Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3837 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3838 anyagi eszközeinek biztosítása. Enélkül az oktatás nem tud lépést tartani sem ütemében, sem mértékében a gazdaság szerkezetváltásának követelményeivel. Pályakezdés, elhelyezkedés fokozódó nehézségei: sürgősnek tartjuk az átfogó foglalkoztatáspolitika felvázolását. Családalapítás, gyermeknevelés feltételeinek javítása, elsősorban az adók csökkentésével. Anya-, gyermek- és ifjúságvédelem hatékonyságának fokozása. Tisztelt Országgyűlés! Ülésünk második központi kérdése volt, ki a felelős az ifjúságpolitika csődjéért. „Az ifjúságpolitika megvalósításáért a Minisztertanács a felelős. A Minisztertanács határozza meg az ifjúságpolitika megvalósítása érdekében az állami szervezetekre és szövetkezetekre háruló feladatokat, ellenőrzi azok végrehajtását. A társadalom fejlődésével és érdekeivel összhangban biztosítja az ifjúságpolitikai célok megvalósításához szükséges eszközöket és feltételeket." Az idézet a törvény zárórendelkezései közül való. A fiatalok ügyének eddigi kezelése tehát rangján aluli módon történt. A Minisztertanácstól sem az Állami Ifjúsági Bizottság, sem az ÁISH nem kapta meg a feladat ellátásához szükséges jogosítványokat, eszközöket. Ezt tetézte, hogy az ÁISH kialakítása két össze nem illő terület párosításával történt. így a hivatal belső szervezetén belül még az ifjúsági ügyek irányításának megoldását sem tudta megoldani. A fiatalok érdekképviselete ily módon csak szégyellős, szegény rokonként bolyong az államigazgatásban. Nem tartjuk helyesnek az állami irányítás ilyen formában történő fenntartását. A kormányzati munka korszerűsítése során igényeljük az ÁISH sorsáról való mihamarabbi döntést. A kialakult helyzetért nem akarjuk Németh Miklós kormánya nyakába varrni a felelősséget. De tőle kell számon kérnünk a múlt év októberében hozott ifjúságpolitikai feladatterv végrehajtását. Mivel annak időarányos végrehajtásának még a reménye sem látszik. Mit lehet tenni a felelősség személytelenségének megszüntetéséért? Az újtípusú állami irányítás eszközrendszerrel felruházott szervezeti kereteinek kialakításáig átmeneti megoldásként több javaslat hangzott el. Az egyik: á társadalompolitikáért felelős államminisztert bízza meg a kormány, a másik: nevezzen ki kormánybiztost, a harmadik: lépjen funkcióba egy népjóléti álkmminiszter. Mi legyen az ifjúsági törvénnyel? — tették fel sokan a kérdést. A törvény megítélésekor két dolgot vettünk figyelembe. Az egyik: a törvény olyan alappillérekre, ezek összekapcsolódására épít, amelyek az elmúlt idő alatt meggyengültek. (Mint például a család, oktatás, biztos munkahely, társadalmi szervek.) A másik, hogy a törvény a végrehajtás kidolgozását, — eszközrendszer és módszer meghatározását — végrehajtási rendeletekre, különböző szintű ágazati jogszabályokra bízza, így a magasabb és alacsonyabb rendű jogszabályok olyan kavalkádja jött létre, amelyek áttekinthetetlenek, és érvényesítésük reménytelen. Ennek ellenére bizottságunk azon az állásponton van, hogy az ifjúsági törvényt akkor helyezzük hatályon kívül, ha a gyermek- és ifjúság jogai, az ehhez tartozó állami feladatok garanciái jogrendszerünk egészében tükröződnek. Akkor határozzunk új ifjúsági törvény szükségességéről, ha a fent említettek nem történtek meg. Kedves Képviselőtársaim! Nekünk fiataloknak, az ifjúsági és sportbizottságnak, egyetlen ifjúsági szervezetnek sem célja a generációk közötti különbségek kiélezése, gondjaink mások fölé emelése. Mi részt kérünk a feladatokból, de látni szeretnénk miért tanulunk, dolgozunk. Nem azt kérjük, hogy az állam, az Országgyűlés gondoskodjon rólunk; korosztályunkat átható és bénító feszültségek oldását szolgáló, jövőt mutató kormányprogramot akarunk. Ránk mindig azt mondják, túlzottak az igényeink. De lehet-e igényesség nélkül alkotó, értékteremtő módon élni? Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Komárom megye 3-as számú választókörzetének képviselője, Zsolnay Katalin felszólalása következik. ZSOLNAY KATALIN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Sorsdöntő, jövőformáló kérdés megvitatására jöttünk ma össze. Az ifjúsági törvény végrehajtására készült beszámolót vitatjuk meg, melynek egyetlen mondata szembeütköző. Ez így hangzik: Az eredményesebb munkához az ifjúság életének jobb ismeretére... van szükség. Hát a kormány nem ismeri saját ifjúsága életét eléggé? Hát a kormánynak nincs gyereke? De bizony van. Hát akkor azok a gyerekek hol élnek, hol dolgoznak, hol tanulnak, hol járnak iskolába, hol vesznek lakást, hol építkeznek? Meggyőződésem, hogy itt. S mivel e kormánynak nemcsak saját gyermeke, hanem sok-sok fogadott gyermeke is van, nem bánhat úgy velük, mintha mostohái lennének. Tisztelt Ház! Igaz, Magyarországon Európában másodikként (hazánkban) alkottunk ifjúsági törvényt, és mégsem lehetünk büszkék erre. Sokan megéltük, önmagunkon érzékeltük a végrehajtására hozott intézkedések áldásos vagy kevésbé szerencsés következményeit. S közben, mintha mi sem történt volna, minden a legnagyobb rendben lenne, be- és elszámoltunk egymásnak, csak éppen a türelmünk, a hitünk és a bizalmunk fogyatkozott. Egyre mélyült a szakadék a kormány és az ifjúságpolitika, az ifjúsági törvény és az ifjúság között. Ez a beszámoló is leginkább a kudarcok listája. Ráadásul, nem is újkeletű, hanem évek, évtizedek óta halmozódott kudarctömeggel nézhetünk szembe, miközben az ifjúság helyzete egyre romlik. Most, 1989. májusában 18 év után szavazni, dönteni kell, mi legyen e törevény sorsa? Csak most, pedig hat évvel ezelőtt és azóta is többször sürgettük már. Ilyenek vagyunk, halogatunk. így aztán az ifjúság hol károsultja, hol haszonélvezője, de leginkább eltűrője ennek a működésnek. Most meg egymásra mutogatunk, felelőst, bűnbakot keresünk. Nem lehet egy, a szükséges jogosítványokkal fel sem ruházott szervezeten