Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-34
2861 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2862 ELNÖK: Fehér Tibor Veszprém megyei képviselő felszólalása következik. FEHÉR TIBOR: Tisztelt Országgyűlés! Egy veszprémi iskolában dolgozó mérnök-tanárként kívánom röviden elmondani gondolataimat az előttünk fekvő költségvetésről, illetve annak tételéről. Fokozott figyelemmel kísértem én is az elmúlt időszak parlamenti bizottsági vitáit, de tagként is résztvéve a kulturális terület beszűkült lehetőségeinek mérlegelésében, egyre jobban értem és érzem — és azt hiszem, érezzük mindannyian - a kialakult helyzet feszítő gondjait, az előterjesztők vitathatatlan szembenézését a valósággal, a tervezetben rejlő dilemmákat. Amit közelebbről vizsgálni kívánok az anyagban, az az oktatás, illetve főként a középfokú szakmai oktatás néhány fontos kérdése, amely a leírtaknál nagyobb figyelmet érdemelt volna, és kell, hogy érdemeljen még évekig. A felvetésem pontosítása érdekében kell, hogy elmondjam számszerűen, hogy a költségvetés gondoskodik a mintegy 400 ezer óvodáskorú gyermek mellett közel 1,2 millió általános iskolás oktatásáról, csaknem félmillió 15-18 éves korú fiatalról, akiknek háromnegyed része szakmát tanul és nem utolsósorban 70 ezer nappali főiskolai és egyetemi hallgatóról. Az összességében mintegy 2,2 milliós létszám mögött időben nem egy egyenletes elosztás, hanem egy sokak által ismert demográfiai hullám húzódik meg számos következményével együtt. Ennek frontvonala e tanévben érte el a középfokú iskolákat. Az elhúzódó, mintegy 6-8 évig levonuló hullám a megjelenését követően 2-3 évre tetőz. Az általános iskolai gondok után tehát várható, hogy 2-3 év múlva szinte szétfeszülnek a középfokú iskolák falai — ha egyáltalán képesek lesznek fogadni a növekvő számú tömeget — és akkor mintegy 120-150 ezer fiatallal tanulnak többen e fokozaton, mint az 1987-88-as bázis-évben. E körülmény — azt gondolom érezhető— rendkívüli helyzetet teremt, - a felnőtté érés időszakában az iskolákban, — amely ráadásul csak lassan szűnik meg. örvendetes, hogy a népességnövekedésnek az általános iskolákon való átvezetése — mint az Oktatás Kutató Intézet egy tanulmánya számos értékes gondolat felvetése mellett beszámol róla —, ha feszültségekkel is, de úgy tűnik, lényegében eredményesen zajlik. A középfokú iskolákban azonban ez a feladat jelenleg számos nehézséggel terhes. Addig ugyanis, amíg az általános iskolai oktatás a jó pedagógusok mellett a tantermeken és a szükség-tantermeken kívül nagyrészt krétát, táblát igényel, a költségvetésnek könynyebb a dolga. A középfokon azonban minden négy fiatal közül három szakmát tanul, akár hároméves, akár négyéves képzésben. Itt mások a ráfordítási költségek. Egy tanulóra vonatkoztatva az előző többszöröse jelenik meg. Ehhez, ha hozzáteszem, azt a nagyjelentőségű tényt is, hogy a technikusképzés újból történő megindításával létrejött a középfokú oktatásban az ötödik évfolyam — amely jövőre lép be —, akkor a dolog még bonyolultabbá válik, a költségvetés gondjai még tovább fokozódnak. A népességnövekedés terhei tehát a középfokú oktatáson való átvezetéssel ugrásszerűen megnövekednek. Ezzel arányosan növekszik az igény az új tanműhelyekre, laboratóriumokra, gépekre, műszerekre és más anyagokra, nem beszélve a jó szakoktatókról, technikusokról, mérnöktanárokról. Igaz, ez akkor is igény, ha az oktatás feltételeit nem a demográfiai csúcsot alapulvéve tervezik. Ezzel párhuzamosan természetesen karbantartani, illetve fejleszteni kellene a szakképzés elméleti és gyakorlati oktatásának bázisait iskolában és vállalatoknál egyaránt. A szakmai oktatásban dolgozóknak az egyik fő kérdése tehát az, hogy az állam, a költségvetés menynyiben tudja megteremteni a kor szellemének, a gazdaság nyitottságának megfelelő szakképzési feltételeket, a jövő gazdaságának alapjait. Ehhez, ha hozzávesszük a tanácsi költségvetés fejlesztési lehetőségeinek radikális szűkülését, akkor aligha várható helyi erőből tanterem-fejlesztés, új iskola építése és így tovább. Olvasva azonban a költségvetés oktatási ágazatának tervezetét, az elmúlt évi alacsonynak nevezhető szinthez képest a pénzügyi lehetőségek mindössze 16,5 százalékos bővülést jeleznek. Ha figyelembe vesszük a forint értéktelenedését és a felsőoktatásra szánt jogos többletkiadásokat, sejthető, hogy még a szintentartás is alig valósul meg. Nem tapintható ki a művelődésügyi kormányzat elképzelése, ami a középfokú oktatás fokozott feladatait illeti a költségvetésben. Nem nyert az előterjesztésben kiemelést minden előzetes várakozással szemben a gimnáziumi, a szakközépiskolai és a szakmunkástanuló-oktatás. Nem tudok egyetérteni az olyanfajta relatív kiemeléssel a középfokú képzésben, mint amilyenről a pénzügyminiszter helyettese beszélt a közelmúltban a Népszava munkatársának. A kérdés így szólt: „ön szerint az országgyűlés költségvetési vitája után javulni fognak-e az oktatás feltételei?" A válasz: „Az idei esztendőhöz képest egyértelműen igen. Hiszen 1988-ban nagyon jelentős, 8-10 százalékos reálérték-csökkenés ment végbe... Jövőre ez minimálisra szűkül." Nem lehet ezt elfogadni akkor sem, ha a szakmai oktatás kilátásai a vállalati gyakorlati oktatás színterén a szakképzési alap törvényének megalkotásával várhatóan nem a költségvetés bőkezűségének folyománya, hanem az egyesített vállalati többletelvonás eredménye. A kérdés tehát az, hogy létszámban, mennyiségben tudja-e fogadni a középfokú iskolahálózat a megnövekedett számú korosztályokat, ha minden fiatal tovább tud tanulni? Felkészülten várják-e a gimnáziumok, a szakközépiskolák, szakmunkásképzők és szakiskolák a várható továbbtanulási rohamot? Nekem úgy tűnik, hogy nem. Idő pedig volt bőven a felkészülésre, a várható helyzet sokoldalú latolására. Hadd szóljak ugyanekkor arról a kérdésről, hogy a közeljövőben ha minden fiatal tovább akar tanulni, meg tudja-e ezt tenni, tovább tud-e tanulni, ami törvény adta joga és kötelessége? Az e területen jelentkező ellentmondások ugyancsak aggodalomra adnak okot. A napjainkban megjelenő, a korábbinál racionálisabb munkaerőgazdálkodás ugyanis létszámleépíté-