Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3881 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3882 intézmények vezetőinek, de minden egyes magyar családnak is. Hiszen az ifjúságért való felelősség társadalmi általánosítása mögött ott vannak a társadalom kisebb egységei, végső soron a családok is. Kállai Ferenc is mély érzelmekkel szólt róla. Ezért válasszuk külön, mit kell megoldani és felvállalni parlamentünknek, a kormányzati szerveknek, az államigazgatásnak, a felnőtt társadalom tagjainak és magának az ifjúságnak. Miniszterelnökünk is utalt rá. A társadalomtól és vezető szerveitől mindenekelőtt azt várom el, hogy kezelje társadalmi súlyának megfelelően az ifjúság problémáit és ezt minden intézkedésében, legyen az adótörvény, költségvetési vita, szociálpolitikai intézkedés, oktatásügy, honvédelem, sportpolitika és a többi, szabályozott formában integráltan közelítse meg. Csak ez vezethet ahhoz a tisztább helyzethez, melyben különválasztható a feltételrendszer megteremtésének és az azokkal való élnitudás családi, emberi felelőssége. De sokkal szélesebb látókörrel és erkölcsi felelősséggel kell hogy kötelezettséget vállaljon az ifjúság is a társadalom gondjainak megoldásában, hogy a maga helyzetét javítani képes legyen. Ne feledjük, hogy az ifjúságpolitika célkitűzéseinek számos eleme beépült a magyar jogrendszerbe. Például: foglalkoztatáspolitikánk, a gyermeknevelést segítő szociális intézkedések, a művelődés, a sport, az egészségmegőrzés programja páldák sokaságát kínálja. A feszültségpontok ott alakultak ki, ahol a társadalom véges teljesítőképessége miatt is az Ígéretek deklarált célok maradtak, vagy ahol nem tudtunk szakítani az elkülönítésre törekvő ifjúságpolitikai gyakorlattal. Elég, ha a lakáshelyzetre, az ifjúság szabadidő töltése feltételrendszerére gondolok. Ezen túlmenően a mennyiségi és minőségi teljesítményre orientált munka követelményrendszere kell hogy meghonosodjék az ifjúság gondolkodásmódjában is. Ezekkel az alapgondolatokkal javaslom, hogy kerüljön kifejtésre az a rövid távú, stabilizációs munka-program részét képező ifjúságpolitikai intézkedés és célprogram, amelyről a beszámolóban említés történik. Mai vitánk erősítse meg, hogy ezek azok a kérdések, amelyekben rövid távú és gyors előrelépésre van szükség és azt is, hogy ezek reálisan felvállalhatok és meg is valósíthatók. Vallom, hogy a szociális biztonság, az ifjúságvédelem, a tehetséggondozás, az ifjúság foglalkoztatása, művelődése, testedzése a kormányprogram megfelelő fejezetében megjelenítve biztosíthatja minden fiatalnak azt a perspektívát, amelyet ma leginkább hiányol. Biztosíthatja, hogy a fiatalok végre magukénak érezhetik a kormány kibontakozási programját, hogy értsék és vállalják, a gazdasági nehézségek leküzdése értük is történik, de csak velük együtt valósítható meg. Csak annyit Ígérjünk, amit teljesíthetünk, és aminek teljesítésére — beleértve az így magunk mellé állított ifjúság cselekvő részvételét is — felelősséggel vállalkozhatunk. Tisztelettel javasolom a beszámoló elfogadását, igényelve a rövid távú cselekvési program kidolgozását és megvalósítását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szót adok dr. Sziráki András, Szolnok megye, 2-es számú választókerületében megválasztott képviselőtársunknak. DR. SZIRÁKI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvény érvényesülésének tapasztalatai nagyon vegyes érzéseket keltenek a fiatalok körében. A közel húsz éve készült törvény végrehajtását, mely a maitól teljesen eltérő feltételek között készült, meggyőződésem szerint képtelenség számonkérni. Az is tény, hogy a gyakorlat nem igazolta az ÁISH létrehozását. A gyermekek, a tanuló és a pályakezdő fiatalok ügye nem egy intézmény, hanem az egész társadalom intézményrendszerének feladata. Ezért ma a törvény vitája helyett sokkal inkább a tényleges helyzet reális értékelése, az elkövetkező időszak útkeresése lehet a cél. A gyermekek, az ifjúság helyzete, a gazdaság romló állapota és az elosztás igazságtalansága miatt folyamatában nehezebbé vált. Az utóbbi két évben ez a tempó felgyorsult. A társadalmi újratermelési folyamat általános zavarai leginkább a többgyermekes családokat sújtja. Hatására az ország lélekszáma folyamatosan csökken. Egyre kevesebben vállalják a kettő, a három, a négy gyermeket. A családi pótlék, a gyermeknevelés folyamatosan emelkedő költségei egyre csökkenő hányadát fedezi, a vásárlóerő romlik. Nagy családdal egy fizetésből és családi pótlékból emberi módon megélni, még a pénz gondos beosztása mellett is képtelenség. A napokban tanúja voltam az ABC-áruházban egy szívszorító eseménynek. Egy tíz év körüli fiú három kilogramm burgonyát vásárolt szombaton záróra előtt. A markában szorongatott aprópénzt átadta a pénztárosnak, aki megszámolta és közölte: tedd vissza a kicsomagolt árut, mert kettő forint hetven fillérrel kevesebb a pénzed. A gyermek sírva fakadt és azt mondta: hiába megyek haza, nincs pénzünk és három kisebb testvérem vár éhesen. Kisegítettem és azt gondoltam, vajon hány család lehet hasonló helyzetben? A család, a gyermeknevelés támogatása, az életesélyek alakítása állami feladat. Deák Gábor elvtárs szakszerűen megfogalmazta: ma hazánkban a gyermekvállalás életszínvonalat rontó tényező. Minél több a gyermek, annál szegényebb a család. Ez sajnos így igaz. Ha ma a társadalom nem tekinti szívügyének a fiatal nemzedékről való gondoskodást, a saját jövőjét nehezíti meg. Ügy gondolom, nem lehet ennyire önző és ennyire mának élő társadalmunk. A gyermekek és a fiatalok helyzetét, lehetőségét, önálló életre való felkészítését döntő mértékben meghatároza az iskolarendszer is. A napirendre való felkészülés során képviselőcsoportunk találkozott a megye úttörőmozgalmának vezetőivel. Személyes tapasztalatainkat kiegészítve megerősítették a mai helyzet ellentmondásosságát. Egyre nagyobb a dilemma: milyen értéktartalmat közvetítésen az iskola? Ügy gondo-