Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-44

3719 Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3720 ság, illetőleg a Belügyminisztérium kezébe; a későbbi időszakban eljutott a Hadtörténeti Levéltárba; ott azonban — ismereteink szerint — ezeket az iratokat nem dolgozták fel. Szisztematikus levéltári munka alapján — gyakorlatilag át kell nézni az összes iratcsomagokat — ezek az iratok várhatóan föllelhetők lesznek. Kisebb esetszámban ugyanez történt néhány más vidéki katonai bíróság iratcsomójával is. Nagyobb hiányt találtunk például a Debreceni Katonai Bíróságnál és a Szegedi Katonai Bíróságnál. A helyzetet nehezíti, hogy a katonai bíróságokon a statisztika is hiányos, különösen 1951-et megelőzően, a lajstromok sem lelhetők fel; feltehetően itt is csak egy nagyon alapos levéltári munka vezethet a most bujkáló iratok nyomára. Szeretném azt is megemlíteni, hogy az 1956 előtti munkásmozgalmi, kiemelkedő munkásmozgalmi személyek rehabilitációs pereinek irataiból a Belügyminisztériumban csak a rehabilitációs ítéletek találhatók meg; nincsenek meg tehát az eredeti nyomozati és bírósági iratok. Ezek azok az ügyek egyébként, amelyekben a rehabilitáció már megtörtént, ahol még többnyire 1956 előtt vagy 1956 folyamán a rehabilitációs eljárásokat lefolytatták. Végezetül a Fővárosi Bíróság levéltárát 1956-ban tüzérségi találat érte, ma kideríthetetlen mennyiségű iratcsomó semmisült meg ekkor. Nos, ez a helyzet a koncepciós perek perirataival. Az Igazságügyi Minisztérium munkatársai nagyon jelentős felderítő munkát végeztek ebben az ügyben. Legjobb tudomásunk szerint idáig sikerült eljutni, ám feltehetően még ez sem az „utolsó szó", később és újabb ismeretek alapján még újabb „felfedezéseket" tehetünk, ezért hangsúlyoznám még egyszer, hogy az elmondottak a legjobb tudomásunk szerinti információ, így kérem tudomásul venni. A képviselői kérdés második része, idézem: több ember még nem részesült semmifajta jogorvoslatban, ártatlanul ítélték el őket. Mi a szándéka ezzel kapcsolatosan az Igazságügyi Minisztériumnak? Az Igazságügyi Minisztérium szándékait a kormány legutóbb hozott 3063/1989. számú határozata fogalmazza meg. Ez az a kormányhatározat, amelyre egyébként nyilvánosság előtt már korábban is hivatkoztunk, s amely átfogóan rendelkezik a tennivalókról. Három pontban szeretném fölsorolni azt, ami e kormányhatározatnak alapján történik. Mindenekelőtt az 1946-tól 1962-ig terjedő időszakból felülvizsgálják azokat az ügyeket, amelyek nagy valószínűséggel koncepciós elemeket tartalmaznak. Talán nem pontosan használtam a „felülvizsgálat" szót —, áttekintést kellett volna mondanom, mert olyan számbavételről van szó, amely alapján azután döntések születhetnek. Mit jelent ez: nagy valószínűséggel koncepciós elemek? Az első és általánosan ismert tartalma ennek a koncepciós jellegnek az, amikor kitalált tényállás alapján, valamilyen módon kreált bizonyítékok segítségével ítéltek ártatlan embereket halálra. Ebben az esetben tehát maga a per volt az, amely koncepciós, még akkor is — mert az esetek nagy részében így történt —, ha valamifajta kis igazságelem meghúzódik e perek tényállásában. Szeretném azonban mindjárt hangsúlyozni, az „igazságelem" általában nem a büntetőjogi értelemben vett bűnösségre utaló elem, hanem a tényállásnak valamifajta olyan tényezője vagy összefüggése, amelyre felépülhetett a már büntetőjogi felelősségrevonást is maga után vonó koncepció. Ezek a klasszikus koncepciós perek. Vannak olyan perek, amelyekben a koncepció lényegében már a jogalkotásban megtalálható. Tehát ilyen jogszabályok meghozatalában, általában tulajdonképpen alkotmányellenes jogszabályok ezek, amelyek alapján azután elítélhetők voltak az emberek, például bizonyos politikai vagy gazdasági célok erőszakos megvalósítása érdekében. Az ezekkel való foglalkozás már sokkal nagyobb körültekintést is igényel, mint az előbbi, hiszen itt messzebbről kell elindulni, a formailag esetleg védhető ítéletek jogszabályi alapja kérdőjelezhető meg. Végül vannak olyan koncepciós perek, amelyekbe a politikai elemet kívülről vitték, így tulajdonképpen nem politikai jellegű bűncselekményeket alakítottak át politikaivá és így születhetett azután olyan ítélet, amelybe már a büntetésben is a politikai elem vált dominánssá. Nos, ilyen tartalmú iratokat, ilyen ügyeket kell áttekinteni az említett minisztertanácsi határozat alapján. Hogyan történik ez? Felmerült a kérdés — a sajtóvitákban is legtöbbször így — ezeket a perceket áttekintve az igazságszolgáltatás normális menetében, tehát törvényességi perorvoslat vagy perújítás formájában kell újra tárgyalni őket, és így igazságot szolgáltatni. Minthogy azonban olyan nagy számú esetről, nagy tömegű ügyiratról van szó, hogy ezek elintézése bírósági úton a bíróság normális ügymenetét nemhogy megzavarná, hanem feltehetően lehetetlenné tenné; minthogy továbbá, perrendszerűen nagyon nehezen bizonyítható az ügyek többségében a koncepció jelenléte, illetőleg nagyon sokszor olyan jól kidolgozott ügyekkel van dolgunk, amelyben minden egyes elem illeszkedik egymáshoz, nehéz lenne az igazságszolgáltatásban megszokott perrendszerüséggel a hibákat megtalálni; végül, minthogy e perek vádlottjaink újbóli meghurcoltatását jelentené, ha a bíróság elé kényszerülnének — egy részük nem is él, más esetekben a tanúkat nehéz lenne megtalálni —, ezért a kormányzat nem ilyen típusú felülvizsgálatot kíván elindítani. Bizottságokat szervezünk annak felderítésére, melyek azok az ügyek, amelyekben koncepció jelenléte nagy valószínűséggel igazolható. A bizottságok, áttekintvén ezeket az ügyeket, adatokat szolgáltatnak a kormányzatnak a koncepciós perek nagyságrendjéről, azokról az ügykategóriákról, amelyekben a koncepció előfordulhat, és azután születne döntés arról, hogyan zárjuk le ezeket. Nem szeretnék a későbbi döntés elé vágni, de nagy valószínűséggel olyan javaslatot kívánunk tenni, hogy a parlament alkosson törvényt, amelyben az ezekben az ügyekben elítélt embereket ártatlannak jelenti ki ennek összes következményével együtt. Ebben az eset-