Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-38
3269 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3270 igazgatási felügyelet alá a vállalatot. A Pénzügyminisztérium által lefolytatott szanálási eljárás meghiúsulása, az Ipari Minisztériummal és az OKHB-vel folytatott, és itt elmondanám, december hónap végéig folytatott egyeztető tárgyalások eredménytelensége késztetett kérdésem feltevésére. El kell még itt mondjam képviselőtársaim számára is, hogy a tegnapi nap folyamán a parlamenti ülést megelőzően az államtitkár elvtárs, Szabó Imre elvtárs tájékoztatott engem, hogy közben megállapodás született január 3-án, amely alapján a bíróság 1989. január 3-án megindította a MINO Cipőipari Vállalatnak a felszámolási eljárását. Nagyon jól tudjuk, hogy a felszámolási eljárások az erre vonatkozó törvényeink szerint jelenleg Magyarországon hogyan folynak, milyen hosszadalmasak. Éppen ezért tartottam fenn továbbra is kérdésem megtételét, és kérdezem miniszter elvtársat, hogy mi az Ipari Minisztérium állásfoglalása a Minőségi Cipőgyár tiszakeszi gyáregységének további sorsa tárgyában. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: A kérdésre Berecz Frigyes ipari miniszter válaszol. BERECZ FRIGYES: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Sebe Istvánné Képviselő Elvtársnő! Fizetésképtelenné válás, s ezt követően a szanálási eljárás meghiúsulása után nemcsak a vállalat vesztheti el döntőképességét, hanem vele kapcsolatban az Ipari Minisztérium is. Döntési lehetősége annak van ma, akinek a felszámolásra pénz van a kezében, és azt hajlandó is kockáztatni. Ezek lehetnek: a kereskedelmi bankok, a vállalat szállítói és a vagyon vevői, ha jelentkeznek rá. Az Ipari Minisztériumnak az a beavatkozási lehetősége áll fenn - és ezzel élnünk is kell, — hogy a vállalatnál dolgozó munkatársak tudásában megtestesülő szellemi vagyon ne vesszen el, és hogy a vállalati vagyon, vagy vagyonrészek maradványaiból az eddiginél hatékonyabb vállalkozások jöjjenek létre. Való igaz, hogy a tiszakeszi gyáregység nem a saját gazdálkodása, hanem anyavállalata: a MINO miatt került válságos helyzetbe. Emiatt nagyon röviden be kell mutatnom a MINO-nál végbemenő folyamatot is. 1985 végéig a MINO — elsősorban kiváló termékfejlesztő politikája alapján - sikeresen gazdálkodott. 1986-ban csődbe ment az Egyesült Államok-beli kereskedőháza, emiatt a MINO-ra abban az évben 408 millió forint veszteség hárult — ami igen nagy a vagyonához képest. 1987-ben - részben az előbbi eset, részben egyéb vállalati gazdálkodási problémák miatt —aovábbi 412 millió veszteség jött létre, együttesen tehát 820 millió. Emiatt a vállalat nem tudta időben fizetni az adóit. Az adóelmaradások miatt az APEH évenként — három évi halmozódással összesen mintegy 3,4 milliárd — büntetőadót vetett ki a vállalatra, amely a vállalat vagyonát hatszorosan meghaladta. így pénzügyi lehetetlenülés állt fönn. A kamarai egyeztetés ugyan megtörtént, de mint előrelátható: sikertelen volt és emiatt a pénzügyminiszter elvtárs a múlt év április 19-én elrendelte a szanálást. Közel négyhónapi eljárás után ki kellett mondani augusztus 8-án, hogy a szanálás nem hajtható végre, meghiúsult. Ezt követően a MINO egyik szállítója — a Volán — pert indított a vállalat ellen a Fővárosi Bíróságnál. A Fővárosi Bíróság néhány nappal ezelőtt (nem megállapodott, hanem) bírósági döntést hozott a vállalat felszámolására. A ki útról. A leglényegesebb döntést ezzel kapcsolatban a tisztelt Országgyűlés hozta a múlt év decemberében, amikor a költségvetés elfogadásával egyben hozzájárult ahhoz is, hogy a kormány az összesen mintegy 28 milliárd értékű büntetőadót öt vállalatnál elengedje. Ezek egyike volt a MINO 3,4 milliárddal. Ez az elengedés lehetővé tette, hogy a Vállalati Tanács és az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank január 2-án megállapodjon a vállalat sorsának rendezésében és a reálgazdaságban keletkezett, tartozások meghitelezésében. A bank igénye az volt, hogy három önálló vállalat jöjjön létre Budapesten, Szegeden és Tiszakesziben. Ami a tiszakeszi gyáregységet illeti: nem az a döntés, hogy mekkora adósság háruljon rá, hanem az osztozkodás után a várhatóan mintegy 80 millió forint értékű vagyonnal arányos 80 millió forint hitelt fog nyújtani a bank, amit egy évi türelmi idő után nyolc év alatt kell visszafizetnie. Továbbá vagyonos ztozkodás után a neki jutó forgóeszköz arányában mintegy 30 és 50 millió forint közötti forgóeszközhitelt fog kapni a Budapesti Banktól. Az Ipari Minisztérium véleménye szerint ez lehetőséget ad a tiszakeszi — most már önálló — vállalatnak, hogy gazdálkodását rendbe tegye és sikeresen gazdálkodjon. A döntést a Pénzintézeti Központtal együtt rövidesen meg kell hoznunk, és január l-ig visszamenőleges hatállyal a gyáregység önálló vállalat lesz, ezekkel a terhekkel. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most én kérem rövid időre szíves megértésüket. Úgy érzem, hogy Winkler László képviselőtársamnak a határátkelőhellyel kapcsolatos interpellációjánál az általam javasolt szövegű határozatunk némi feszültséget és bizonytalanságot okozott. Ezért megkérdem dr. Hellner Károlyt, a kereskedelmi bizottság titkárát, hogy döntésünk végrehajtásában tudnak-e és hogyan közreműködni? DR. HELLNER KÁROLY: Természetesen tudunk. Tisztelt Országgyűlés! Az előző ciklusban ismereteim szerint a kereskedelmi bizottság a határátkelőhelyeket végiglátogatta. Ebben a ciklusban még nem látogattuk végig, éppen ezért a Pénzügyminisztérium, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium, valamint a Belügyminisztérium illetékeseivel — és felkérem az építési és közlekedési bizottságot is, hogy néhány taggal dele-