Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3857 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3858 Akkor, amikor foglalkoztatási gondjainkat említem, szólni kell e hátrányos térség szakemberhiányáról is. Ez elsősorban az egészségügyben, a tanácsi szakapparátusban és az oktatásügyben van jelen. Választókörzetem 14 településén szinte mindenütt gond, hogy nincs elegendő orvos, védőnő, szociális gondozó, a tanácsokon nincs az oktatásügyhöz értő szakember, nincs elég pedagógus. A körzetemben van olyan iskola, ahol 7,5 százalékos a szakosan leadott órák száma a felsőtagozaton. Vagy egy másik adat: míg az 1990-ig tervezett tantermekből országosan megépült csaknem 40 százalék, addig megyénkben alig több, mint 25 százalék. Az elmúlt években arról is hírt kaptunk, hogy megyénkben nem egy iskola összedőlt. A képesítés nélküli nevelők aránya 8,1 százalék. Még mindig van váltott tanítás olyan iskolákban, ahova a tanyáról is járnak be gyerekek naponta. A szakemberhiány mellett a térség másik súlyos gondja, hogy magas a naponta ingázó, eljáró és bejáró dolgozók száma. Ennek legfőbb oka a munkakörülményekkel, a vidéki munkabérekkel, a megoldatlan lakáshelyzettel, a művelődés és a gyerekek felsőbb iskolába való taníttatásával kapcsolatos. Szeretném, ha dr. Halmos Csaba államtitkár hozzánk is ellátogatna, így talán elérnénk, hogy területünket hivatalosan is hátrányos helyzetűnek tekintenék. Oktatás-képzés. Pedagógus vagyok és ezért számomra talán a legfontosabb politikai kérdés. Egyre nehezebbé válik az általános iskolát végzők számára a továbbtanulás. A legfrisebb adataink szerint a megyében mintegy 600 gyermek még semmilyen iskolába nem nyert felvételt. Ezek sorsa még megoldatlan. S ezt a számot még növeli azok száma, akik a szakmunkáskézőből, szakiskolából, gimnáziumból kimaradtak, vagy talán az elmúlt évben sem kerültek be semmilyen iskolába. Sajnos van egy olyan rendelet, hogy 16 éves kor alatt egyetlen vállalat sem alkalmazhatja ezeket a gyerekeket. Ezek többsége közepes vagy annál gyengébb eredménnyel zárta, zárja a 8. osztályt. Ezekkel a gyerekekkel mi lesz, ha végül egy iskolába se kerülnek be? Véleményem szerint kár, hogy véglegesen megszűntek a továbbképző iskolák, melyek az általános iskolát végzett, de tovább nem tanuló gyerekeket összefogta. A 16 éves kor betöltéséig az általános műveltség bővítése mellett gyakorlati ismeretek közvetítésével is segítette a könnyebb munkavállalás lehetőségét. A gyerekek kötődtek egy intézményhez, s értelmesen töltötték el azt az átmeneti időszakot, míg munkába állhattak. Az 1985-ös oktatási törvény már egyáltalán nem foglalkozik ezzel a problémával, pedig a tankötelezettség a 16 éves kor betöltéséig tart. Választókörzetemből tanulóink csak a környező városokban, illetve Debrecenben tanulhatnak tovább. A megyében igen kevés a kollégiumi férőhely. S ezért ezek a 14—18 éves gyerekek is ingázásra ítéltettek. Minden nap fáradtan érkeznek az iskolába. Etekintetben a legnagyobb gond Debrecen várost terheli. A 17 ezer középiskolásból 2 ezer megyén kívüli, 6 ezer vidéki, s mintegy 4 ezer gyermek kollégiumi elhelyezését nem sikerült megoldani. Ezek naponta ingáznak a túlzsúfolt autóbuszokon, vonatokon. De ugyanilyen gondot jelent 18 év fölött a továbbtanulás, a szükségszerű munkaerőátcsoportosítás megvalósításához az átképzés biztosítása is. Nem megoldott az első munkahelyet kereső nagy létszámú fiatal generáció elhelyezkedése sem. S ez a szám rohamosan nő. Már előttem is szóltak képviselőtársaim arról, hogy az idén megjelent munkanélküli segélyről szóló rendelet hátrányosan, másodrendűen kezeli a fiatalokat. Szociálpolitikai kérdések. Már-már alig elviselhető társadalmi igazságtalanságot, feszültséget okoznak az inflációs terhek rohamos növekedései, melyek nem csupán a fiatal családokat, hanem egyáltalán a családok többségét igen érzékenyen érintik. A diákétkeztetés 47 százalékos emelése, a valamikor ingyenesnek meghirdetett közoktatási költségek 40 százalékos emelkedése, a gyógyszeráremelés, a különböző szolgáltatások díjainak emelése, a személyi jövedelemadó szinte lehetetlenné tette a családokat. Ma már csak igen kevés gyerek, fiatal tudja igénybe venni a tudást, a műveltséget, az egészséges életmódot biztosító közművelődési és sportintézményeket. Könyvvásárlásnál elsősorban az árát nézik, s nem a címét, a témáját. Több segítséget, magasabb családi pótlékot kell biztosítani a gyermekneveléshez! Aggasztóan csökken a gyerekek száma! Lakáshelyzet - az egyik legneuralgikusabb kérdés. A fiatalok lakáshoz jutása terjesen reménytelenné vált. Ha a szüleiktől nem kaphatnak segítséget, szinte lehetetlen a lakáshoz jutásuk. Ma pedig ez már egyre kevésbé járható út, hisz a mai középgenerációs korosztály, akiknek már segítenie kellene gyermekeiket, maga is még azzal a magas kölcsönnel küzd, amelyet valamikor otthonteremtés címén vett fel. A fiatalok nem könyöradományt kérnek, hanem, hogy a saját pénzükön lakást vehessenek, építhessenek. Megfelelő összegű kölcsönt kell adni minden első lakásépítő és vásárló fiatal családnak, de nem 20 százalékos kamattal. Itt szeretném megjegyezni, hogy remélhetőleg rossz vicc marad az a hír, mely szerint a korábbi lakáshitelek kamatának 19 és fél százalékra emelése is napirenden van. A veszélyeztetett fiatalokról néhány gondolat. Veszélyeztetett helyzetű a gyermek- és fiatalkorú népesség tíz százaléka, és ez több tízezer családot érint. Amikor a jelenlegi szociálpolitikai intézményrendszer kialakult, a családok helyzete más volt, mint ma. Azóta rendkívüli helyzetei megszaporodtak. A gyermekkori veszélyeztetettség egyik legsúlyosabb következménye a társadalmi beilleszkedési zavarok halmozott jelentkezése. Itt mindenekelőtt a fiatalkorú bűnelkövetők számának jelentős emelkedése figyelemreméltó. Növekszik a csavargó, rendszeres munkát nem végző, nem tanuló, eltartott fiatalok számaránya, összefügg ez azzal, hogy a héttízévesek hét százaléka, a 10—14 évesek 30 százaléka fél napig felügyelet nélkül van. Ez a szám ebben a félévben emelkedett, hisz a napközis térítési díjak, az étkezési díjak most emelkedtek.