Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3197 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3198 kapcsán merült föl, hogy van-e egyáltalán szükség a kérdés intézményének a fenntartására. Azt javasolja a bizottságunk, hogy igen, van erre szükség a jövőben is. Az elhagyás indoka úgy szól, hogy a képviselő máshol is megkérdezheti a minisztert, nemcsak a plénumon. Ez természetesen önmagában igaz, az meg is történik, de úgy véljük, és ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy azért a plénumon elhangzó kérdésnek a nyilvánosság szempontjából is nagyobb súlya és komolysága lehet és van is. Bízza tehát a Házszabály a képviselőre, hogy kérdést tesz-e fel vagy interpellál. Több javaslat hangzott el arra, hogy a parlament ne kösse meg a saját kezét olyan megszorítással, hogy kétfordulós tárgyalásra csak a hosszú, illetőleg középtávú tervek, valamint a jelentősebb koncepciók esetében kerülhessen sor. Bizottságunk a javaslatokkal egyetért azzal, hogy a kétfordulós tárgyalás témáiban az országgyűlés döntsön, figyelemmel a kormány középtávú kodifikációs programjában javasolt törvényalkotásokra is. Ugyancsak javasoljuk megváltoztatni azt a szabályt, hogy a törvényjavaslatok általános és részletes vitáját együttesen kelljen lefolytatni. Döntsön az országgyűlés esetenként abban, hogy a vitát különkülön, tehát a törvényjavaslat egészéről és utána az egyes részletekről milyen módon folytatja le. Amit most fogok mondani, nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. De mégis elmondom. Bármennyire is időt rablónak tűnik, a javaslatainkban pontosabban kívánjuk szabályozni a szavazatok összeszámlálásának rendjét. Meg kell szüntetni véleményünk szerint a ,4átható" vagy nyilvánvaló többség" kifejezést, tehát azt, hogy csak a javaslatok ellen leadott és a tartózkodó szavazatokat számlálják össze. Ha majd működni kezd a szavazatszámlálógép, ennek a mechanizmusa egyszerűbb lesz. Véleményünk szerint azonban addig is meg kell szervezni a szavazatok pontos összeszámlásának rendszerét; tudni kell, már csak a történelem számára is, hogy az adott ügyben hányan szavaztak és a szavazatok aránya miként oszlik meg. 6. Miként az országgyűlés októberi ülésén jeleztük, bizottságunk javaslatot terjesztett elő a képviselői tevékenységgel összefüggő, különböző parlamenti csoportosulások, más szóval frakciók alakításának lehetővé tételére. Az előzetes vitán során általános egyetértéssel találkoztunk e tárgyban. Voltak azonban olyan elgondolások, hogy nevesítsük ezeket a csoportokat. Tehát mondjuk ki konkrétan, hogy a kommunista frakción kívül milyen más csoportok alakítását tegye lehetővé a Házszabály. Itt zárójelben egyébként megjegyzem, hogy nem a Házszabály rendelkezik ma sem és a jövőben sem a kommunista frakcióról, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzata. Bizottságunk véleménye az, hogy minden nevesítés szükségszerűen szűkítéssel, behatárolással járhatna, ami ellentmondana a politikai, parlamenti demokrácia kiterjesztése elveinek. Ezért nem támogatunk ilyen javaslatokat. A gyakorlatnak kell majd ezt az általános szabályozást tartalommal megtöltenie. Én például nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk a parlamentben népfront-frakció alakuljon, — volt ugyanis ilyen javaslat —, de azt igen, hogy megalakulhat több közös érdeklődésű csoport vagy klub, nevezzük ahogy akarjuk, abból a célból, hogy azok elősegítsék az azonos érdekek felszínre hozatalát, azok konzultálását, a hasonló nézetek összehangolását és képviseletét is. Ezen az úton egyébként az országgyűlésünk már megtette az első lépéseket. Épp az előbbi napirendre hivatkozom. Ilyen csoportokat vagy klubokat, amelyek egyébként nem idegenek a magyar parlamenti hagyományoktól sem, természetesen nem lehet felülről létrehozni. Ennek az önszerveződés körében kellene maradni. Lehetségesnek tartom és tartjuk azt, hogy egy-egy csoport alkalmilag alakul meg és működik, például egy-egy törvény megalkotásának kezdeményezésére, de elképzelhető hosszabb időszakú tevékenység is, — csakúgy, mint az, hogy önkéntes szerveződéssel egy-egy képviselő esetleg több csoportnak is a tagja lehet. E csoportok tevékenysége tartalmasabbá teheti az országgyűlés munkáját. Ebben látjuk igazán a javaslatunk létjogosultságát, tehát egy ilyen irányú kapunyitást. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakban foglaltam össze az előterjesztett javaslataink néhány csomópontját. El kell még azt is mondanom, hogy számos figyelemre méltó javaslatot kaptunk, amelyekről úgy ítéljük meg, hogy fontosak, de nem valók a házszabályokba, vagy külön szabályozás nélkül is megoldhatók. Ezek a következők: Először: minden ülésünket a Himnusz éneklésével kezdjük és a Szózattal fejezzük be. Véleményünk szerint e javaslatot az országgyűlés alakuló és a cikluszáró ülésére, illetőleg ünnepélyes alkalmakra vagy más, kiemelkedően fontos eseményekhez kapcsolódva kellene megvalósítani. Én értem alatta például az új alkotmány elfogadását. Amíg ugyanis évente csak néhány ülést tartottunk, azok valóságos „sátoros ünnepnek" számítottak. Ma már azonban más a helyzet. (Derültség.) Az ülésszakokon sokkal több a nehéz, sőt egyre nehezebbé váló munkával töltött hétköznap, mint az ünnepnap. Ez utóbbival kapcsolatban mondom el a véleményemet arról a gyakran elhangzó kritikáról, hogy a képviselői székek többször üresek, hogy egyesek nem figyelnek, olvasnak, beszélgetnek, hogy ne is folytassam tovább. Természetesen elemi rendnek, fegyelemnek, figyelmességnek a parlamentben is lenni kell. De képtelenség lenne valamiféle olyan katonás rendet elvárni, amelyet egyesek ajánlanak, és különösen azt, hogy azt hivatalból kötelezővé is tenni. Egyet viszont meg kell követelni; azt, hogy a szavazásnál igenis legyen jelen a képviselő, és a voksával tegye le a garast a választói és az ország érdekében egyaránt. Második kérdés: állandóan lengjen a nemzeti lobogónk az ország házának épületén. Mint ismerjük, ez a javaslat már meg is valósult. Bár minden többi javas-