Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-37

•3107 Az Országgyűlés 37. ülése, 1989. január 10-én, kedden 3108 rem, hogy a tisztelt Országgyűlés a benyújtott törvényjavaslatokat fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Dr. Bölcsey György képviselőtársunkat, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság előadóját illeti a szó. DR. BÖLCSEY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter elvtárs nagyon részletes expozéja után nekem már csak az a feladatom — egyébként is csak ez lenne —, hogy bizottságunk állásfoglalásáról, bizottságunk vitájáról tájékoztassam a képviselőházat. Két jelentős törvénytervezet és az Alkotmánymódosítás jelentős lépés törvénykezési munkánkban. A továbbiakban is támogatjuk azokat a módosításokat, amelyekkel jogállamiságunk kibontakozása érdekében nem várhatunk az új Alkotmány elkészüléséig. Bizottságunk többször ülésezett — utoljára ma reggel —, s nagyon részletesen tárgyalta meg, s alakította ki véleményét e három törvénytervezetről. Nagyon röviden az Alkotmány módosításáról. Az Alkotmány-módosítás már tekintettel van — véleményünk szerint — az új Alkotmány folyamatban lévő elkészítésére, beleillik az alkotmányozási koncepcióba. A jogállamiságról e három törvénytervezetben kétféleképpen szólnak az előterjesztők. Az egyik: az Alkotmány módosításról szóló törvényjavaslat indoklásában a jogállamiság kiteljesedéséről szól. Az egyesülési törvénytervezet általános indoklásának harmadik pontjában azonban a szocialista jogállamiság kiépítésére vonatkozó törekvésekről beszélünk. Mivel lényegi kérdés, bizottságunk ülésén is többen szóltak róla, természetesen mi, és gondolom, az állampolgárok többsége az első megfogalmazással ért egyet. A jogállamiság — még ha néhányan próbálják is így beállítani — nem ma vagy holnap kezdődik. Ezeréves történetét éppen ez évben ünnepeltük, István királyra emlékezve. A magyar állam a fasizmus leverése után, majd jelentősen megújulva az 1956-os ellenforradalom után jogállam volt, s ma is az. Az, hogy voltak és vannak nem tökéletes jogszabályaink, s hogy voltak és vannak, akik azokat akarva-akaratlanul megsértették, vagy megsértik, vagy egyszerűen nem alkalmazták, nem éltek vele, az még nem jelenti, hogy a jogállamiságot most kell kezdeni kialakítani. Az Alkotmány-módosítás vitájában többen kifejtették véleményüket. Milyen kérdésekről volt szó a bizottsági munkában? Ismét előtérbe került az új Alkotmány mielőbbi elkészítésének fontossága. Ma már vitathatatlan, hogy nagy szükség van rá, hogy mielőbb törvényt alkossunk róla. Többen erősítették, hogy az Alkotmánnyal egyidőben készüljön el és lépjen hatályba az Alkotmány-bíróságról szóló törvény is. Én azt hiszem, ez is találkozik a közvélemény egyetértésével. Egy másik kérdés, amellyel többen is foglalkoztak, és amelyet mi nagyon fontosnak tartunk, Kulcsár Kálmán elvtárs is beszélt erről; ez a bírói függetlenség. A bírói függetlenség elvének megfelelően helyeselte bizottságunk, hogy a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnökéhez a jövőben nem lehet interpellációt benyújtani a törvényjavaslat értelmében. A konkrét ügyek csak a törvénynek alárendelt bíróságra tartoznak, s ezekkel nem az Országgyűlésnek kell foglalkoznia. Erre a legutóbbi ülésszakon elhangzott interpelláció, azt hisszük, jó példa volt. Egy mondatot hadd tegyek hozzá, — amely nem a bizottságunk véleménye —, remélem, amikor ezt megfogalmaztam, nem azt fogja kiváltani, hogy én ellenem is visszahívási indítványt kezdeményeznek, azért mert utalok egy képviselőtársamnak a megjegyzésére. Egyébként is mint képviselő, személyesen is bizonyíthatom, bármilyen vélt vagy jogos kéréssel, felülvizsgálati kéréssel fordultak, vagy fordultunk a budapesti vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, abban minden esetben korrekt, gyors és szakszerű segítséget, intézkedést kaptunk. Ha viszont a törvényességen nem esett csorba, akkor erről kaptunk megfelelő tájékoztatást. Sebők János képviselőtársunk írásban javaslatot tett bizottságunknak az Alkotmány módosítására több kérdésben is az ország rendkívüli, veszélyes helyzetében megteendő intézkedésekre, a miniszterek és államtitkárok felelősségével kapcsolatban. Szakértők meghallgatása után a bizottság nem javasolja az Országgyűlésnek e javaslatok elfogadását, amit Sebők János képviselőtársammal is egyeztettem és abban maradtunk, hogy az Alkotmány — az új Alkotmány — elkészítésénél kerül sor javaslatainak elbírálására. Bizottságunk ma reggel is tartott ülést. Tallóssy képviselőtársunk indítványát tárgyaltuk, mely a bizalmatlansági és bizalmi kérdést hivatott szabályozni. Azért itt, e helyen szólók, amikor az Alkotmánymódosításról szólok, mert ez erősen érinti az Alkotmányunkat. Sokoldalúan megvizsgáltuk, majd úgy foglaltunk állást, hogy e kérdés Alkotmányban, ügyrendben és egyéb jogszabályokban szükséges módosításait a kormány 1989. március 31-ig elkészíti, hogy az Országgyűlés megtárgyalhassa. Természetesen ezt megelőzően — mert e kérdéssel hosszú ideje több képviselőtársunk is foglalkozott — az Országgyűlés állandó bizottságai is megtárgyalják, véleményt alakítanak ki e kérdéssel kapcsolatban. Az Alkotmány-módosítási indítványt az Országgyűlés Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága egyhangú szavazással, az elhangzott kiegészítésekkel javasolja elfogadásra. A gyülekezési jogról alkotott véleményünk: e törvénytervezetünk is azért készült, — mint ezt hallottuk is —, hogy az egyik fontos, egyik legfontosabb emberi szabadságjognak biztosítsa a feltételeket. A társadalmi vitában, de a bizottsági ülésünkön is érződött, két végletben gondolkodik az emberek jelentős része. Az egyik:, semmi korlát és semmi szabályozás, csak deklarálás. A másik; mindent aprólékosan szabályozni. Bizottságunk a két véglettel, egyikkel sem értett egyet. Az a véleményünk, hogy annyira van szükség a sza-