Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3897 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3898 rehajtás új intézményi feltételeinek megteremtésére. Erről még az új kormányprogram előtt folytassunk vitát. Ezért tartom fontosnak, hogy még egyszer visszajöjjön a parlament elé az új ifjúságpolitika közgazdasági, jogi, szervezeti és más eszközrendszerével. Ezt egyben címnek is javaslom. Mert teljesen egyetértek Németh Miklós miniszterelnök kétfordulós tárgyalásra tett javaslatával. Ez legyen a második forduló. Én az új kormányprogramtól ezt fogom számon kérni. Végezetül hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy az a társadalom, amely a fiatalok által nem alapozza meg a jövőjét, bukásra van ítélve. Kedves Deák Gábor nem kérek konkrét reagálást javaslataimra, azt hiszem, hogy ez a vita második fordulójában megtörténhet. Szó volt itt most a bizalomról, s szeretnék az ÁISH-ról itt annyit mondani, hogy az ÁISH hároméves működése után azt tudom mondani, hogy a bizalmam megszűnt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tóth Istvánné Bács-Kiskun megye 11-es választókörzetének képviselője kétperces felszólalásra kér szót. TÓTH ISTVÁNNÉ: Igyekszem betartani az időt. Tisztelt Országgyűlés! Mindennapi munkámat a kiskunhalasi családsegítő központban végzem, és azért kértem ezt a rövid hozzászólási lehetőséget, mert úgy gondolom és remélem, hogy itt most az ország legnagyobb családsegítő központjában dolgozunk közösen a családok érdekében. Szeretném javasolni a gyermeket vállaló és nevelő családok lakáshoz jutása érdekében, hogy a gyermekek számától függő szociálpolitikai kedvezményt minden család kaphassa meg teljes összegben. Ugyanis a törvény jelenleg úgy működik — az a bizonyos idézett 106/1988-as -, hogy csak a lakásár 55 százalékáig terjedhet ki a szociálpolitikai kedvezmény. Holott egy háromgyerekes családot számítva kisvárosban és különösen a falvakban már 600 000 forintért lehetne kapni olyan alkalmas családi házat, amely alkalmas és jó volna egy család első lakásának. Ehhez kérném szépen a segítséget. Ha egyetértenek velem abban, hogy laknia mindenkinek kell valahol, akkor kérem új kormányunkat, támogassák annak a pénznek az előteremtésében, ami ehhez szükséges. Kérésem címzettjei közelebbről a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, a Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium. Szeretném kérni, hogy az ő részükre javaslatomat szíveskedjenek elküldeni. Kérem a tisztelt Országgyűlés jelenlévő tagjait, hogy este fejünket a hajléktalan ifjúságra gondolva hajtsuk majd le. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik dr. Tóth Károly országos listán megválasztott képviselőtársunk. DR. TÓTH KÁROLY: Tisztelt Elnökasszony! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a lehetőséget a szólásra, jóllehet későn kértem szót. Az eddig elhangzottak indítottak szólásra és az a meggyőződés, hogy az ifjúságunk helyzetéről és jövőjéről folytatott vitából nem hiányozhat az egyházi hang, márcsak azért sem, mert egyre több fiatal fordul várakozással az egyházak felé. Jelzem, hogy Kállai Ferenc képviselőtársunk felszólalásában kifejtett nézetek és érzelmek nagyon közelállnak hozzám. Én is nagy érdeklődéssel olvastam az írásos beszámolókat és nagy figyelemmel hallgattam a szóbeli kiegészítést, a felszólalásokat. Ezeknek nagy részével egyetértek. A lakásszerzés, az elhelyezkedés, az otthonteremtés, a családalapítás mindmegannyi gyötrő gondja, égető problémája ifjúságunknak és egész társadalmunknak. Azonban az anyagokat olvasva és a felszólalásokat hallgatva mégis némi hiányérzetem támadt, amelyet enyhített néhány délutáni felszólalás. Véleményem szerint ugyanis az ifjúság problémája nemcsak szervezeti, jogi, pénzügyi, vagy éppen politikai kérdés. Nyilván az is. Mindezek a szempontok azonban a kérdés külső, úgymond technikai megközelítését tükrözik csupán. Deák Gábor államtitkár úr utalást tett az értékek és az értékrendszer átadásának szükségességére. Felfogásom szerint ezt a feladatot nagyobb erővel kell hangsúlyozni és világosabban kell meghatározni. Persze az is kérdés, hogy milyen értékek és milyen értékrendszer átadásáról van szó. Az ifjúság jövője alapjában véve szellemi, lelki és etikai kérdés. Személyiség-alakítás, a teherbíró és jellemes emberek nevelése nem végezhető el csak a kedvezőbb jogi, gazdasági, stb. feltételek megteremtésével. Mindez rávilágít az egyházi iskolák és az egyházi nevelés iránt megnövekedett érdeklődés okaira és hátterére. Azaz nemcsak ifjúsági kormányprogramra és törvényre van szükség, hanem igenis szerető szívű édesanyákra és dolgozó, szorgalmas édesapákra, jó iskolákra és lelkes pedagógusokra, újfajta szemléletre. Én úgy mondanám, hogy lelki peresztrojkára van szükség. Szemléletváltozásra van szükség. Ebben a folyamatban az egyházak hivatásuknak megfelelően készek fokozottabban részt venni abban a meggyőződésben, hogy az ifjúság helyzete nem ideológiai, jogi, politikai kérdés, hanem a nemzet jövőjének a kérdése. Más szóval kifejezve hitre, azaz ideálokra, lelkesítő példákra van szüksége az ifjúságnak. Ezt csak a lelki, szellemi értékek becsületének a helyreállításától remélhetjük. Bizonyított dolog, hogy a kedvező anyagi és társadalmi feltételek mégha kialakulnak is, akkor sem teremtenék meg automatikusan a nemesebb, becsületesebb és igazabb embert. Az én felfogásom szerint ennek a fordítottja viszont igaz. A lelkileg, szellemileg nemesebb emberekből álló közösség előbb-utóbb kialakítja a jobb, hatékonyabb, a fejlettebb gazdasági, társadalmi és politikai viszonyokat. Ezért is kérem így röviden, hogy a lelki, szellemi és etikai szempontok és értékek fokozottabb figyelembevételével alakítsuk ki az ifjúsági kormányprogramot és ifjúságpolitikánkat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)