Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-38

3171 Az Országgyűlés 38. ülése, 1989. január 11-én, szerdán 3112 (ELNÖK: Stadinger István - 9.03) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Jó reggelt kívánok! Folytatjuk munkánkat. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tegnap elvégezte a munkáját. A törvényjavaslat vitája lezárult ugyebár, Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter elvtárs válasza következik. DR. KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a tegnapi, rendkívül beható vitát, ami a felvetett kérdéseket, jogi, politikai, szélesebb társadalmi összefüggésben, felelősségteljesen közelítette meg, és ezzel megkönynyítette, hogy a felmerült kérdésekre a megfelelő válaszokat megadhassam. Ha megengedik, nem egyenként válaszolnék. Nagyon világosan érzékelhető csomópontok alakultak ki ugyanis ebben a vitába. Ezeket a csomópontokat követném, s úgy próbálnék mindenki számára kielégítő választ adni. Először az egyesülési törvénnyel kapcsolatos kérdésekről kívánom a véleményemet elmondani, s a szavazás után szólnék a gyülekezési törvényről. Az egyesülési törvénnyel kapcsolatosan mindenekelőtt bejelentem, hogy a kormány elfogadja a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság 127. számú jelentésében — ezt szeretném hangsúlyozni, mert a kiadott okmányok nem mindenben fedték egymást, tehát a 127. számú jelentésében — foglaltakat, egy kivétellel. Ez a jelentés 11. pontja, amellyel öszszefüggésben külön mondanivalóm lesz. Elfogadom továbbá, ha nem is teljes egészében, Ballá Éva budapesti képviselőnek másokkal együtt tett javaslatát a törvény 29. szakasza (1) bekezdését illetően, amely büntetőjogi tényállást állapít meg arra vonatkozóan, ha valaki a bejegyzést elutasító bírósági határozat után részt vesz a megalakult társadalmi szervezet vezetésében. Ballá Évának e tényállást ellenző érvei közül kettőt helytállónak tekintünk. Az első szerint a bejegyzés elutasításával a megalakult társadalmi szervezet nem válik jogi személylyé, ha tehát olyan tevékenységre kéri a bejegyzést, amely normative nem fogadható el, akkor önmaga elutasítja a saját bejegyzési lehetőségét. Ha azonban ezután mégis tevékenykedik, akkor bűncselekményt követ el — ebben az esetben nincs szükség külön tényállásra, idézem őt, mert a büntetőjog amúgy is bünteti —, vagy pedig olyan tevékenységet folytat, amelyet, ha nem kérte volna a bejegyzést, vagy nem kívánt volna társadalmi szervezetet alakítani, akkor egyébként is megtehetné. Az érvelés második része azonban csak bizonyos fokig helytálló: tudniillik a törvény nemcsak azoknak a szervezeteknek a bejegyzési kérelmét utasítja el, amelyek tevékenysége bűncselekményt valósítana meg, hanem azokat is, amelyek bűncselekményre való felhívást jelentenének, márpedig a bűncselekményre való felhívás nem minden esetben bűncselekmény. Itt tehát a javaslat valóságos büntetőjogi tényállást határoz meg. Védeni kell továbbá a bírósági határozat végrehajthatóságát is. Van azonban egy további jelentős körülmény is. A javaslat ugyanis olyan tényálást konstruál, amely jelentősen eltér a benyújtott törvénytervezet szövegétől, éspedig a következőképpen — ha megengedik, felolvasnám —: ,,aki a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet vezetésében vesz részt, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával, vagy pénzbüntetéssel büntetendő." Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a nagyon lényeges változás a korábbi elgondoláshoz képest abban jelölhető meg, hogy e szöveg szerint nem az büntetendő, aki olyan szervezet vezetésében vesz részt, amelynek a regisztrálást megtagadták, hanem amelyet a bíróság feloszlatott. Ez a szervezet tehát már működött, éspedig tilalmas módon, ami miatt a bíróság feloszlatta. Azt hiszem, ez a javaslat elfogadható az előbb említett indokok folytán. Szeretnék szólni azokról a javaslatokról is, amelyeket a kormány nem tud elfogadni. Két ilyen javaslatról beszélnék elsősorban. Az egyik Púja Frigyes javaslata, aki a törvényjavaslat 2. § (1) bekezdés és a 3. § (3) bekezdésének módosítását kéri, úgy, hogy a politikai párt e szövegekben ne szerepeljen, vagyis ez a törvény ne tegye lehetővé a politikai párt alapítását. A második javaslat, éspedig a Ballá Éva által előterjesztett, de sok más felszólaló képviselő által támogatott javaslat ugyanezt a problémát érinti. Ők viszont a törvénytervezet 4. § (2) bekezdésének elhagyását kívánják, amely arról szól, hogy politikai párt regisztrálására, gazdálkodására stb. vonatkozóan külön törvényt kell alkotni. Az ő véleményük az, hogy ilyen törvényre nincs szükség, mert az egyesülési jogról beterjesztett törvényjavaslat egésze alapján lehetséges a politikai pártoknak a működése is. Két homlokegyenest ellenkező álláspontról van tehát szó, az egyik kivenné a politikai pártok működésére vonatkozó bármifajta utalást ebből a törvényjavaslatból, leszámítva azt, hogy majd a későbbi törvény ezt rendezi, a másik pedig ezt a későbbi törvényt látja feleslegesnek. Nos, abban a sajátos helyzetben vagyok, hogy az elutasítás indokai mind a kettőre vonatkozóan lényegében ugyanazok. Az indokok részben politikai, társadalmi folyamatok értékelésén alapulnak, részben jogi természetűek. Ezeket tegnap megkíséreltem kifejteni az expozéban, szabadjon azonban részben nagyon röviden visszautalni rájuk, részben pedig más indokokra is hivatkozni. Kiindulási pontunk az, hogy a politikai pártok keletkezése, létrejötte nem jogi kérdés. Jogszabályi rendelkezéssel nem teremthetők politikai pártok és nem szüntethetők meg, legfeljebb formálisan. Formálisan természetesen minden lehetséges, a megtiltás is, csak éppen olyan valóságos és diszfunkcionális következményekkel, amelyeket azt hiszem, egyetlen jogállam sem vállalhat politikai és jogi károsodás nélkül. A jognak az a feladata ebben a vonatkozásban,