Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3177 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3178 ez a tény is igényli, hogy az alkotmánybíróságra bízzuk a politikai párt regisztrálását. Az alkotmánybíróság döntse el, hogy a bejegyzést kérő politikai párt az alkotmánynak megfelelően kíván-e működni és valóban úgy működik-e, vagy sem. Ez már önmagában is elegendő érv ahhoz, hogy a politikai párt regisztrációját lehetővé tevő törvényt például az alkotmánybíróság felállításával hozzuk összefüggésbe. Van azonban más érv is. Ha más funkciókat lát el a politikai párt, mint a jelenlegi szervezetek és elindul pl. a hatalomban való részesedés igénye felé, és azt kívánjuk, márpedig mindenkinek ez az érdeke, hogy ez a folyamat az érdekek világos és politikailag rendezett kezelésével a politikai rendszer legális „csatornáin", például választások útján, a választásokon való részvételével menjen végbe, akkor azonnal felmerül pl. olyan probléma is, amely csak jogi rendelkezéssel oldható meg. A legtöbb nyugat-európai országban — és azt gondolom, hogy nálunk sem lesz ez másként — attól függően, hogy milyen típusú választási rendszer van, az állami költségvetés támogatja a politikai pártok működését, hiszen társadalmilag általános érdekeket szolgálnak akkor, amikor a választásokon részt vesznek és segítenek kialakítani és világossá tenni azokat az érdekeket, amelyek a társadalomban élnek. Ha erre gondolunk — márpedig erre is gondolnunk kell —, akkor a választással, a választójogi törvénnyel együttesen kell megállapítani azt, hogy a politikai pártok hogyan vehetnek részt ebben, egyáltalán azt, hogy milyen szavazás legyen, lajstromos, vagy más jellegű, mert mindennek költségvetési következményei vannak, s a pártok választásokban való részvételeinek finanszírozását és így a gazdálkodását nem szabályozhatjuk egy ,,hobby"-egyesület szintjén, az így adódó problémák törvényi szabályozást kívánnak. Nos, nem szeretném tovább folytatni sem a társadalmi, politikai, sem a jogi indoklását annak, hogy miért van szükség párttörvényre és hogy miért nem most nyújtottuk be, mert hiszen világos, hogy ennek kimunkálása más megoldandó problémákkal és más jogi szabályozással is összefügg. Ellenben, a kormány nevében kijelentem, hogy egyetértünk a jogi bizottsággal, a jogi bizottság tegnap esti vitájának eredményével, amely szerint a kormány, amely egyébként már hozzálátott a párttörvény kimunkálásához, megfelelő társadalmi vita után legkésőbb augusztus 1 -ig benyújtsa a parlamentnek a párttörvényről szóló javaslatot. Azt gondolom, hogy ez nem bizonytalan ígéret, ez nem homályba vesző távlat. Ismétlem, mindenkinek szüksége van erre az időre, hangsúlyozom, a kormánynak is, hogy a jogi szabályozással felkészüljünk, mert jogilag is be kell illeszteni a politikai pártokat a politikai rendszerbe, éspedig nemcsak az alkotmánybíróság, s nemcsak a választások vonatkozásában. Erre az időre azonban azoknak a szervezeteknek is szükségük van, amelyek politikai pártként kívánják magukat definiálni. Ennyit erről a problémáról. Felmerült a vitában — bár most már nem szeretnék erről hosszasan beszélni —, hogy ez a törvény vajon túlságosan részletező-e? Ennek a törvényjavaslatnak 26 szakasza, 26 paragrafusa van. A 27. már a Polgárjogi Törvénykönyv szükséges módosítását jelzi. Sok ez vagy kevés? Szeretném hangsúlyosan ismételni azt, amit tegnap elmondtam, hogy ugyanis ez a törvény nemcsak a politikai szervezetekre vonatkozik. Amikor elindult az egész szabályozási folyamat, akkor elsősorban nem is a politikai szervezetek szerepeltek itt szabályozandó tárgyként, hanem egy korszerű egyesülési jog törvénybe foglalása merült fel, amelynek nagyon sok más összefüggése is van. Nemcsak közjogi viszonyokat, hanem polgári jogi viszonyokat is kell szabályozni. Indokoltam tegnap azt is, ha egységes törvényt akarunk, akkor meg kell találni azt a legkisebb közös nevezőt, amely a valamennyi társadalmi szervezetre alkalmazható szabályokat jelenti. Ezért kellett foglalkozni a törvénynek a társadalmi szervezetek belső életére vonatkozó néhány momentummal is. Nem sokkal kívántunk foglalkozni, mindössze két paragrafusban találhatók ezek a szabályok, éspedig többnyire diszpozitív szabályok. Olyan szabályok tehát, amelyek akkor lépnek előtérbe, ha az alapszabály másként rendelkezik. De be kellett építeni a garanciákat is, amelyek ennek a törvénynek, illetőleg az ezen alapuló szervezeteknek a működésében az emberek jogait is védik. Mert hiszen, szeretném erre is figyelmeztetni a tisztelt országgyűlést, nemcsak a szervezeteknek, hanem az embereknek is vannak jogaik, még azokban a szervezetekben is, amelyeket ők hoztak létre, s ezeket is biztosítani kell. Nem kívánok most ismert történelmi példákra hivat-, kőzni. S ezúttal nem arról van szó, hogy szocialista típusú szervezet áll a szemünk előtt, vagy másfajta, hogy megragadtunk régi témákban vagy sem. Olyan szervezet áll a szemünk előtt, amely hatékonyan működve, a saját tagjai érdekeit képviselheti. Nevezhetjük bárminek őket, de azt gondolom, hogy nem kell különösebben jelzőkkel ellátni. Éppen ezért én tisztelettel azt kérném, hogy az erre vonatkozó javaslatot az országgyűlés fogadja el, mert minimális törvényi feltételekről van itt szó, és egyáltalán nem arról, mintha bárki is valamifajta rosszul értelmezett gyámkodásból, vagy ideológiai okokból bele kívánna szólni a szervezetek belső életébe. Egyetlen olyan kérdés van, ami ugyancsak a belső ügyeket illeti, amellyel szeretnék külön foglalkozni. Ez pedig az a javaslat, ha talán nem is volt formális javaslat, amit Tóth Károly püspök úr terjesztett elő. Nevezetesen az, hogy az egyesülési jogra vonatkozó javaslat 7. szakaszának harmadik bekezdését állítsuk vissza eredeti formájába, hiszen védeni kell bizonyos érdekeket, meglévő érdekeket, jelleget, egyházi jelleget is azzal szemben, hogy mások ezek hozzájárulása nélkül utalhassanak például az egyházakkal való kapcsolatra. Ez tényleges érdek, elfogadható, védelmére szükség is van. Ő jelezte azonban — és egyetértek vele —, hogy ezt ugyanezen paragrafus első sza-