Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2851 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2852 Ebből az is következik — és ez több összefüggésben is elhangzott, én is ezt képviselem és javasolom —, hogy ugyanakkor az összes lépést egy ilyen összefüggésben kell vizsgálni. Nem lehet az, hogy politikai, vagy gazdaságpolitikai, vagy kultúrpolitikai lépéseink szétzilálják ezt a törekvést. Csak egy összehangolt politikai, gazdaságpolitikai és kulturális lépés képes egy ilyen irányban a társadalmi igényeknek megfelelni. Én azt hiszem, nem lehet, egy ilyen komplex megközelítés nélkül sikert elérni. Teljesen világos dolog az is, s az elmúlt évek tapasztalatai mutatják, hogy a gyorsan megtett lépések néha, ha nem megfelelő az előkészítés, vagy ha nem vesszük az összes körülményeket figyelembe, nem hozhatnak sikert, vagy arra kényszerítenek bennünket, hogy újra-gondoljuk a dolgokat. Itt szó esett arról már, hogy az adót talán nem egészen jól vezettük be. Ezen korrigálni kell, hiszen itt vannak javaslatok. Problémát okoz nyilván az is, hogy egy helyesnek bizonyuló politikai lépést, mint a világútlevélnek a biztosítása, megfelelő gazdasági lépések nem kísérték, és így hirtelen a sikerből kudarc lett, legalábbis kellemetlenségek jelentkeztek a gazdaság számára. De mondhatnánk azt is, hogy költségvetési kérdésként kezeltük a pedagógusok bérét, a kormány megígérte nekik, majd hivatkozva arra, hogy nincs eszköz, nem biztosította. Majd egy rosszabb pozícióban, bizonyos nyomás hatása alatt biztosítjuk. Azt hiszem, hogy ezek a lépések nem jók. De lehetne ezt sorolni a táppénzzel kapcsolatos intézkedésekre, és azt szeretném itt felvetni, hogy jobb lenne, ha nem járnánk úgy — mondjuk — a munkanélküli segéllyel is, hogy későn jönnénk rá arra, hogy a magyarok már régen alulról építkező nemzet, és nagyon gyorsan reagálnak az intézkedésekre, s nagyon gyorsan kitapasztalják azt, hogy miből lehet üzletet csinálni. Lehet, hogy csak az irányítás nem méri ezt sokszor fel, de higyjük el, a lakosság gyorsan reagál az eseményekre. Nem lenne jó, ha — mondjuk — egy munkanélküli segély azt eredményezné, hogy valakiket leszoktassunk a munkáról. Azt szeretném tehát ezzel érzékeltetni; ahhoz, hogy megoldjuk a problémáinkat, a politikai és a gazdasági lépéseinket összhangban és egyeztetetten lehet meglépni. Sokan azt hiszik és úgy gondolják, hogy az emberek változásokat akarnak. Nem. A lakosság többsége eredményt akar és ezt be kell kalkulálni mindannyiunknak. Szerintem azért vagyunk olyan kényszer alatt, mert újra és újra tolmácsoljuk a lakossági igényeket, még akkor is, ha néha tudjuk, hogy nem kielégítőek. Hiszen a választópolgárok ezt elvárják tőlünk. Az is biztos ugyanakkor, hogy változások nélkül ma már nem lehet eredményeket elérni. Tisztelt Elvtársak! Azt hiszem, azt is figyelembe kell venni, hogy ma olyan kényszer alatt állunk, hogy nagyon sokan különböző igényeket támasztanak felénk. Ha csak szűk sávon tudunk előrehaladni, milyen legyen a viszonyunk ezekhez az igényekhez? Itt hozzá akarom tenni, hogy el kell fogadni, hogy jogos igényekről is szó van. Én úgy gondolom, hogy ott kell közmegegyezést teremteni, hogy az igények kielégítését csak sorrendiségében és lehetőségek alapján lehet vizsgálni. Ha ettől eltérünk, kudarcot vallunk. Még egy dolgot szeretnék ezzel kapcsolatban megjegyezni. Én úgy érzem, tévedésben vagyunk, ha azt hisszük — és ettől a kormányt is óvni kell -, hogy mindig azoknak van a legnagyobb problémájuk, akik a leghangosabban követelődznek. Nem szabad elfelejteni, hogy a társadalomban szélesebb feszültségek jelentkeznek, közöttük vannak az alacsony nyugdíjasok, munkások egy része, nekik is vannak problémáik, vagy mint néhány képviselőtársam szólt a faluról, vagy éppen felvetették, hogy a mostani lépésünk a tanácsok helyzetét fogja rontani. Nem lenne jó, ha ez a hangosabb kisebbség végső fokon azt bizonyítaná be, hogy itt az kap, aki határozottan követel. Azt hiszem, hogy akkor vagyunk józanok és hozunk bölcs döntéseket, hogyha az eszközök odaítélésénél az igényeket és a realitásokat vesszük figyelembe. Ebből az is következik, ezt már a tervés költségvetési bizottság ülésén is megtettem, hogy támogatom a költségvetés elfogadását a módosítás figyelembevételével. De arra is szeretném én is felhívni a figyelmet, mint több képviselőtársunk tette, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy kevesebbet tudunk adni, hanem arról is szó van, hogy minden területen fel kell az egyéb lehetőségeket is tárni az előrehaladás érdekében. Én is úgy gondolom, hogy az iskoláknak lehet többet adni, meg a diákoknak is. Ebben van a kormánynak is kötelessége, de ha műszaki-technikai haladást akarunk, van a vállalatoknak is. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek most emelte fel pl. minden ösztöndíjasának az ösztöndíját háromezer forintra. Azok a vállalatok, amelyek felismerik azt, hogy nekik jól képzett szakemberekre van szükségük, azok fognak ilyen vagy hasonló lépéseket tenni. Végezetül javaslom azt, hogy a terv- és költségvetési biztotság javaslata alapján ezt az előterjesztést fogadjuk el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Benjámin Judit budapesti képviselőtársunké a szó. BENJÁMIN JUDIT: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mondandóm négy, lazán kapcsolódó részből fog állni. Elsőként választóim megbízásának kívánok eleget tenni, akik levéllel, több száz aláírással ellátott levéllel fordultak hozzám. Ebből néhány részletet, — a legfontosabb részeket — kívánok önöknek felolvasni. ,,Kedves Képviselőnk! A VIII. kerületben a lakhatás és az élet feltételei évtizedek óta gyorsuló ütemben romlanak. Ezzel párhuzamosan emelkednek a lakbérek. Mély nyugtalansággal tölt el bennünket a kormány újabb lakbéremelési terve, amelynek indoklásául a fenntartási és felújítási költségek emelkedését hozza fel. A helyzeten nem változtat az az október