Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-45
3807 Az Országgyűlés 45. ülése, 1989. május 10-én, szerdán 3808 jogával élni. A bizottság úgy ítélte meg, hogy a kormány elnökének és tagjainak megválasztására irányuló politikai érdekegyeztetés mechanizmusának ügyrendi újraszabályozása túlmutat a Házszabály keretein, és az is felmerül, hogy egyáltalán a Házszabályba tartozó kérdés-e ez? Ez egyébként érinti a Hazafias Népfrontnak az Országgyűlési Képviselők és Tanácstagok Választásáról szóló 1983. évi III. törvényben szabályozott közjogi funkcióit, de figyelemmel kell lenni a közeljövőben hozandó, a politikai pártokról, a köztársasági elnök jogállásáról és a választásokról szóló törvényekre is. Ezeknek a törvényeknek a meghozatala után ismét felül kell vizsgálni mind a Hazafias Népiront Országos Tanácsa, mindpedig az MSZMP Központi Bizottsága kezdeményezési jogát. A bizottság most úgy döntött, hogy a Házszabály kisebb kiegészítésével a gyakorlatban kialakult megoldást javasolja átmenetileg meghonosítani, elismerve azt, hogy ezzel az adott kérdés teljes körű szabályozása nem történt meg. A javaslat a Házszabály 20. szakasz első- és a 23. szakasz első bekezdésének módosításával lehetővé kívánja tenni, hogy az Országgyűlés ideiglenes bizottságának ne csak képviselők lehessenek tagjai. Ez erősíteni fogja a hozzáértést és a szakértelmet a bizottsági döntésekben, ugyanakkor garantálja a képviselői döntés túlsúlyát. Ez az elv az Alkotmányjogi Tanács működésében a gyakorlatban bevált. A Házszabály 27. szakaszának a miniszter helyettesítésére irányuló javasolt kiegészítése a Minisztertanács tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1973. évi III. törvény 8. szakaszán alapul. Tisztelt Országgyűlés! A bizalmatlansági és bizalmi indítványról, valamint ajog következményeiről az ügyrendi javaslat 36/A és 36/B szakaszai foglalkoznak, amely az Alkotmány 39/A és 39/B szakaszainak változatlan átvétele. Ezért a vagylagos javaslat csak az írásos anyagban szerepel, a szóbeli előterjesztésemben a már elfogadott alkotmányszövegre hivatkozom, tehát a 39/A szakasz B/ változatára. A jogintézmény jelentőségéről és fontosságáról a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadója részletesen szólt, így ez felment engem annak megismétlése alól. Most csak arra utalok, hogy már a korábbi Házszabály módosításánál is felmerült a kormány iránti bizalom ügyrendi szabályozásának szükségessége, amiről akkor csak elvi egyetértésre jutottunk, s mára lett belőle valóság. Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályos ügyrend 1988. évi felülvizsgálata során megfogalmazódott a kritika, de még inkább a parlamenti hozzászólásokban jutott kifejezésre az az értékítélet, miszerint az Országgyűlés Irodája nem a képviselők érdekében tevékenykedik, a képviselőktől elszakadt bürokratikus szervezetté vált. Bizottságunk is arra a meggyőződésre jutott, hogy a Parlament megváltozott feladataira, megnövekedett törvényhozó munkájára tekintettel szükséges átalakítani és bővíteni az Országgyűlést, annak tisztségviselőit és a képviselők munkáját kiszolgáló és segítő hivatali apparátus szervezetét. Indokolt az Országgyűlés hivatali szerveinek felépítését és feladatait a Házszabályban szabályozni, hogy ezzel is kifejezésre juttassuk: a hivatali szervezet az Országgyűlés ellenőrzése alatt áll, tevékenységét az Országgyűlés határozza meg, irányítása pedig az Országgyűlés elnökének a feladata. Az Országgyűlés hivatali szerve a javaslat szerint egységes szervezetet képez ugyan, a munkamegosztást figyelembe véve azonban mégis három szervezeti egységből áll: a parlamenti főtitkár és az apparátusa, az Országgyűlés Hivatala, és az Elnöki Titkárság. A parlamenti főtitkár funkciójának bevezetését az Országgyűlés megnövekedett szerepe, az ülések aktív képviselői vitái, az intenzívebbé váló törvényalkotói tevékenység indokolja. Ezért szükségessé vált a főtitkár irányításával parlamenti jogász-szakapparátus létrehozása, amely a következő feladatoknak tesz eleget: — gondoskodik a bizottságok működésének feltételeiről, szakértők igénybevételének lehetőségeiről; — jogi-szakmai segítséget nyújt a képviselőknek és a bizottságoknak a törvényjavaslatok tárgyalásának előkészítése és vitája során; — közreműködik az ülésszakok előkészítésében és az ülések zavartalan menetének és rendjének biztosításában; — segítséget nyújt az Országgyűlés elnökének és a képviselőknek a Házszabályok értelmezésében és alkalmazásában, végül — előkészíti a törvények és az országgyűlési határozatok kihirdetését. A főtitkári funkció tehát megszünteti, vagy legalább is csökkenti azt a lehetetlen helyzetet, hogy a bizottságok és a képviselők jogi-szakmai kérdésekben a minisztériumok segítségére voltak kénytelenek hagyatkozni — ez nem mindig tette lehetővé a pártatlan közreműködést. A főtitkári funkció és az apparátus sejtetni enged olyan perspektívát, amely lehetővé teszi, hogy a törvények szinte kizárólagos előkészítői és előterjesztői ne a kormány és szervei, hanem maguk a képviselők és az országgyűlési bizottságok legyenek. Ez felel meg ugyanis a hatalmi ágak megosztása elvének is. A döntések előkészítésében a szakértelem érvényesülését szolgálja a szakértők kiválasztásában, felkérésében és közreműködésében kifejtett főtitkári szervezési funkció. A Parlament a döntések hitelességét fokozza a Házszabály feltétlen megtartására való törekvés. Miután ez nehéz, és sok esetben bonyolult feladat, ezért szükség van abban járatos jogász szakértők közreműködésére. A bizottságban élénk vita volt a funkció elnevezéséről is. Egyesek a háznagy elnevezést kívánták feléleszteni, amellyel a bizottság végül is nem értett egyet. A Magyar Országgyűlés hajdani háznagya ugyanis képviselő volt és feladata az Országgyűlés Hivatala vezetőjének hatáskörével volt rokon, másrészt a nemzetközi gyakorlatban a főtitkári elnevezés vált általánossá e munkakörre.
