Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3853 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3854 tártam. így a FIDESZ XI. kerületi csoportja, a KISZ XI. kerületi Bizottsága — még tartják az elnevezésü­ket - és az SZDSZ XI. kerületi csoportja. Mondanivalóm első gondolata a tegnap elhangzot­takhoz kapcsolódik. Tegnap is hallottuk, hogy a be­számoló az olyan, amilyen, mert ez volt a megren­delés. A budapesti képviselőcsoport ülésén is az ÁISH elnökhelyettese is a címre és a megrendelésre hivat­kozott. Az ilyen jellegű hivatkozás nem először for­dul elő e házban. Szeretném melékeztetni tisztelt képviselőtársaimat 1986 márciusi ülésünkre, amikor az akkori építésügyi és városfejlesztési miniszter is arra hivatkozott a beszámolója kapcsán, hogy az ő beszámolója tevékenységük azon részére terjed ki, amelynek értékelését a parlament által megadott téma, cím megfogalmazza. így nem beszélt a teme­tőkről, de nem beszélt a mintegy 750 ezer állami bér­lakás kezelésének tapasztalatairól sem. Pedig mindkét feladat akkor hozzá tartozott. E két hivatkozásból kiindulva szeretném felhívni a tegnap megválasztott, az Országgyűlés programját felülvizsgáló ad hoc bi­zottság, valamint tisztelt elnökünk és az új tisztség­viselő, a Parlament főtitkárának a figyelmét, hogy az Országgyűlés munkatervének összeállításakor, illetve az egyes ülésekre való felkészülésnél precízen fogal­mazzák meg a napirendek címeit, valamint folytas­sanak konzultációt az előterjesztések készítőivel, hogy várhatóan mi az anyagokkal szembeni elvárás, így talán nem fordul elő, hogy egy-egy témával kap­csolatban nagyobb az elvárás, mint azt a megrende­léstől hihetné az ember. Megítélésem szerint, ha szű­ken a címhez kapcsolódott volna az előterjesztés ké­szítője, akkor is jóval tartalmasabb anyagot készít­hetett volna. A FIDESZ csoport kerületi képviselője ezt így fo­galmazta meg, hogy ha lett volna egy fél órája, akkor egy ilyen anyagot ő is le tudott volna diktálni. Mi az, ami hiányzik az anyagból? Fel kellett volna dol­gozni röviden az ifjúsági törvény elmúlt közel 18 évének megvalósítása érdekében tett intézkedféseket és a törvénynek tulajdonítható eredményeket. Én ma­gam elővettem a korabeli, 1971. szeptember 23-i országgyűlési ülésszak jegyzőkönyvét, elolvastam és rendkívül tanulságosnak találtam. Az előterjesztő Ilku Pál művelődési miniszter volt, a bizottsági előadó Nagy Richárd. Tizennyolc fel­szólaló volt, köztük dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, Kárpáti Ferenc képviselő, aki már akkor is főtiszt volt és így tovább. A témában sok megközelítésben szól­tak hozzá az ifjúság érdekképviseletében, a párt ifjúságpolitikája érdekében, de az úttörőmozgalom aspektusából, a katonafiatalok, a sportolók, az egész­ségügy, a helyi tanácsok és így tovább szemszögéből is. Nagyon lelkes volt a hangulat. Egy nagyon biztató jövőkép alakult ki a fiatalok előtt. Garanciális kérdések is elhangzottak. Például a minisztertanácsi végrehajtási rendeletek, az ágazati minisztériumok megkülönböztetett ifjúságpolitikai tevékenysége, a készítendő intézkedési tervek kap­csán. És a törvény végrehajtása során több éven ke­resztül ez így is alakult. Az ország látszólagos gazda­sági fejlődése, melynek forrásairól tegnap miniszter­elnökünk jellemzően beszélt, az ifjúság számára is több kedvező hatást eredményezett. A lakásépítés területén, a GYES feltételeiben, a családi pótlék alakulásában, a fiatalok bérezésében, a pályakezdők alkalmazási feltételeiben, a SZÉT és ÉSZÉT bevezetésében, — ez a szakmunkások egye­temi előkészítő tanfolyama —, és folytathatnám a sort. Kezdetben, 1973-ban és 1976-ban az ifjúsági parlamentek is sikeresek voltak. A tanintézetekben, a munkahelyeken, s ágazati szinten is az ifjúsági par­lamentek sok olyan látványos és kevésbé látványos eredményeket hoztak, amelyek az akkori fiatalok helyzetére, közérzetére valóban pozitívan hatottak. Aztán megindult a hanyatlás időszaka. Az ország gazdasági helyzetében jelentkező repedések, a mono­litikus ifjúsági mozgalom hanyatlása, az ifjúsági parlamentek formálissá válása, színvonalcsökkenése mind jelezték, hogy a kezdeti hat-hét éves lendület megtört. A Minisztertanács jogszabályaival, melyek az ifjúsági parlamentek tevékenységével összefüg­gésben rendszeresen megjelentek, ezek a jogszabá­lyok némileg felújították a tennivalókkal kapcsola­tos feladatokat, próbálták tömködni ezeket a repe­déseket. Többször átszervezték az ifjúsággal foglal­kozó kormányzati szervezetet. A kezdeti Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsot az Állami Ifjú­sági Bizottság, majd nemrég az Állami Ifjúsági és Sporthivatal váltotta fel. Nem kell mondanom ugye, hogy egy-egy átszer­vezés mivel járt. íróasztal-keresés, bürokrata-váltá­sok sorozata, kezdeti nagy fogadkozások, lelkesedé­sek, majd belefásultság, mentegetőzések és végül felelősségelhárítás. Mára körülbelül itt tart az ifjú­sági törvény eredményessége. Elnézést kérek, ha egy kicsit sommásan fogalmazok. Engedjék meg, hogy idézzem dr. Horváth István akkori szavait. „Az ifjúságról szóló törvény nem csodaszer, hanem eszköz, ami annyit ér, amennyit hasznosítunk belőle. Egész népünk és ifjúságunk kö­zös vívmánya." Eddig az idézet. Az a véleményem, hogy annak idején valóban vívmány volt, de mára azt is bebizonyította, hogy nem csodaszer. És ne is várjuk, hogy ebben a formájában segíti ifjúságunk aktuális gondjainak megoldását. De ne legyünk tör­vénysértők. Mert ma azok vagyunk, de nem vonható senki feleriősségre. Ha ez a törvény ma már nem hoz eredményt, mert új nemzedékek nőttek fel, új fel­adatok jelentkeznek, más társadalmi feltételek mel­lett élünk, nem tudjuk a garanciákat biztosítani, akkor ne hordozzuk magunkkal e törvényt. Hiszen ezzel aktuális céljaink nem valósíthatók meg. Egyetértek a beszámoló 15. oldalán megfogal­mazott gondolattal, hogy az ifjúsági törvényt hatá­lyon kívül kell helyezni. De ezzel nem kell várni, - el­lentétben az államtitkár elvtárs által elmondottak­kal —, és ezért én indítványozom, hogy ez már a mos­tani ülésszakon történjen meg. Megítélésem szerint társadalmunk gyors ütemű demokratizálódása feleslegessé teszi a társadalom

Next

/
Thumbnails
Contents