Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3237 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3238 doljuk, hogy ennek a bevezetése helyes. A 13. sza­kasszal kapcsolatosan elhangzott olyan javaslat, hogy az országgyűlési képviselők immunitásának, mentelmi jogának a kérdése körében nemcsak azt lenne célszerű szabályozni, hogy az országgyűlés hozzájárulása nél­kül letartóztatni, vagy ellene büntető eljárást indítani a tettenérés esetét kivéve nem lehet — ez az alkot­mány szövege —, hanem egészítsük ki azzal, hogy büntető eljárást indítani, a vizsgálatot rá kiterjeszteni nem lehet, hanem csak természetesen az illetékes arra vonatkozó eljárások szerint. Javasoljuk ennek is az elfogadását. A 15. szakasznál nagy vita volt azzal kapcsolatban, hogy a képviselőt az országgyűlés ülésszakainak, a fő­városi, megyei képviselőcsoportok üléseinek, valamint a bizottságok tagjait, a bizottsági üléseknek az idejére, illetőleg évente további 40 napi munkavégzés alól is felmentés illeti meg. Itt már Réger Antal javasolta, hogy ne illetőleg, hanem és legyen, ezt természetesen elfogadtuk. A bizottságunknak azonban az a vélemé­nye, hogy tartsuk fenn továbbra is az eredeti javaslat­ban szereplő, 40 munkanapra munkavégzés alóli fel­mentés intézményét. Én mégegyszer hangsúlyozom, hogy ezt mi első lépésnek tekintjük. De ha Vassné elv­társnő, aki ezt a kérdést a plénumon is felvetette, hogy ez a 40 nap kerüljön ki az ügyrendből, ebben is az országgyűlésnek kell határoznia. De hangsúlyozom: a bizottság az eredeti javaslatot ezzel a kis korrekció­val , amit említettem fenntartani javasolja. A 17. §-sal összefüggésben, már ami az országgyű­lés elnökének a jogosítványait illeti, fölmerült az, hogy az országgyűlés elnöke tájékoztatja a képvise­lőket az országgyűlés várható éves programjáról, mintha ez nem lenne elegendő, hanem valami olyas­mit kellene belefogalmazni, hogy nemcsak tájékoztat­ja, hanem az első hónapban — az év első hónapjában — a parlament elé hozza a munkaprogramot, és — hogy úgy mondjam — egy kicsit keményebb legyen a fogalmazás. Tulajdonképpen — elvtársak — itt nagy ellentmondás, vagy ellentét köztünk, a bizottság és a képviselő elvtársnő között nincsen — ez is Vassné javaslata —, mert arról van szó, hogy az országgyűlés várható éves munkaprogramjánál úgy kellett fogal­maznunk, hogy ezt nem lehet valamilyen egzakt mó­don, mint egy éves munkatervet A-tól Z-ig megfogal­mazni, a közbejött kérdésekre fölmerülő javaslatokra, és indítványokra is figyelemmel, az életre való figye­lemmel. A kormánynak van különben ötéves kodifikációs programja egyrészt, azokról természetesen a tájé­koztatást meg kell adni, azonkívül amikor a képviselő megkapja az éves tájékoztatást a munkaprogramról, bármelyik képviselőnek joga van, hogy az országgyű­lés elnökéhez még kiegészítő, vagy módosító javasla^ tokkal fordulhasson ebben az ügyben. Ezért bizottságunk úgy tartja, hogy elegendő az eredeti, a 17. §. d) pontjában foglaltaknak a kodifi­kálása. A következő: A 38. §-sal összefüggésben Kovács Mátyás képviselő elvtárs fölvetette, hogy az ország­gyűlés, amikor beszámoltatja a kormányt, vagy annak egyes tagjait, a legfőbb ügyészt, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, tehát ezeket a közjogi méltóságokat, akkor a beszámolók vitája alapján — hangzik az eredeti előterjesztés — az előterjesztő, vagy az illetékes bi­zottság javaslatára értékelést tartalmazó, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság elnöke beszámolója kivételével feladatot megállapító határozatot hozhat. Azt java­soljuk, hogy tartsuk fönn az eredeti szöveget. A kép­viselő elvtárs javaslata az, hogy vegyük be, hogy nem­csak az illetékes bizottság, hanem az egyes képviselő elvtársak javaslatára is. Úgy gondoljuk egyébként, hogy egy ilyen feladatot megállapító határozatnál fel­tétlenül szükség van arra, hogy a bizottság mondjon véleményt erről a kérdésről. De a bizottság egyes kép­viselőkből áll, s a képviselő elvtársak ott mondják el, és közösen alakítsák ki a bizottságnak az álláspontját, tehát külön nevesíteni, hogy a képviselők külön javas­latára, ezt a bizottságunk nem tartja elfogadhatónak. A 42. szakasszal kapcsolatosan fölmerült az úgyne­vezett rövidített hozzászólás intézményének beveze­tése: Bödőné elvtársnő hozzászólására utalok. Javasol­juk elfogadni az ő indítványát a következő szöveggel: hogy a vita közben korábbi felszólalásra való reagálás céljából bármelyik képviselő rövid, kétperces hozzá­szólásra kérhet szót. A rövid felszólalásra a szót az el­nök adja meg. Azt gondoljuk, hogy helyes ennek az intézménynek az alkotmányosítása az ügyrendben is. Fölmerült az a kérdés Kovács Mátyás képviselő elvtárs részéről, hogy miért teszünk különbséget a sza­vazásnál — mármint a névszerinti szavazásnál — akö­zött, hogyha 50 képviselő írásban kéri, akkor el kell­jen rendelni a névszerinti szavazást, vagy aközött, hogyha egy képviselő föláll — mert ehhez az ügyrend szerint joga van — és ő is maga mögött tudhat lega­lább 50 képviselői támogató javaslatot. Hogy nem kel­lene különbséget tenni. A bizottságunknak az a véleménye, hogy két kü­lönböző dologról van szó. Az egyik esetben el kell rendelni: ez a bizonyos kisebbségi védelem, és ezt azért, írásbeliséghez kell kötni. Ez a magyar parlamen­tarizmus történetében mindig is így volt. Ha pedig egy képviselő tesz egy ilyen indítványt, akkor ebben az országgyűlés határoz, hogy elfogadja, vagy nem. Tehát ott az 50 főhöz nem kellene ragaszkodni. Azt is felvetette Kovács elvtárs, hogy az alkot­mánynál mindig legyen névszerinti szavazás. A bizott­ságunk nem támogatja ezt a megoldást, mint kötelező előírást. Az alkotmánnyal összefüggő szavazásnak a rendje egyébként az alkotmányban is, és az ügyrend­ben is kialakult. Itt a dolog lényege az, hogy kéthar­mados többséghez kell ragaszkodni, mint ahogy a teg­napi eset is bizonyította. De azt, hogy itt mindig név­szerinti szavazás legyen, a bizottságunk nem tudja tá­mogatni. Ma felmerült, én is említettem az expozémban, hogy 50 képviselő, vagy 30 képviselő. A bizottságunk arra az álláspontra helyezkedett, hogy tartsuk meg minden esetben az eredeti javaslatot: tehát a titkos szavazásnál is és a névszerinti szavazásnál is az 50 kép­viselői létszámhatárt. Ezt javasoljuk elfogadni. Az A és a B változat szerepel az eredeti előteriesz-

Next

/
Thumbnails
Contents