Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2843 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2844 Mi vitte odáig egy év alatt az idegenforgalmat, hogy nem tudtunk jelentős bevételeket realizálni és a költségvetéshez a korábbi évekhez megszokottan hozzájárulni, illetve hiányát csökkenteni? Ma kétféle turizmus van Magyarországon. Az egyik a bevásárló turizmus. Aki ma reggel látta a sötétben a nyugat felé száguldó végtelen gépkocsioszlopokat, az inkább csak érzékelheti, milyen nagy jövedelem ment ki ebből az országból. Ma már a leleményesség csúcsa az állampolgárok között nem a királyhidai nagymamamegőrző, hanem, ahogy a szóbeszéd járja, az a 83 éves bácsika, akit bekötött infúzióval vittek át a határon. Egyes becslések szerint — ezek óvatos becslések és a szomszéd ország bankáraitól származnak, — honpolgáraink naponta átlagosan 30 millió forintot váltanak át schillingre vagy egyéb fizetőeszközre. Ezek azután konvertálódnak gorenjékre stb., tudatom a tisztelt Országgyűléssel, hogy a nyugati végeken új egyesület gazdagítja a palettát, a gorenjefigyelő egyesület. Számolja, percenként hány gorenje érkezik az országba. Bizonyára tudják, 800 millió schillinggel gazdagítja minden egyes hűtőláda az osztrák kincstárat, az osztrák költségvetést. (Derültség.) Elnézést, 800 schillinggel. Ezzel szemben még meg vannak a nyomai a klasszikus turizmusnak, de milyenek ezek? Az elsőosztályúnak kikiáltott balatoni szállodáink vevőkörének a munkakönyvébe az van beírva, hogy munkanélküli. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen nyári napokban, amikor egy kicsit melegebb van, a IV., V., VI. emeletre már nem jut fel a víz, a telefonról, az infrastruktúra egyéb hiányairól nem is beszélve. Szocialista turizmusunk 3040 százalékra, 60 százalékkal visszaesett. Nem utolsó sorban az adórendelkezéseknek köszönhetően. Le kell tehát vonnunk azt a konklúziót, ha nincs infrastruktúra, nincs kiszolgálva az idegenforgalom, nincs visszapótlás, nincs fejlesztés, akkor ilyen a vendégkör. Ugyancsak akadályozza a turizmust a pénzügyi szabályozás, az állami irányítás merevsége. Az ebben megmutatkozó ellentmondások egyszerűen az idegenforgalom működőképességét teszik kockára. Ha azt is hozzászámítom, hogy 1995-ben vállalkozni akarunk a világkiállítás megrendezésére, akkor azt hiszem, egyetértenek velem, lépéskényszerben vagyunk, meg kell kezdeni az idegenforgalom szerkezetátalakítását. Mi, idegenforgalmasok, irigykedve nézzük azt, hogy a népgazdaság más területein már megkezdődött, nem fejeződött be, ha gyerekcipőben jár is, de megkezdődött a piacgazdaság kialakítása. A mi infrastruktúránk nagyon elmaradott, ezt elismerte a költségvetés reformjáról kiadott előzetes ismertető. Ebbe a lakosság is beletartozik. Hallottunk Gajdócsi elvtárstól nagyon szép példákat. Két megoldás látszik járható útnak jelen pillanatban. Erre szeretnék elsősorban javaslatot tenni. Az első a jogi szabályozás. 1989-ben az országgyűlés előzetes menetrendjében megkaptuk azt, várhatóan új kereskedelmi törvény alkotására lesz lehetőség. Én azt javaslom tisztelettel az országgyűlésnek, hogy a kereskedelmi törvény kapcsán ne csak kereskedelmi törvényt alkossunk, hanem ettől függetlenül idegenforgalmi törvényt is. Három indokot szeretnék erre felsorolni . Az első: egy új irányítási rendszer elkerülhetetlen. A jelenlegi merev, 1978-79-ben alakult, a mostani viszonyokhoz, a gyorsan változó viszonyokhoz nem tud alkalmazkodni. Németh Miklós elvtárs nagyon szépen szólt erről. Meg kell teremteni másodsorban ennek a törvénynek azt a stabil közgazdasági környezetet, amely törvényi garanciákkal biztosítja az idegenforgalom újratermelésének és fejlesztésének lehetőségeit. Nekünk, képviselőknek ezek a törvényi garanciák az egyetlen lehetőségünk. Harmadszor, és nem utolsó sorban, biztosítani kell az idegenforgalom racionális beillesztését a nemzetközi idegenforgalomba. Nagyon jól tudom azt, hogy az idegenforgalmi törvény csak a jéghegynek a csúcsa. Ehhez elengedhetetlenül még két dolog szükséges, pontosabban ezt megelőzően. Az első: politikai döntések sorozata. Politikai döntések, ilyenek, mint például a kulturált határátlépésnek, határátléptetésnek a kérdése, a Vám- és Pénzügyőrség, a határőrség ellenőrzési mélysége és harmadszor: a forint védelme. Néhány szót szeretnék erről bővebben szólni. Bármennyire is tagadjuk, kialakulóban van, vagy legalábbis igen nagy a veszélye annak, az országban kialakul a kettős pénzrendszer. Utalnék én arra az össznépi mozgalomra, ami az elmúlt pénteki bejelentés, a 4 ezer forintos határ után, — akkor délután a pénzintézetek zárva voltak —, hétfőn megkezdődött az OTP-k és egyéb bankok előtt. A magyar lakosság gyorsan kapcsolt, én azt hiszem, egy kicsit politikailag állást foglalt, amikor sietett a pénzét átmenekíteni valamilyen másik valutába. Még egy negatív jelenséget szeretnék elmondani. Ezt önök itt, az ország közepén nagyon keveset érzékelik. Nálunk, ott a nyugati határszélen a butikok, de egyre inkább a pénzintézetek előtt is külföldi állampolgárok 7-8 schillinget adnak 100 forintért, megfosztva ezzel a költségvetést nagyobb bevételek elérésétől. Nyomatékosan és tisztelettel kérem a kormányt arra, tegyen meg mindent a forint értékállóságának a védelmére. Mi ezt a forintot nagyon nehezen keressük. Ne legyen a mi valutánk, hogy is mondják, ejtőernyős valuta. Másodszor: az idegenforgalmi koncepció lenne az, aminek még meg kellene előzni tulajdonképpen az idegenforgalmi törvényt. Itt a célokat, az eszközöket és a stratégiákat is össze kellene foglalni. A jogi szabályozás mellett a közgazdasági szabályozásról néhány szót hadd mondjak. Az idegenforgalom támogatása ma három csatornán folyik. A tanácsok saját költségvetéséből, a Tervhivatal a Költségvetési Fejlesztési Alapjából, és az idegenforgalom saját bevételeiből, az úgynevezett Idegenforgalmi Fejlesztési Alapból. A tanácsokról Gajdócsi elvtárs szólt. Én azért még hadd tegyem hozzá azt, hogy a tanácsi ellenérdekeltséget - mert egy nagyon pregnáns ellenérdekeltség van! — az igazságtalan fejkvóta rendszere