Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3131 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3132 Első javaslatunk a viták során megfogalmazódott azon társadalmi igényre épül, hogy az egyesülési törvény rendelkezzen egységes kritériumok alapján minden társadalmi szervezetről, így a pártról is. Azaz a törvény 4. §. (2) bekezdése, mely a pártokra külön törvény rendelkezéseit írja elő, maradjon el. Megítélésünk szerint az egyesülési törvény e bekezdés nélkül európai színvonalú jogszabály lenne, melyre reformkori őseink is büszkék lehetnének. Ne rontsuk el ezt a kiváló törvényt a szabályozás egységének megbontásával. Mit is kellene szabályoznia a pártról szóló törvénynek? A belső demokratizmusunkat? Erre az alapszabály hivatott. A megalakulást, regisztrálást, felügyeletet, megszűnést? Ahogy erre képes a törvény a több tíz- és százezres tagságú politikai tömegmozgalmak, szakszervezetek, országos egyesületek esetén, miért ne lenne alkalmas a pártokra? Kulcsár miniszter elvtárs említette, hogy tíz alapító tag nem elég a pártok megalapításához. Viszont ez elég lehet egy százezres politikai tömegmozgalom megalapításához? Ha majd működni fog az alkotmánybíróság, és ez megfelelőbb lesz a nyilvántartásba vételre, akkor egészítsük ki a törvényt e pontnál. A gazdálkodást valóban célszerű más jogszabályban, mégpedig törvényben rendezni, hasonlóan, ahogy a többi társadalmi szervezetek esetében is külön minisztertanácsi rendelet fog szólni erről. Ezt az egyesülési törvény hatályba lépéséig meg lehet alkotni. Úgy tudom, előkészítése előrehaladott stádiumban van. Megjegyzem, ez idáig az MSZMP is a gazdálkodásáról szóló törvény nélkül működött, úgyhogy ennek hiánya nem lehet akadálya a pártalapításnak, viszont minél előbb feltétlenül szükség lenne rá. A fő kérdésnek a közhatalomhoz, az államhoz való viszonyt tartom. Itt egységesen ugyanazok a szabályok lehetnek csak érvényesek minden társadalmi szervezetre, mégpedig a törvények betartása, és ennek szigorú megkövetelése. A jelenlegi alkotmányunk sem tiltja a pártalapítást. A kidolgozás alatt álló korszerűbb alkotmány nem léphet vissza. A pártalapítás szabadságát a már elkészült alapokmány-koncepció is tartalmazza. A Hazafias Népfront Országos Elnökségének állásfoglalása szerint az szükséges, hogy mind a törvényeket, mind az új alkotmányt azonos alkotmányossági követelmények hassák át. így bármilyen sorrendben lépnek is hatályba, nem fognak egymásnak ellentmondani. És még valami, ami miatt berzenkedem a pártról szóló törvény megalkotásától. Ismereteim szerint a történelemben törvényt a pártokról instabil történelmi helyzetben, zömmel azokban az országokban alkottak — például Németország, Spanyolrszág, Olaszország —, amelyekben az adott korban éppen adminisztratív eszközökkel kívánták megregulázni a civil társadalom megszerveződését. A történelem a bizonyíték rá, hogy ez milyen következményekkel járt. Később, éppen e következmények megismétlődésének elkerülése érdekében alkottak az NSZK-ban — az ezt követő korban — újabb párttörvényt. A bizottsági vitákon a törvényelőkészítők nem is jogtechnikai érvekkel indokolták a külön törvény — úgymond — szükségességét, hanem azzal, hogy a párt alapításának jogát politikai okokból kell felfüggeszteni a külön törvény majdani megalkotásáig, mégpedig azért, mert a jelenlegi nyomasztó gondjaink közepette nem érett meg erre az idő. De hisz a jelenlegi nyomasztó gondjainkat éppen a társadalmi érdekek artikulálhatatlansága hozta létre. Mások szerint túl gyors lesz ez a haladás, a demokráciát nem lehet egyik pillanatról a másikra bevezetni. Itt tisztáznunk kell a jelenlegi helyzetet. A mai napig semmiféle jogszabály nem tiltja Magyarországon a pártalapítást. Ha továbbra sem tiltjuk, az még nem rohamléptékű haladás. Viszont egy korlátozó jogszabály egyértelműen visszalépés a jelenlegi helyzettől, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányától és a meghirdetett politikai reformtól. A pártalapítás nemcsak hallgatólagos, de törvénybe is foglalt szabadságával viszont valóban a jövőbe lépnénk, de úgy, hogy előbb Európa múltjába és a saját múltunkba is. Sokan félnek az anarchiától. Vajon nem a társadalom önszerveződésének elfojtása vezet-e inkább anarchiához? Amikor az eltérő érdekek és nézetek kiszorulnak a politikai mozgástérből, a nyilvános megmérettetés színteréről. Vagy jobb lenne, hogyha a pártjellegű politikai szervezetek egylet, kör, fórum, társaság és egyéb elnevezés alatt működnének? Ez csak önbecsapáshoz vezetne. Egy folyamat elindult, amit nem szabad, és nem is lehet siettetni, de visszafordítani sem. És az egypártrendszer vajon nem vezet-e inkább anarchiához? Természetesen a felszínen rend van, nyugalom van, de a felszín alatt egyre átláthatatlanabb a káosz. Ez vezetett gazdaságunk szétzilálódásához, az erkölcsi értékrend megzavarodásához, a szavak értelmének átváltozásához, a személyes előnyöknek a népgazdaság érdekei fölé helyeződéséhez. Mondják azt is, hogy száz kis pártocska fog majd alakulni, szétaprózván a nemzetet. De ez a demokratikus gyermekbetegség még mindig sokkal egészségesebb állapot mostam atomizáltságunknál. A kétkedők figyelmébe ajánlom, hogy a különféle szervezetek közül még azok sem kívánnak párttá alakulni, amelyeknek ehhez már talán ma meglenne a feltételük. Talán, mert tudják, a pártalapítás egy társadalmi folyamat eredménye, amelynek felszításával pedig éppen saját jövőjüket veszélyeztetnék. A pártalapítás lehetőségének megtartásával még nem lenne máról holnapra többpártrendszer. De a lehetőség birtokában a szerveződő társadalom nemcsak ígéretként élhetné meg az intézményrendszer reformját. Tömegbefolyásuk úgyis csak azoknak a szervezeteknek lesz, amelyek képesek lesznek olyan programot megfogalmazni, amely a haladás irányába mozdítja ezt a társadalmat. Erről az együttgondolkodásról lemondani pedig felelőtlenség. Olyan alkotó energiákat szabadítana fel, amelyek segítse-