Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3893 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3894 lament előtt, majd egy későbbi időpontban, meg tudja mondani, hogy ezt vállaltam, ezért mindenkor, mindenkivel szembe tudok nézni. Végül engedjék meg nekem, hogy választókerületem ifjú állampolgárainak és a velük foglalkozóknak is üzenhessem: egy hátrányos megye, hátrányos helyzetű állampolgáraira is egyformán fog figyelni a kormány, amely szereti, megérti, tiszteli ifjúságát, azt az ifjúságot, amely nemcsak kér, de tesz is nap mint nap, minden percben, hogy az ő gyermekének az élete már boldogabb legyen. Higyjenek és bízzanak saját maguk erejében, tudásában, vállalkozó képességeikben, használják ki ezt, mert nincs más alternatíva. A jövő csak az ifjúságé lehet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kétperces hozzászólásra szót adok dr. Velkey László, Borsod megye 4-es számú választókerület képviselőjének. Dr. VELKEY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Vártam és terveztem, hogy ha majd egyszer az ifjúság kérdéskomplexuma a parlament napirendjére kerül, érdemben hozzászóljak. Véleményem és javaslataim kifejtésére a kézhez kapott anyag alapján a mai napot nem tartottam alkalmasnak. Ezért megnyugvással fogadtam miniszterelnökünktől, a kérdésnek a jelen ülésszak napirendjéről való levételét. De éppen a téma jelentősége és általam is rendkívül fontos és sürgető volta miatt értettem egyet Bödőné, illetve Szűrös Mátyás, országgyűlésünk elnökének még ez évben önálló témaként való napirendre tűzési javaslatával. Kérem is ennek megerősítését, hogy erre a téma komplex voltához méltó és annak megfelelő konkrét és vitatásra is alkalmas elvi elképzeléseket, állásfoglalásokat és financiális szempontból reális terveket tartalmazó írásos anyag alapján még ez évben sor kerüljön. Előzetesen csak egy dologra kívánom a terveket és programot előkészítő személyeknek, illetve felelős szerveknek a figyelmét felhívni. Az ismert, ma is bőven hallott, tényleges gondok hatásosan segítő megoldására való kötelezettség mellett azonban ne a teljesítés, ellenszolgáltatás nélküli jólétet, kiszolgálást és jogokat hangoztató követelés teljesítése legyen a program készítését irányítók szemlélete. Ez ugyanis nem késztet közös felelősség-vállalásra, közös munkára. Az élet azt mutatja, sokszor nem is hálásak és nem is elégedettek a családban sem az elkényeztetett, túlzottan kiszolgált gyermekek. A könnyen kapott jóból soha sem elég. A fiataloknak a saját és a haza sorsának alakításában felelős részvétele és kötelezettsége megfelelő súllyal szerepeljen a programban. Ne csak a gazdasági és egzisztenciális igények, de az ifjúság széles rétegénél a jelenleginél igényesebb gondolkozási mód, a szellemi igény növelése és alapvetően a nyújtott teljesítményt figyelembe vevő perspektíva biztosítása is megfogalmazást nyerjen a tervben. Hogy a problémák megoldásában előrelépjünk, abban meghatározó szerepet tulajdonítok az oktatás mellett azonos rangú nevelési tevékenységnek. Példával és tudatosan. A családban, az iskolákban, közösségekben és az egész nemzet gondolkodásában az egymás iránti felelősségre, megértésre, türelemre, munkaszeretetre, fegyelmezettebb életre, érzelmekben gazdagabb, a mainál erkölcsösebb életre való tudatos nevelésnek van fontos szerepe. Vallom, s e fórumon sem először hangsúlyozom azt a meggyőződésemet, hogy létünket, így az ifjúság jövőjét is tudatunk szabja meg. Segítsük őket ebben, és ez nem pénzkérdés. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szünet következik, munkánkat 16.25-kor folytatjuk. (Szünet: 16.08 - 16.29 - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Kérem képviselőtársaimat foglaljanak helyet. Szólásra következik Bödőné Rózsa Edit, Csongrád megye 3. számú választókörzetének képviselője. BÖDŐNÉ RÓZSA EDIT: Tisztelt Országgyűlés! Ez a parlamenti ülés drámai hangvétellel kezdődött. Majd Németh Miklós miniszterelnök az örökségről szólt, hogy a gazdaság a társadalmi teljesítőképesség és a tűrőképesség határához érkezett. És most itt állunk, hogy nem tudjuk a megoldást? Ezért óriási ez a felelősség, amit az Országgyűlés visel a jelenlegi társadalompolitikai napirend tárgyalása során is. A lényeg most az, hogy lokalizálni tudjuk-e a feszültségpontokat. Annak érdekében, hogy erre koncentrálva meg tudjuk mondani a hogyant. Ezt ugyan nélkülözi a beszámoló, s ennek kiegészítésével szeretnék a vitához hozzájárulni, a teljesség igénye nélkül. Mert úgy gondolom, hogy ehhez néni nélkülözhetjük az eddig mostohán kezelt ifjúságkutatás eredményeit, felhasználandó tanulságait. És ez most még nem áll rendelkezésünkre, de pótolandó. Mi a kiindulási pont? Illúzió, ha nem vesszük tudomásul, hogy tovább fog romlani a helyzet, ha mindig és csak oda nyúlunk, ahol a bajok megjelennek. Csak akkor lépünk, amikor gond van, vagy akkor sem. S lám, ide vezetett. S most robbanásveszélyes a helyzet, a rendszer összeomlása fenyeget, anélkül hogy látnánk a jövőt. Meg kell védenünk a legroszszabbtól az új generációt és azonnali nemzetmentő beavatkozást keÜ kezdeni a gazdaság és a társadalom érdekében. Ma kimondottan a válság kezelésével kell foglalkoznunk, de azzal együtt, hogy ez beépülve egy társadalompolitikai reformba, a bővített újratermelést is szolgálva, perspektívát, jövőt is jelentsen. Vagyis rendszerszemléletű tűzoltásra van szükség. Durva verseny kezdődik, ebben az ifjúságnak van a legkevesebb esélye. Okai elhangzottak az expozéban is. Csak példákat: szakképzettség hiánya, tapasztalathiány, anyagi és erkölcsi tartalék hiánya, a család indítóképességétől való szoros függés, ami ma leginkább kimerülőfélben van. Ezek nem teszik lehetővé, hogy az ifjúság kiegyensúlyozza helyzetét, hogy a versenyben eséllyel indulhasson.