, kivonni a társadalomból. Valamennyiben tudjuk, hogy a ma hatályban levő Büntető Törvénykönyv felülvizsgálatán a szakemberek intenzíven dolgoznak. Meggyőződésem, hogy az általam kért változtatások már most időszerűek, de az előkészítő és felülvizsgálati munka pontossága miatt én is hajlok bizonyos kompromisszumra, és el tudom fogadni azt a választ, ami az 1989-es évben lehetővé teszi a 47. § (4) szakaszának általam kért megváltoztatását. Tájékozódtam arról is, hogy a sok új elképzelés között van egy olyan változat is, ami öt-tíz évre felfüggesztené az ítélkezésben a halálbüntetést. Az elképzelések és tervezetek azonban még nem érdemi döntések. Ezért kérem az igazságügyi miniszterünket, hogy válaszolja meg, mit kíván tenni a tárca annak érdekében, hogy az általam is javasolt módosítások törvényerőre emelkedhessenek. ELNÖK: Az interpellációra dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter válaszol. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon örülök ennek az interpellációnak, mert a halálbüntetéssel kapcsolatosan meglehetősen zavaros, ellentmondásos, hogy ne mondjam, időnként kulturálatlan vonásokat tartalmazó kép él a társadalmunkban. Amikor az Országgyűlés az új alkotmány szabályozási elveit vitatta, kitértem arra, hogy az élethez való jog vitathatatlan. Nem olyan mint más, esetleg alapvető jog, amelyet az állam adott esetben különbö-