Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3893 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3894 lament előtt, majd egy későbbi időpontban, meg tudja mondani, hogy ezt vállaltam, ezért mindenkor, mindenkivel szembe tudok nézni. Végül engedjék meg nekem, hogy választókerü­letem ifjú állampolgárainak és a velük foglalkozók­nak is üzenhessem: egy hátrányos megye, hátrányos helyzetű állampolgáraira is egyformán fog figyelni a kormány, amely szereti, megérti, tiszteli ifjúságát, azt az ifjúságot, amely nemcsak kér, de tesz is nap mint nap, minden percben, hogy az ő gyermekének az élete már boldogabb legyen. Higyjenek és bízzanak saját maguk erejében, tudásában, vállalkozó képességeikben, használják ki ezt, mert nincs más alternatíva. A jövő csak az ifjúsá­gé lehet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kétperces hozzászólásra szót adok dr. Velkey László, Borsod megye 4-es számú választó­kerület képviselőjének. Dr. VELKEY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Vártam és terveztem, hogy ha majd egyszer az ifjúság kérdéskomplexuma a par­lament napirendjére kerül, érdemben hozzászóljak. Véleményem és javaslataim kifejtésére a kézhez kapott anyag alapján a mai napot nem tartottam al­kalmasnak. Ezért megnyugvással fogadtam minisz­terelnökünktől, a kérdésnek a jelen ülésszak napi­rendjéről való levételét. De éppen a téma jelentősége és általam is rendkívül fontos és sürgető volta miatt értettem egyet Bödőné, illetve Szűrös Mátyás, ország­gyűlésünk elnökének még ez évben önálló témaként való napirendre tűzési javaslatával. Kérem is ennek megerősítését, hogy erre a téma komplex voltához méltó és annak megfelelő konkrét és vitatásra is alkalmas elvi elképzeléseket, állásfog­lalásokat és financiális szempontból reális terveket tartalmazó írásos anyag alapján még ez évben sor kerüljön. Előzetesen csak egy dologra kívánom a terveket és programot előkészítő személyeknek, il­letve felelős szerveknek a figyelmét felhívni. Az ismert, ma is bőven hallott, tényleges gondok hatásosan segítő megoldására való kötelezettség mellett azonban ne a teljesítés, ellenszolgáltatás nélküli jólétet, kiszolgálást és jogokat hangoztató követelés teljesítése legyen a program készítését irányítók szemlélete. Ez ugyanis nem késztet közös felelősség-vállalásra, közös munkára. Az élet azt mutatja, sokszor nem is hálásak és nem is elégedet­tek a családban sem az elkényeztetett, túlzottan kiszolgált gyermekek. A könnyen kapott jóból soha sem elég. A fiataloknak a saját és a haza sorsának alakításában felelős részvétele és kötelezettsége meg­felelő súllyal szerepeljen a programban. Ne csak a gazdasági és egzisztenciális igények, de az ifjúság széles rétegénél a jelenleginél igényesebb gondolkozási mód, a szellemi igény növelése és alapvetően a nyújtott teljesítményt figyelembe vevő perspektíva biztosítása is megfogalmazást nyerjen a tervben. Hogy a problémák megoldásában előrelép­jünk, abban meghatározó szerepet tulajdonítok az oktatás mellett azonos rangú nevelési tevékenység­nek. Példával és tudatosan. A családban, az iskolákban, közösségekben és az egész nemzet gondolkodásában az egymás iránti fe­lelősségre, megértésre, türelemre, munkaszeretetre, fegyelmezettebb életre, érzelmekben gazdagabb, a mainál erkölcsösebb életre való tudatos nevelésnek van fontos szerepe. Vallom, s e fórumon sem elő­ször hangsúlyozom azt a meggyőződésemet, hogy lé­tünket, így az ifjúság jövőjét is tudatunk szabja meg. Segítsük őket ebben, és ez nem pénzkérdés. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szünet következik, munkánkat 16.25-kor folytatjuk. (Szünet: 16.08 - 16.29 - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat foglaljanak he­lyet. Szólásra következik Bödőné Rózsa Edit, Csong­rád megye 3. számú választókörzetének képviselője. BÖDŐNÉ RÓZSA EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Ez a parlamenti ülés drámai hangvétellel kezdődött. Majd Németh Miklós miniszterelnök az örökségről szólt, hogy a gazdaság a társadalmi teljesítőképes­ség és a tűrőképesség határához érkezett. És most itt állunk, hogy nem tudjuk a megoldást? Ezért óriási ez a felelősség, amit az Országgyűlés visel a jelenlegi társadalompolitikai napirend tárgyalása során is. A lényeg most az, hogy lokalizálni tudjuk-e a fe­szültségpontokat. Annak érdekében, hogy erre kon­centrálva meg tudjuk mondani a hogyant. Ezt ugyan nélkülözi a beszámoló, s ennek kiegészítésével sze­retnék a vitához hozzájárulni, a teljesség igénye nél­kül. Mert úgy gondolom, hogy ehhez néni nélkülöz­hetjük az eddig mostohán kezelt ifjúságkutatás ered­ményeit, felhasználandó tanulságait. És ez most még nem áll rendelkezésünkre, de pótolandó. Mi a kiindulási pont? Illúzió, ha nem vesszük tu­domásul, hogy tovább fog romlani a helyzet, ha min­dig és csak oda nyúlunk, ahol a bajok megjelennek. Csak akkor lépünk, amikor gond van, vagy akkor sem. S lám, ide vezetett. S most robbanásveszélyes a helyzet, a rendszer összeomlása fenyeget, anélkül hogy látnánk a jövőt. Meg kell védenünk a legrosz­szabbtól az új generációt és azonnali nemzetmentő beavatkozást keÜ kezdeni a gazdaság és a társadalom érdekében. Ma kimondottan a válság kezelésével kell foglal­koznunk, de azzal együtt, hogy ez beépülve egy tár­sadalompolitikai reformba, a bővített újratermelést is szolgálva, perspektívát, jövőt is jelentsen. Vagyis rendszerszemléletű tűzoltásra van szükség. Durva verseny kezdődik, ebben az ifjúságnak van a legkevesebb esélye. Okai elhangzottak az expozé­ban is. Csak példákat: szakképzettség hiánya, ta­pasztalathiány, anyagi és erkölcsi tartalék hiánya, a család indítóképességétől való szoros függés, ami ma leginkább kimerülőfélben van. Ezek nem teszik le­hetővé, hogy az ifjúság kiegyensúlyozza helyzetét, hogy a versenyben eséllyel indulhasson.

Next

/
Thumbnails
Contents