Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3833 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3834 valóvá vált, hogy nem lehet a politikát állampolgárok nélkül vagy helyettük csinálni. Az elmúlt egy év eseményei az ifjúság világában is rendkívül jelentős változásokat hoztak. Ennek kétségkívül leglátványosabb jele a legkülönbözőbb gyermek- és ifjúsági szervezetek megjelenése, de még fontosabbnak tartom, hogy nyilvánvalóvá vált: az ifjúság korántsem egynemű, korántsem arctalan, csupán a jövőre felkészülő tömeg, hanem szándékait egyre inkább megfogalmazni képes, és már a jelen formálásában helyet követelő része a társadalmunknak. Ezt a folyamatot figyelnie, segítenie kell az állami szerveknek is. Az ifjúságpolitika csak akkor lehet eredményes, ha segíti a fiatalok közéleti tevékenységét, politikai gyakorlatát, és rendszeres a párbeszéd az állam és a fiatalok között. Biztosítani kell a fiatalok érdemi bekapcsolódását, hatásos jelenlétét, közreműködését a döntéshozatal, a végrehajtás és az ellenőrzés teljes sávjában. Ez feltételezi, hogy a döntéshozatal minden szintjén legyen szervezett ifjúsági érdekképviselet. Ehhez természetesen megfelelő jogi és szervezeti eszközöket is létre kell hozni, annál is inkább, mert még ma is nagy-számú régi és új ifjúsági szervezet megléte ellenére erőtlen, nem elég ütőképes az ifjúsági érdekképviselet, s rendre alulmarad más szempontokkal szemben. Másik oldalról igaz az is, hogy az állami, kormányzati munkában sem megnyugtató az ifjúsági nézőpont képviseletének, a döntések ez irányú befolyásolásának szervezeti megoldása, az állami döntések fontos pontjain nincs kellő ifjúsági képviselet. Ebbe a sorba tartozik a kormány ifjúsági szervének kérdése is. Mindenekelőtt el kell oszlatnom azt a tévhitet, hogy a hatékony ifjúságpolitika főként szervezeti kérdésen múlna. Bár ilyen egyszerű lenne! Hiszen akkor elegendő lenne egy-két hivatalt megszüntetni, egy-két új hivatalt létrehozni, kicserélni egy-két embert, és máris megoldódnának az ifjúság gondjai. Valójában mitől is függ a kormányzati ifjúságpolitika sikere? Elsősorban az ország teherbíró-képességétől, a rendelkezésre álló forrásoktól. Ezután az elosztási prioritásokat meghatározó politikai döntésektől. Függ attól, hogy a kormányzat egésze, és az egyes tárcák, főhatóságok saját felelősségi körükben menynyire veszik figyelembe az ifjúsági szempontokat, és végül, hogy milyen, és hogyan dolgozik a kormány ifjúságpolitikai szerve. Én hiszek ebben a sorrendben. Az ÁISH felelősségét is ebben az összefüggésben lehet számonkérni, melyre utalt Németh Miklós miniszterelnök is. Ugyanakkor visszatekintve közel három éves működésünkre, mégis miben látjuk saját hibáinkat? Elsősorban: nem kezdeményeztünk eleget, bátortalanok is voltunk. Sokszor eleve össz-kormányzati fejjel gondolkodva tettünk javaslatokat, és túl könnyen fogadtuk el a visszautasításokat, a kompromisszumokat. Másodsorban: tevékenységünk kormányzati vitái a közvélemény előtt rejtve maradtak. Ez egyebek között következik a kialakult kormányzati munkarendből, fegyelemből is. Ha vállaljuk azt a még napjainkban sem megszokott magatartást, hogy a közvéleményt szövetségesül hívjuk a különböző szervekkel folytatott vitákhoz, talán több sikert értünk volna el. Harmadsorban: legsúlyosabb hiányosságunknak azt tartom, hogy túl későn ismertük fel: az egyes szakterületeken felhalmozott tudásunk, szakértelmünk a vitapartnerséghez elég, újszerű kezdeményezésekhez, versenyképes alternatív koncepciók kimunkálásához kevés. Bár én itt arra is gondolok, hogy képtelenség párhuzamos struktúrákat kialakítani. Egészében véve elmondható, hogy nem tudtuk átlépni saját árnyékunkat. Vergődtünk annak az ellentmondásnak a szorításában, hogy a statútumban meghatározott feladataink ellátásához nem voltak meg a szükséges eszközeink, jogkörünk, felhatalmazásunk. Mindezek alapján most is úgy vélem, mint ahogy korábban a kormány ülésén és a nyilvánosság előtt is kifejtettem, hogy az ÁISH jelenlegi formájában nem képes megnyugtatóan, kellő eredményességgel ellátni ifjúságpolitikai feladatait. Az átszervezés szándékáról Németh Miklós elvtárs tegnapi felszólalásában tájékoztatta a tisztelt parlamentet. Az új ifjúságpolitikai kormányszervvel kapcsolatban talán van értelme, hogy elmondjam Önöknek a hivatal hároméves tevékenységéből leszűrt, a magam számára megfogalmazott legfőbb tanulságot. Az egyik: az ifjúsági kormányszervet olyan helyzetbe kell hozni, hogy érdemben tudjon hatni a fontos kormányzati döntésekre, tehát funkcióit és hatásköreit, eszközeit egymással összhangban kell megállapítani. Az ifjúság problémáit csak komplex állami, kormányzati tevékenységgel lehet kezelni, ezért felesleges minden olyan megoldás, amelyik párhuzamosságokat teremtve feloldja az ifjúságért viselt összkormányzati, illetve tárcafelelősséget. Szabad legyen a parlament és a kormány figyelmébe ajánlani azt a tapasztalatomat is, hogy az elmúlt három évben kiépült ifjúsági igazgatás érték és ennek megőrzését, továbbfejlesztését az új megoldások kialakításánál is tisztelettel ajánlom. Mindezzel egyenértékűen fontos az is, hogy a kormány megteremtse, kiépítse az ifjúság társadalmi érdekképviseleti, politikai szerveivel a folyamatos párbeszéd mechanizmusát, fórumait. Ez azt szolgálja, hogy az ifjúság érdekei, véleménye minél közvetlenebbül integrálódhasson a kormányzati munkába. Ezt az elvet értelemszerűen a közigazgatás minden szintjén érdemes érvényesíteni. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Kérem önöket, hogy az írásos előterjesztést és a szóbeli kiegészítést együttesen tekintsék a beszámolónak. Javaslom, hogy a készülő kormányprogramban az ifjúság szempontjai megfelelő súllyal és megfelelő módon jelenhessenek meg. Támogassák azt a javaslatot továbbá, hogy a gyermek- és ifjúsági jogok a jogrendszer egészében és ne egy külön törvényben jelenjenek meg. Az ifjúsági törvény hatályon kívül helyezésére