Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

3127 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3128 tott társadalmi viták tapasztalatai alapján azonban elmondható, hogy sokan mégis idő előttinek tartják e két tervezet törvényerőre emelését. Az ilyen véleményen lévők azzal indokolják álláspontjukat, hogy előbb meg kellene várni az új alkotmány elfogadását, s csak ezután hozzon az országgyűlés törvényt az állampolgárok legfontosabb jogairól. Ezzel a nézettel vitába lehet szállni. Mind az egyesüléshez, mind a gyülekezéshez való szabadság olyan alapvető emberi jogosultság, amit az új alkotmány sem korlátozhat, szűkíthet. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1976. évi 8. és 9. számú törvényerejű rendelettel elfogadta és kihirdette a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, amely szintén alapvető emberi jogosultságként nevezi meg az egyesülési és gyülekezési szabadságot. A két tervezet ezzel az egyességokmánynyal összhangban készült. így tehát ezen folyamatok szabályozását véleményem szerint semmiképpen sem lehet idő előttinek nevezni. A törvénytervezeteket a korábbi évtizedek gyakorlatától eltérően valódi társadalmi vita előzte meg, amelynek eredményeképpen a kérdés megfelelő politikai nyilvánosságot kapott. Az ott elhangzott észrevételek, javaslatok következtében az országgyűlés elé kerülő tervezet szövege jelentős mértékben eltér a korábban kiadott eredeti javaslattól. Ezek a változások előnyére váltak a tervezetnek. Logikájára az a határozott célkitűzés jellemző, hogy tiszta, szabályozott viszonyt kíván teremteni. A javaslat nagyobb bizalommal van az állampolgárok iránt. Mindkét tervezet európai összehasonlításban is megállja a helyét. Előnyére szolgál mindkét jogszabálynak, hogy olyan emberi jognak minősíti az egyesülési és gyülekezési jogot, ami nem az állam elismerésének függvénye. Erre utal mindkét javaslat első paragrafusának szövege. Mindkét jogszabály előnye, hogy megfogalmazása világos, tömör, mindenki számára érthető. Nem akar mindent előre leszabályozni, hanem tág teret nyújt az állampolgári kezdeményezéseknek, ami nagyon helyes, hiszen eléggé spontán, abszolút önkéntes dolgok törvényi szabályozásáról van szó. Egy-egy esetben azonban még felbukkan a fölösleges magyarázkodás, részletezés. Gondolok itt például az egyesülési jogról szóló javaslat 12. §-ának első bekezdésében a következőre: „A társadalmi szervezet legfelsőbb szerve a tagok összessége, vagy a tagok által az alapszabályban meghatározottak szerint közvetlenül vagy közvetett úton választott testület". Itt a javaslat felsorolta az összes lehetséges változatot. Ugyanitt a 2. bekezdésben úgy rendelkezik: „össze kell hívni a szervezet legfelsőbb szervét, ha a tagok egyharmada, vagy az alapszabályban ettől eltérően megjelölt hányada kívánja." Ha az alapszabály eltérhet ettől és a tagok szándékán múlik, hogy mekkora hányada hívhatja össze a legfelsőbb szervet, akkor véleményem szerint felesleges az egyharmados megjelölés. Az egyesülési joggal való visszaélés tényállásával kapcsolatban támogatom a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság azon módosító javaslatát, amely az eredeti tervezethez képest mérsékli a visszaélés esetén kiszabható szabadságvesztés mértékét. A politikai pártok alapításával kapcsolatban helyesebb megoldásnak tartottam volna, ha a politikai pártokra is e törvény rendelkezései lettek volna irányadók. A jelenleg javasolt tervezet elfogadása esetén viszont a politikai pártnak a megalakulására, nyilvántartásba vételére, felügyeletére, gazdálkodására, valamint megszűnésére vonatkozó külön törvény mielőbbi elkészítését, a társadalmi viták lebonyolítását, és a tervezet törvényerőre emelését tartom szükségesnek. Az egyesülési jogról szóló törvénytervezettel kapcsolatban néhány apróbb pontatlanságra is szeretném felhívni a figyelmet. Az 5. §-ban — amely azt mondja, hogy nem minősül társadalmi szervezetnek a magánszemélyeknek az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közössége, amelynek a működése nem rendszeres. Véleményem szerint itt pontosabban tisztázni kellett volna, hogy mit jelent a nem rendszeres működés. A 17. § e bekezdése szerint a bíróság megállapítja a társadalmi szervezet megszűnését, ha legalább egy éve nem működik, vagy tagjainak száma tartósan az e törvény által megkívánt létszám alatt van. Ebben az esetben mennyi időt jelent a tartósan kifejezés. A tartósan szó használat helyett itt talán célszerűbb lenne konkrét időpont megjelölése. Az egyesülési jogról szóló törvénnyel összefüggésben, garanciális szempontból, nagyon fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a törvénnyel kapcsolatban végrehajtási jogszabályt alkotni tilos, mely az indoklásban is úgy szerepel, hogy a Minisztertanács egyetlen esetben, a társadalmi szervezetek gazdálkodására vonatkozóan bocsáthat ki végrehajtási jogszabályt, semmi más esetben nem. A gyülekezési jogról szóló törvénytervezet 2. §ának (3) bekezdésében a következő szerepel. A gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Teljes mértékben egyetértek azzal a megállapítással, amely a jogi- igazgatási- és igazságügyi bizottság kiegészítő jelentésében szerepel, vagyis azzal, hogy szem előtt kell tartani minden állampolgár azonos jogait. A megállapításnak azt a részét azonban, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével, nehezen betartható megkötésnek tartom, hiszen a közterületen tartott gyűlések, rendezvények a maguk természeténél fogva, mindenképpen mások jogainak az út, úttest, járda igénybevétele miatt, mások mozgási szabadságának bizonyos fokú sérelmével járnak. A tervezet 6. §(1) bekezdése szerint a rendőrség megtilthatja a bejelentéshez kötött rendezvény megtartását, ha az a népképviseleti szervek, vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna. A jogi- igazgatási- és igazságügyi bizottság jelentésében szereplő módosítási javaslatban az illetőleg