Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3193 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3194 történjen. Javaslatunk az, hogy a képviselők ünnepélyes eskütétele az ülésteremben ugyan, de a tömegkommunikációs eszközök közvetítésével az egész ország nyilvánossága előtt történjék, ezzel is kifejezésre juttatva a népszuverenitás elvét, azt, hogy a képviselők a nép, a haza boldogulásának szolgálói. 2. Az előkészítés során számos javaslat hangzott el a képviselői munka jobb feltételeinek új szabályozására. E javaslatok a következő témakörre vonatkoznak: a képviselők mentelmi jogának és összeférhetetlenségének részletesebb szabályozási igénye. Bizottságunk elismeri e javaslatok indokoltságát, mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezzel is várjuk meg az új alkotmányt és a tervezett törvényt a képviselők jogairól és kötelességeiről. Ezt követően lehet majd a házszabályokban is rögzíteni a kérdést. Annyit azonban máris megfogalmaztunk, hogy a képviselőt megbízatásának teljesítése és az ezzel összefüggő tevékenysége miatt hátrány nem érheti. Eddig ugyanis csak az elfoglaltság miatti hátrány tilalma szerepel az ügyrendben. Nem szorul bővebb indoklásra, hogy az elfoglaltság és a tevékenység nem azonos fogalom. Elhangzott olyan javaslat is, hogy a végrehajtó és a bírói hatalom tagjai ne legyenek választhatók a törvényhozásba. Ez is olyan kérdés, amelynek szabályozása majd az új alkotmányra hárul. Nagy érdeklődés kísérte azt a javaslatunkat, amely a képviselői megbízatással összefüggő költségtérítésre, valamint külön kérés alapján a munkavégzés évi 40 napra való felmentésére vonatkozik. Általános egyetértés alakult ki abban, hogy mindkét kérdés megfelelő rendezést igényel, különös tekintettel a képviselői munka sűrűsödésére. Számos javaslattevő kevésnek tartja a 40 napot. Mások megkérdőjelezik egyáltalán a behatárolást. A sok javaslat nyomán bizottságunk úgy foglalt állást, hogy tartsuk meg a 40 munkanapra vonatkozó javaslatunkat, de tegyük hozzá, hogy ez a parlament plenáris ülésein, a megyei képviselő csoportok, és az állandó bizottságok tanácskozásain felül legyen. Ez utóbbi természetesen csak a bizottsági tagokat illeti meg. Többen kifogásolták, hogy a költségtérítés szabályozását az országgyűlés elnökének hatáskörébe utalja a házszabály, aki a feladatot a megyei képviselő csoportok vezetőinek bevonásával végezné el. A kifogás szerint ez a megoldás egzisztenciális függőséget hozna létre a képviselők és az országgyűlés elnöke valamint a képviselőcsoportok vezetői között. Az észrevételek szerint az lenne a legjobb, ha mindezekben a parlament plenáris ülése határozna. Ezeket a nézeteket mi nem osztjuk. Itt ugyanis számos részletkérdés vár megvizsgálásra, hiszen, némi túlzással, azt mondhatjuk, hogy ahány képviselő van, annyiféle probléma is van. Ha a rendezés egyik-másik megoldása pedig kifogásolható lenne, úgy a képviselők azt bármikor szóvátehetik, akár a plenáris ülésen is. A témával kapcsolatos javaslatainkat egyébként első lépésnek tekintjük, amelyre bizonyos idő elteltével, a gyakorlati tapasztalatok alapján vissza lehet és szerintem vissza is kell térni. A kérdéssel történő érdemleges foglalkozáshoz fontosnak tartjuk annak külön rendezését — nem az ügyrendben ugyan, de mégis —, hogy a vidéken lakó képviselők elszállásolására is valamiféle központi megoldást kell majd találni, (Taps.) mint ahogy az a világ országainak túlnyomó többségében már meg is valósult. Azt is radikálisan rendezni kell, hogy az ország háza elsősorban a képviselők háza legyen, nem pedig a kormányhivataloké. (Taps.) Elvtársak, itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy mégiscsak különös dolog, hogy az országgyűlés két alelnökének összesen egy irodája van. Csak úgy mellékesen mondom. Nem egy-egy, hanem a kettőnek egy irodája. 3. Az elfogadott alkotmány módosítás főleg az országgyűlés elnökének jogkörét bővíti, és azt az előterjesztett tervezetünk tartalmazza. Ezek: az országgyűlés ülései összehívásának joga az Elnöki Tanácstól szálljon át az országgyűlés elnökére, kivéve az alakuló ülést. Az állam jogászok szerint egyébként az országgyűlés többszáz éves kívánsága teljesülne e rendelkezéssel. Ugyancsak az országgyűlés elnöke és a soros jegyzők írják alá az elfogadott törvényeket és az elnök gondoskodik azok alkotmányos kihirdetéséről is, amely jogkör eddig az Elnöki Tanácsot illette meg. 4. Sok észrevétel hangzott el, az országgyűlés állandó bizottságai számának tervezett növelésével kapcsolatban. Voltak akik megkérdőjelezték az általunk javasolt új bizottságok létesítésének indokoltságát, mások pedig még újabb bizottságokat szeretnének alakítani. Ilyen javaslatok a következők: elhangzott, hogy meg lehetne fontolni, hogy adóügyi,; könyvtárügyi, kodifikációs és ügyrendi bizottság is alakuljon még a javasoltakon felül. E javaslatokat nem támogatjuk. Lehetőséget látunk azonban arra, hogy az illetékes állandó bizottság hozzon létre a jelzett témákban albizottságot, ha annak szükségességét indokoltnak látja. Más a helyzet az általunk javasolt új bizottságokkal. Itt nemcsak az vezetett bennünket, hogy véleményünk szerint helyes lenne, ha minden képviselő helyet kapna valamelyik állandó bizottságban, hanem sokkal inkább az országgyűlés megnövekedett szerepe. Úgy gondoljuk, hogy a családvédelem igen-igen aktuális fontossága és országos jelentősége megköveteli, hogy ezzel az üggyel a parlament is aktívabban foglalkozzon. (Taps.) Ugyanezt lehet elmondani a tudománypolitika és a tájékoztatás ügyének megnövekedett jelentőségéről az ország, így a parlament munkájában is. Kiegészítésül viszont azt javasolom, hogy az egyik létrehozandó bizottság elnevezését bővítsük ki, annak a neve legyen tudománypolitikai és műszaki fejlesztési bizottság. Ez jobban kifejezné a tudomány és a műszaki fejlesztés feltétlenül összekapcsolódó voltát. Azt is javasoljuk, hogy az új házszabály az állandó bizottsági tagok létszámának csak az alsó határát szabályozza, a felső határ megállapítását pedig bízza